Kicsi kárpótlás :)

Hát, sziasztok! Tudom, hogy ez nem a MYTWSE de úgy gondoltam, hogy ha már ennyit várattalak titeket akkor előállok addig is egy régebbi novellámmal. Még karácsony táján írtam és sokat gondolkoztam rajta, hogy feltegyem-e vagy ne, de végül most az első mellett döntöttem. Nem csak Simple Plan tagok szerepelnek benne, hanem mivel az All Time Low is a kedvenc bandáim közé tartozik így gondoltam, miért ne? Légy szíves, hagyj egy megjegyzést, kíváncsi vagyok a véleményedre! Nagyon remélem, hogy tetszeni fog :))



Shake Up Christmas

"Anya! Anya! Anya!" ugrált le-fel Billie az ágyamon izgatottan. Ilyenek a gyerekek.. főleg ő. Na meg aztán közeledik a karácsony, az utcákat fehér hótakaró borítja. Szinte fél naponként új réteg telepszik meg az előzőn ha csak nem szünetel a hóesés pár órára.

Még mindig csukott szemmel sóhajtottam majd felültem az ágyon aztán az éjjeli szekrényen lévő órámra vetettem egy pillantást "Kicsim, még csak kilenc óra van! Tudod, hogy a pláza egykor nyit!" néztem rá értetlenül, de igyekeztem türelmesnek maradni hiszen még csak hat éves.

"De én akarok az első lenni a sorban aki beleülhet a Mikulás bácsi ölébe!" mosolygott elbűvölően, imádom, hogy ilyenkor felcsillannak a gyönyörű zöld szemei. Ezt hívják őszinte gyermek mosolynak, örülök hogy képes vagyok kihozni belőle egyedülálló anyaként is. Bár sokat kell dolgoznom a megélhetésért, még is megéri.

Eszem ágában nem volt vele vitatkozni, inkább a szemeim forgattam, megfogtam a kezét és kihúztam a konyhába. Elkészítettem a reggeli palacsintát majd közösen megettük azt. Láttam, hogy valami nincs rendben Billievel így aggódni kezdtem. Annyira csendes volt, ami nem vall rá.

"Mi a baj kicsim?" simítottam meg az arcocskáját, de még mindig szomorúan bámult lefelé a tányérjára.

"Tegnap Zack azt mondta, hogy az ő apukája minden reggel puszival ébreszti az anyukáját" itt vagyunk újra.. 'a barátom apukája ezt csinálta, azt csinálta..'. "Téged miért nem ébreszt puszival apu?" kérdezett rá, tudatlanságtól csillogó szemekkel.

Mit kéne mondanom amikor már nem ez az első, hogy megkérdezi? Csak ugyanazt hajtogatom neki, hiszen joga van megtudnia az igazságot, nem fogom tőle elhallgatni "Apu itt hagyott bennünket kicsim" mondtam neki lágyan, próbáltam visszafogni a könnyeket, mert már legalább huszadszorra mondom el neki és ugyan úgy fáj az igazság.

Láttam az arcán, hogy szintén könnyekkel küzd. Egy kövér könnycsepp le is gördült apró piros pofiján így nehezen, de megszólaltam miközben szorosan magamhoz húztam "De én ígérem, hogy mindig itt leszek neked, akármi legyen!" pusziltam meg gyengéden a homlokát majd mosolyra húzódott a szája ahogy megtöröltem az arcát.

"Szeretlek anyu!" temette a fejét most már mosolyogva a nyakamba.

"Én is téged, drágám! Örökké szeretni foglak!" hajtottam le a fejem göndör hajába majd eltávolodott miközben felnézett rám "Miért nézel így?" mosolyodtam el én is.

"Rian pedig azt mondta, hogy az ő anyukája mondta, hogy Karácsonykor történnek csodák! Talán apu visszajön hozzánk" nézett a szemeimbe reménykedve. Nem tettem mást, csak hitetlenül mosolyogva megborzoltam a haját majd elmosogattam az edényeket szó nélkül. Az apja nem fog visszajönni, lelépett egy pénzéhes szőke tizennyolc éves libával, akivel egy bárban ismerkedett meg. Nyolc évet rápazaroltam! Egy dolog miatt érte meg az egész és az Billie. Nem történt jobb dolog az életemben amióta megszületett és a karomban tartottam.

Nem hiszek ebben a Karácsonyi csodában, de nem akarom lehangolni Billie-t, hiszen olyan kicsi és ártatlan még.. had higgyen benne, nem szándékozom lerombolni a gyerekkorát. Ez olyan lenne, mintha elmondanám neki, hogy a Mikulás nem létezik, csak egy idegen férfi beöltözik piros kabátba, a hozzá járó bojtos sapkába, felhúz egy fekete csizmát és egy nagy fehér szakállat majd a kisgyerekek kívánságát meghallgatja a plázában, míg semmit se tesz azért, hogy tényleg megvalósuljanak.

Miután végeztem felvittem Billie-t a szobájába majd segítettem neki felöltözni... azaz csak kiválogattam neki a ruhákat, mivel már van olyan nagy, hogy fel tudja őket venni egyedül is. Nem engedi, hogy ezen kívül segítsek neki. Megvártam amíg elkészül, közben én is felöltöztem meleg ruhába. Hamar eltelt az idő, már tizenkettőt mutatott a fali óra.

"Kész vagy Billie?" néztem be a szobája ajtaján de sehol se volt. Elkezdtem aggódni "Billie!"leviharzottam a lépcsőn majd szerencsére már a csizmáját rángatta fel a lábára "Hát itt vagy! Ne ijesztgess!" sóhajtottam megkönnyebbülten majd én is felkaptam a fekete magassarkú csizmám.

"Bocsi anyu, de olyan lassú voltál!" nevetett csibészesen Billie.

"Én lassú??" akadtam ki játékosan egy pillanatra majd vele együtt nevettem. Egy puszit nyomtam az arcára és felsegítettem rá a kabátját, aztán a sajátomat is felvettem. Egyik kezembe megragadtam a táskám, másikba pedig Billie tenyerét és elindultunk a plázába.

**

A hatalmas épület belsejében tombolt a Karácsonyi láz. Mindenhol kirakatok és különféle, drágábbnál-drágább játékok csücsültek az üvegablakok mögött, arra várva hogy lelkiismeretfurdalásos szülők megvegyék őket a kétségbeesetten bömbölő gyerekeiknek. Szerencsém van Billievel, hogy ilyen okos gyerek és nem a játék az első neki.

Azonban amikor elértünk a Mikulás székéhez, erősebben kellett fognom Billie kezét. Imádja a Télapót, hiszen "csodákra képes" és kedves a gyerekekkel. A sorban már állt néhány szülő és velük együtt a kis lurkók, akik izgatottan várták, hogy sorra kerüljenek, csak úgy mint Billie.

"Anya, mikor kerülünk sorra?" kérdezte félig rám, félig a piros ruhás férfire tekintgetve.

"Látod őket, akik előttünk állnak?" mutattam a kisebb sorra majd bólintott rezzenéstelen arccal "Na, miután ők végeztek mi is mehetünk, addig is itt várunk" tudattam vele majd türelmetlenül sóhajtott.

Közben megragadt a szemem a két segítőn. Szegény férfiak, zöld harisnyát, afölött egybe részes manó ruhát, na meg hegyes füleket kell viselniük.. de ők vállalták el nem? Szép dolog tőlük, hogy boldoggá akarják tenni a kicsiket, ssak egyszerűen nevetségesen néznek ki. Ennél még a rénszarvas jelmez is jobb, amiben szintén két ember (egyikőjük a kosztüm elején, a másik a hátulján) sétálgat fel-alá a gyerekek mellett, csak a kordon választja el őket tőlünk.

Az a különös, hogy úgy néznek ki, mint akik élvezik ezt. Lehet vannak tényleg ennyire jótékony emberek? Mindenesetre az a Mikulás barátságosan viselkedik a gyerekekkel így remélem nem lesz gond.

"A következőt" zökkentett ki egy hang a gondolatmenetemből, majd egy a szemébe lógó fekete hajú manó piercingekkel (szokatlan) beterelt engem és a vigyorgó Billie-t a székhez.

"Menj kicsim" mosolyogtam biztatóan a fiamra, majd mindketten (én kicsit távolabb, de pont hallottam mindent) a Mikuláshoz mentünk.

"Ho ho ho" szólalt meg a Télapó "Ülj az ölembe fiacskám, hogy hívnak?" ütögette meg lazán a combját, hogy Billie odaüljön, majd lelkesen így is tett

"Szia Télapó! Billie vagyok a legnagyobb rajongód" köszöntötte őt csillogó szemekkel Billie. Általában boldog, de rég láttam ennyire fényesnek a mosolyát.

"Meghiszem azt! Had halljam Billie, mit szeretnél Karácsonyra?" beszélgetett vele érdeklődően a férfi. Azt gondoltam, hogy valami ötvenes morcos ember fog ott punnyadni a székben, de ehelyett  egy velem egykorú barátságot férfi mosolygott rá a fehér, bolyhos szakállon keresztül.

"Azt szeretném, ha lenne újra apukám!" mosolygott álmodozóan Billie majd rám nézett. Az arcomról egyből lefagyott a mosoly. Miért kell újra előhoznia? Mindenki előtt? Tudom, hogy csak egy gyerek és nem lehetek rá mérges... inkább magamat okolom, hogy nem vagyok képes rendesen kezelni a helyzetet.

A Mikulással találkozott a tekintetünk majd leharaptam az alsó ajkam és elnéztem másfelé.. pontosabban egy növényre "Anyukád egyedül nevel?" kérdezte lágyabban, kicsi sajnálat is megmutatkozott a hangjában.

"Apu nagyon régen itt hagyott minket és-"

"Kérlek Billie, a Mikulás bácsinak nincs erre ideje.." hajoltam le hozzá ahogy megsimogattam a vállát. Nem akartam, hogy egy idegennek teregesse ki a magánéletünket és hallani se szeretem a sztorit, főleg nem tőle.

"Én szívesen meghallgatom, ezért vagyok... elnézést, hogy hívnak gyönyörűm?" kérdezte még mindig gyengéd hangnemben felém fordulva.

Pár másodpercig csak egymás szemeit fürkésztük, majd megszólaltam "Sierra" nem tudtam megállni, hogy visszafogjam a kisebb félénk mosolyom.

"Szóval Sierra, én azért vagyok itt, hogy meghallgassam a gyerekek kívánságát és igyekszek valóra váltani azt" a szakálla mögött is láttam a szívet melengető mosolyát. Megkövülve de mosolyogva álltam a szék előtt míg a Mikulás visszafordult a fiamhoz "Tehát folytasd és meglátom mit tehetek"

A fejemet csóváltam még is mosolyogtam közben. Ez a Télapó ért a munkájához. Kíváncsi vagyok ki lapul a szakáll alatt "Anya szerint a férfiak kiszámíthatatlanok és néha nagyon gonoszak tudnak lenni, de én jó kisfiú vagyok! Lehet ezért nem randizott már régóta velük!" gondolkozott hangosan Billie amire a Mikulás kuncogni kezdett én pedig éreztem hogy az arcom elvörösödik.

"Anyukádnak igaza van, a nagy részük ilyen, de mindig akadnak kivételek" magyarázta a fiamnak. Most nagyot halló vagyok vagy ennek a Télapónak tényleg volt egy kis flört a hangjában? "Minden esetre megpróbálom valóra váltani a kívánságod kisfiú, bár ez anyukádon is múlik!" nézett fel rám. Oké, most már nyilvánvalón flörtöl!

"Haladjon az a sor!" hallottam az egyik manó hangját amire egy pillanatra hátra pillantottam. Egy magas homlokú, barna hajú férfi sürgetett minket, a szokásos manó jelmezben.

"Hát ha tényleg ez a kívánságod Billie, megpróbálhatom" fogtam meg Billie kezét majd pár másodpercig a Mikulással szemeztem.

"Megadja a számát kisasszony? Így könnyebben valóra tudnám váltani Billie karácsonyi kívánságát" hívott randíra nyilvánvalóan. Annyira rég volt már ilyenben részem, hogy meglepő volt újra köszönteni a pillangókat a gyomromban.

Először hezitáltam de amikor éreztem, hogy kis kezek ráncigálják a pólóm alját és megláttam a reményszikrákat a fiam szemében, tudtam hogy igent mondok. Őszintén? Én is örültem volna egy férfinek a háznál. Hiányoznak a szerelmesen töltött napok és az ölelkezős reggelek. Mindenki vágyik a szerelemre, akár beismeri, akár nem.

"Persze" diktáltam le neki a számom mosolyogva, amit egy papírra írt, az egyik manótól kért tollal.

"Pierre Bouvier vagyok" suttogta nekem a rendes hangján amikor a kisfiam nem figyelt. Olyan szépen gördültek le a nyelvéről a szavak. Csodálkoztam, hogy francia neve van, ez még jobban felkeltette az érdeklődésemet. Kíváncsi lettem honnan jött és még számtalan kérdések fogalmazódtak meg bennem, de ez nem volt a megfelelő alkalom az ismerkedésre.

"Azt hiszem jobb lesz ha megyünk, sok kisgyereknek kell még meghallgatnia a kívánságát Mikulás úr" kacsintottam rá "Viszlát és boldog Karácsonyt!"

"Viszlát Mikulás bácsi!" búcsúzott el majd kicsattanva a boldogságtól Billie, akit magammal húztam a kijárat felé.

"Kellemes Karácsonyi ünnepeket" integetett nekünk Pierre majd a következő kis lurkót fogadta.

**

 "Miért öltözöl ki ennyire anyuci?" lóbálta a lábait az ágyamon ülve Billie. Készültem erre a bizonyos randira a titokzatos Mikulással, akit (mint ahogy kiderült) Pierrenek hívnak.

"Találkozom ma valakivel" húztam ki a szemem fekete szemceruzával.

"Akit a Mikulás bácsi küldött?" vigyorodott el izgatottan.

"Igen" nevettem fel lágyan, közben figyeltem, hogy ne bökjem meg a szemem.

"Ezért vigyáz ma rám Jack bácsi?" kérdezte kíváncsian.

Jack bácsi... igen, lehet nem rá kellett volna bíznom, de találtam volt mást Karácsony előtt pár nappal?! Nem, mert mindenki ünnepel a családjával! Azonban a testvérem híres rocksztár és tegnap jött haza a bandának a turnéjáról pihenni. Mindig együtt töltjük vele a Karácsonyt, de még sosem mertem rábízni egyedül Billie-t mert ki tudja miket tanítana neki amikor nem vagyok itthon! Amikor itt vagyok akkor be tudom fogni a száját, de így is majdnem elszólta magát a koton fogalmáról.

Jack egy rocksztár ezért többet tombol az átlagosnál. Ami még nehezebbé teszi a helyzetet, hogy tuti Alex-et is hozza, a legjobb barátja akivel mindig kitalálnak valami hülyeséget és sokszor felelőtlenebbek egy hat éves kisfiúnál is.

"Igen és Alex is vele lesz valószínűleg, ami azt jelenti, hogy elpakoltam az ollókat, a késeket, a baseball ütőket, a vízipisztolyokat, a hajszárítót, a seprűt, a gyertyákat... a lényeg: biztosítva van, hogy ne csináljanak semmi hülyeséget" nevettem, majd meg is szólalt a csengő "Nyitom!" helyeztem le a szemceruzát az asztalomra, még egyszer megnéztem magam majd lesétáltam a lépcsőn ajtót nyitni.

"Sierra!" ölelt át a testvérem szinte egyből ahogy kinyílt az ajtó.

"Szia kislány!" köszöntött Alex is mosolyogva.

"Sziasztok fiúk, rég láttalak titeket! Hogy ment a turné?" érdeklődtem ahogy odébb álltam hogy be tudjanak jönni a kandallóval fűtött házba.

"Király volt! A rajongók kiba-" kezdte volna Alex. Már megint káromkodott volna, még szerencse, hogy nem tette.

"Jack bácsi, Alex bácsi!!" rohant le a lépcsőn Billie majd Jack nyakába ugrott, aki kicsit megpörgette a levegőben. Nagyon magas bátyám van.

"Hogy vagy Törpe?" kérdezte Jack miután lerakta a földre a kicsit.

"Nagyon jól! Anyu randizni fog!!" ugrált izgatottan a kisfiam, amire elmosolyodtam.

"Szóval ezért van valaki ma este így kicsípve" bókolt Alex. Mindig bókol valahogy, de ezt barátilag teszi, hiszen van barátnője és már lejátszottuk ezt a meccset vele.

Épp megszólaltam volna de hallottam hogy egy autó parkol a ház előtt. A szívem megugrott, valahogy tudtam hogy ő az "Srácok, legyetek nagyon óvatosak Billievel, ha lehet ne égessétek fel a házat, Billie vigyázz a fiúkra, ne engedd nekik hogy felmásszanak az antennára mint múltkor" hadartam el majd egy puszit nyomtam a kisfiam arcára majd felkaptam a táskám.

"Kikérem magamnak, mi az hogy a gyereknek kell ránk vigyáznia?!" játszotta a sértődöttet Jack de ismét csengettek és már az ajtót nyitottam.

"Szia Sierra! Wow, gyönyörű vagy!" mosolygott rám édesen a vendégem egy szál rózsával a kezében. Jobban néz ki Mikulás jelmez nélkül, mint gondolni mertem volna! Rövid barna haja kicsit bozontosan szét áll, csokoládé barna szemei tükrözték, hogy ő is izgul egy kicsit, a mosolya pedig valami eszméletlen.

"Szia! Te is jól festesz" viszonoztam a mosolyt izgatottan, bár próbáltam leplezni.

"Ezt neked hoztam" nyújtotta át a rózsát amit megszagoltam és nagyon jó volt az illata. Milyen figyelmes tőle, a kedvenc virágom! Bár nem tudhatta, még is nagyon jól eltalálta "Mehetünk?" nyújtotta a kezét.

"Persze" fogtam meg, majd utoljára vissza pillantottam a kis családomra és Alexre akik minden mozdulatunkat figyelve vigyorogtak "Sziasztok" köszöntem el tőlük majd becsuktam az ajtót és követtem az autóba.

Kellemes Karácsonynak ígérkezik.