26. rész

Sziasztok! Mint ahogy mondtam, az idő nem kedvez de sikerült összehoznom hogy a héten (még ha a végén is) rakhassak fel egy új részt. Az angol versenyen ötödik lettem és nem jutottam tovább, de őszintén nem is bánom. Ez is nagy dolog volt hogy idáig eljutottam, mert nem gondoltam volna. Na ennyit akartam csak mondani, jó olvasást remélem tetszeni fog! :))






Fáradtan dőltem le az ágyra, miután az utolsó ruháim is összepakoltam egy nagy bőröndbe. Szinte elrepült ez az egy hét. Sokat változtak a dolgok ennyi idő alatt. Ahhoz képest, hogy úgy jöttem ide, hogy Pierrenek nyomát sem akarom látni, most nagyon hiányzik. Kiszámíthatatlan az élet, nem?
Felkeltem a matracról majd még egyszer körbenéztem. Mindent eltettem és tisztán hagyom itt a gyerekkori szobám. Kicsit szomorúan lementem a nappaliba, ahol ott találtam már a bátyám.
- Kész vagy? - fordította felém a fejét türelmetlenül majd bólintottam - Az jó, szólhatnál a barátnődnek is! - dobogott a lábával.
- Jenna! - sétáltam a szobája felé kiáltozva.
- Jövök már! - húzta ki két nagy bőröndjét - Rohadt nehezek!
- Még a végén lekésitek a repülőt - szólalt meg Lisa is aki a konyha ajtónak támaszkodott.
- Ennyire zavarunk? - kérdezte Alex.
- Már épp akartam mondani, hogy takarodjatok kifelé a házamból - nevetett szarkasztikusan Lisa - Na de most komolyan, gyertek amikor csak szükségetek van egy kis pihenésre vagy meg akartok látogatni!
- Úgy lesz! - mosolyogtam Lisára.
- Még egyszer köszi a vendéglátást - ölelte meg Jenna.
- Bármikor aranyom - mosolygott Lisa miközben cipeltük ki a bőröndöket a kocsiba.
Bepakoltunk a csomagtartóba aztán Lisa kikísért minket a reptérre. Kár, hogy Jenna csak egy hétre jön még vissza, annyira rossz hogy nem Montrealban lakik. Szükségem lenne a legjobb barátnőmre és így, hogy több kilométerre él tőlem ez nem lehetséges máshogy csak telefonon. Pedig most aztán főleg el fog kelleni a segítsége, hogy vannak ezek a nehézségek.
Kint elköszöntünk Lisától aztán bementünk a hatalmas épületbe. Miután szinte reflexből elvégeztük az előírt dolgokat leültünk és vártunk.. és vártunk.. és vártunk...
- Mikor indul már?! - dühöngött a bátyám a székében, mint egy hiperaktív kis gyerek.
- Türelem - nevetett Jenna, nagyon élvezte a helyzetet - Vagy már alig várod, hogy megtudd otthon is megjelent-e a villantós képed?
- Arra várok, hogy megtudjam hányan akarják meggyilkolni rajtam kívül Sebastien Lefebvre új barátnőjét - nézett rá ingerülten.
-  Maradjatok már csöndben, mondanak valamit! - csitítottam el őket, miközben próbáltam értelmezni mit mondanak a bemondóban. Lehet, hogy tudok angolul, de ez nem függ össze azzal, hogy ez a kettő itt veszekszik és nem hallom ami fontos.
- VÉGRE! - pattant fel Alex majd előre rohant, betolakodott a sor elejére, megmutatta egy Joker vigyorú itt dolgozó nőnek az útlevelét és eltűnt a nagy tömegben.
- Ez gyorsan elhúzott - nevettem majd beálltunk a sorba és lassacskán mi is felértünk a gépre. Én Jenna mellett foglaltam helyet, Alex pedig előttünk ült, egyelőre egyedül, ám indulás előtt megjelent az illető.
- Csá Alex! - kaptam fel a fejem az ismerős hangra, majd találkoztam a tekintetével - Sziasztok csajok!
- Szia Jeff! - mosolyogtam rá majd Jennára néztem aki max hangerőn hallgatta a zenét, annyira hogy még én is hallottam egy kicsit - Jenna nem hall - mondtam majd megbökdöstem amire felnézett és integetett Jeffnek plusz a mögötte érkező Sebnek, Chucknak, Davidnek és.. Pierrenek.
- Seb! - estek ki a fülhallgatók a füléből ahogy felugrott, hogy megölelhesse Sebet. Ezt fejet csóválva nevetés közepette néztem végig. Sosem tudnám megunni a legjobb barátnőm hirtelen hiperaktivitását.
- Nekem csak integet, neki meg az ölébe ugrik! Ezt érdemlem én?? - nézett az égre drámaian Jeff.
- Tőled fél! - vágta rá vigyorogva Chuck, aki közvetlen mögénk ült.
- Igen, csúnya, csúnya Jeff! - ütögette meg David a kopasz gitáros feje búbját aki kergetni kezdte a gépen, mind addig amíg egy utaskísérő rájuk nem szólt és helyet foglaltak.
Jenna csalódottnak tűnt ahogy nézte Sebet leülni Chuck mellé. Mi mást tegyen ilyenkor egy legjobb barátnő, mint..
- Seb - vontam magamra a figyelmét neki is és Jennának egyaránt is - Nem akarsz Jen mellé ülni?- álltam fel a székemről, közben elkaptam ahogy Jenna szemei hirtelen felcsillantak. Ismerem én!
- Ha neked nem gond - mosolyodott el Seb, egyszer a barátnőjére egyszer pedig rám pillantva.
- Akkor nem ajánlottam volna fel - cseréltünk helyet, így Chuck mellé kerültem. Jól elszórakozok majd Chuckkal, a szerelmespár legalább így boldog és Pierre is mögöttünk ül Daviddel. Hehe :D.
- Mi olyan vicces? - néztem értetlenül Chuckra aki sunyin vigyorgott.
- Várj egy kicsit - mondta a mutató ujjával jelezve, majd fülelt. A homlokomat ráncoltam, nem tudtam mi olyan érdekes, amíg..
- CHUCK! - üvöltött hátulról Pierre mérgesen majd megjelent mellettünk - Törlöd azonnal a képet, most!! - tartotta a laptopját a kezében.
- Milyen képet? - kíváncsiskodtam. Pierre arca megfizethetetlen volt, már értem miért volt ilyen izgatott Chuck.
- Ezt itt - fordította felém Pierre laptopját, amin be volt lépve a facebookjába és azon belül Chuck albumai.
- Ezt ti mikor..? - vontam fel az egyik szemöldököm miközben a tekintetem a dühtől vörös árnyalatú Pierre és a nevetéstől szintén vörösödő Chuck között cikázott majd vissza terelődött a képre. Ez egy közös fotó volt Pierreről és Davidről ahol majdnem csókolóznak - Pierre, ti ketten...
- Nem! Ez egy kibaszott fogadás volt és Patricknek kedve támadt előkapni a fényképezőgépét, amiért még megfizet egyszer ha hazaérünk.. - dühöngött Pierre, bár már nyugodtabban tette. Milyen aranyos, mint egy felfuvalkodott kis mókus! - Megfogadtad, hogy nem osztod meg facebookon! - fordul Chuckra Pierre majd gyengéden megpofozta. Már tudom mit fogok kérni Davidtől vagy Pierretől ha üvegezünk... ezt az arcot ismét látnom kell!
- De nem értem - vágott vissza Chuck egy kézzel - mi a bajod vele! Mindig buzultok - pofon - és egy csomó ilyesmi képet készítettünk már!! - védte magát a dobos közben hátra fele dőlt, mert Pierre lassan fölé került, ami azt jelentette hogy szinte rajtam feküdtek.
- Nagyimnak múltkor regisztráltam, szerinted mi a bajom vele?? - most már inkább Pierre is nevetett.
- És mi a fenéért regisztráltál a nagyidnak? - röhögött Chuck.
- Szálljatok le rólam! - nevettem én is ahogy próbáltam a lábammal lekotorni őket magamról.
- Mit tudom én! Apám kért meg rá, mert... mert nem tudom - vont vállat Pierre.
- Elnézést, kérem foglaljanak helyet, a gép hamarosan felszáll - jelent meg egy erőltetett vigyorú stewardess - Uram, kérem üljön a helyére!
- Ezt nem fejeztük még be Charles - bámult rá fenyegetően miközben szép lassan vissza ült mögénk.
- Tényleg mindig ezt csinálják? - hajoltam közel Chuckhoz, hogy Pierre és David ne hallják (bár David szerintem zenét hallgat, ha nem tenné már rég ide jött volna ő is).
- Egyfolytában ölelgetik egymást és ez beteges! Megkérdőjelezném a szexualitásukat ha nem tudnám, hogy barátnője van Pierrenek és Davidnek is volt - nevetett a dobos, de ügyelt arra hogy halkan mondja el nekem az információkat. Ezek után bekötöttük a biztonsági öveinket.
A következő pár órában sokat beszélgettem Chuckkal, így sikerült még jobban megismernem őt és a srácokat. Elmesélte az alakulás történetét, majd szép lassan hogyan jutottak el idáig. Még azzal se nagyon foglalkoztam közben, hogy Pierre mögöttünk ül, úgy sem tehettünk volna semmit nyilvánosan. Nem bántam, hogy részletesen mondta el, kíváncsi voltam és időnk is akadt bőven. A közepén azon kaptam magam, hogy olyan izgatottan hallgatom akárcsak egy kisgyerek az esti meséjét. Hát elérte a hatását (még ha nem is volt unalmas), mindketten elálmosodtunk. Chuck abba hagyta a mesélést, én bedugtam a fülhallgatókat a fülembe, bekapcsoltam egy kis zenét és lassan elszundítottam, Chuck pedig hasonlóan tett.