23. rész

Sziasztok :D Ahogy mondtam, most már tudom merre tart a töri (egy darabig, még nem a végéig) így rendszerezettebben fogom hozni a részeket. Itt is van a 23. Várom a kommenteket, jó olvasást :))





- Sziasztok - köszöntem halkan, de épp annyira hangosan hogy meghallják.
- Csak, hogy megjöttél - szólalt fel Alex - Vendéged jött - nézett hátra - Nem vásárolni voltatok?
- De - válaszolt gyorsan Jenna - csak nem találtunk semmi jó cuccot - rám nézett majd valamilyen fura módon (biztos telepátia) megértette mit akarok most) - Hé Alex, fogadjunk hogy Torresé a következő gól! - pattant le mellé.
- Az előbb rúgták meg a jobb lábát, így biztos nem tud gólt lőni - nevetett fel Alex - De rendben! Mit kap a nyertes?
- Majd meglátod, hogy tud! Hmm - gondolkozott Jenna majd ördögien elmosolyodott. Ez semmi jót nem jelent! - A vesztes villant a parton!
- Jó - fogtak kezet, mindketten egymásra vigyorogtak pár másodpercig aztán újra a tévé képernyőjére fókuszáltak.
- Abbey, beszélhetnénk? - jött oda hozzám Pete, majd bólintottam és a konyhába mentünk. Én is beszélni akartam vele, így kapóra jött a dolog és örültem, hogy Jenna tudta, hogy le kéne foglalnia valahogy Alexet. Olyan régóta ismerjük egymást, hogy szinte már olvasunk a másik gondolatában.
- Szeretnék kérdezni valamit még mielőtt megszólalnál.. - fojtottam belé a szót - Alex nagyon kiakadt?
- Még is miért? - nézett értetlenül Pete.
- Hogy hazudtam neki, hogy nálad aludtam tegnap mert ma nem jöttem haza. Igazából véletlen elaludtam Pierrenél.. - árultam el neki az igazságot halkan, amire még jobban ledöbbent és mintha kicsit csalódott lett volna.
- Szóval.. ti még mindig együtt vagytok? - kérdezte az alsó ajkát harapdálva búsan. Miért, mit gondolt?
- Igen.. - és eszembe jutottak az újságok - .. de kérlek ne mondd el senkinek! Igazából Alex is úgy tudja, hogy szakítottunk és a média is. Bízhatok benned? - néztem aggódva a szemeibe. Nem akartam neki bántani, de meg kell értenie, hogy már nem érzek iránta többet barátságnál.
- Rendben - sóhajtott - Egy szót sem szólok senkinek.. - mondta majd hálából megöleltem. Hezitált egy kicsit de visszaölelt aztán hamar el is engedtem, nehogy félreértsen.
- Köszönöm, igazi barát vagy - mosolyogtam rá, hátha ez egy kicsit jobb kedvre deríti de nem. Visszamentünk a nappaliba, ahol Alex a földön hasalt, míg Jenna a kanapén hátradőlve vigyorgott.
- Készülj Alex, a fél tengerpart látni fogja a farkad! - röhögött Jenna kárörvendően, közben Alex a földön morgott.
- Pontosítok, a másik fele is .. - nevettem én is, majd lepacsiztam Jennával.
- Na mi van, összejöttetek már? - egyenesedett ki Alex.
- Mi..- nyögtem ki de akkor Pete karját éreztem a derekamon. Zavartan néztem Pete-re, de ő csak mosolygott. MIÉRT MOSOLYOG?!
- Örülök, hogy túltettél Pierren, látod nem is volt olyan nehéz mint gondoltad - vigyorgott elégedetten Alex, mint aki jól végezte a dolgát. Jennára néztem segítséget kérve, de ő is csak döbbenten bámult.
- Beszélhetünk egy kicsit Pete? - húztam újra a konyha irányába majd megálltam azon a ponton ami a lehető legtávolabb van a nappalitól - Ez még is mi volt?!
- Én.. csak arra gondoltam, hogy Alex is megnyugodna ha látná, hogy túltettél Pierren.. - magyarázta Pete de én közbe szóltam.
- De én nem tettem túl rajta, érted? - suttogtam - Még mindig vele vagyok, rémlik?
- Igen, de ha azt hinné Alex, hogy mi együtt vagyunk akkor teljesen megnyugodna.. - mondta csillogó szemekkel Pete. Tudom, hogy valamit tervez és nem fogok neki bedőlni! Elég jól ismerem ahhoz, hogy bedőljek.
- De minek Pete? Elhitte, nem kell itt plusz fedősztorit kreálni - értetlenkedtem. Tényleg nem tudom mi szükség lenne erre!
- Hidd el, így legalább még nem is merné feltételezni, hogy újra Pierrel vagy! - nézett komolyan a szemembe - És még mielőtt azt hinnéd, hogy van bármi hátsószándékom, tévedsz! Csak segíteni akarok az egyik legjobb barátomnak, semmi több! - beszélt őszintén, azaz nagyon annak tűnt mert tartotta a szemkontaktust. Remélem igazat mondd... talán tényleg jobban járnék így. De Pierre mit szólna? Ettől függetlenül együtt maradnék vele szóval egy szava nem lehet!
- Jól van... de csak Alex előtt és semmi ölelkezés vagy csók! Túlságosan a kezeid se szabaduljanak el.. - egyeztem bele feltételekkel. Tuti jól döntök? Nem voltam ebben száz százalékig biztos..
- Szóval ölelés és puszi - félig kijelentette, félig kérdezte amire rábólintottam - Oké, megbeszéltük! - mosolygott aztán kezet fogtunk.
- De ha megszeged akkor vége az egésznek - figyelmeztettem.
- Nem fogom - vigyorgott elégedetten. Ez csak még jobban felidegesített! Vigyorogj csak, amíg még megvannak azok a hófehér fogaid.. miért lettem ilyen agresszív?! Köze lehet annak, hogy nem bízok meg benne, mert régóta ismerem és voltak már vele rossz élményeim. Persze nagyon jó barátok voltunk, még is van ez a sötét oldala, amit valamilyen szinten ismerek már.
Minden szó nélkül visszaindultam a többiekhez, de csak Jennát találtam ott kicsit idegesen.
- Hát Alex meg? - néztem körül még egyszer a szobában, közben Pete is csatlakozott hozzánk.
- Öltözik, megyünk a partra mert elvesztette a fogadást - hadarta el gyorsan Jenna majd Pete-re nézett aztán rám - Mit tud Alex? És mi volt ez az izé az előbb?
- A lényeg, hogy nem buktunk le - nyugtattam meg egy kis gondolkozás után. Gőzöm se volt, mit kéne most elmondanom neki, úgy voltam vele, hogy ráér később.
- Milyen fogadás? - állt be mellém Pete.
- Nem hallottad? - kérdezte zavarosan Jenna - Fogadtunk Alex-al, hogy ha Fernando gólt lő akkor ő villant a tengerparton, ha nem akkor meg én - informálta Pete-et a barátnőm - Pedig itt voltál!
- Ja - nyögte ki Pete, majd nevetésben törtünk ki Jennával. Akkor már Pete is röhögött, amikor Alex megjelent a fürdőnadrágjában - Azt hiszem ebből inkább kimaradok - indult meg a bejárati ajtó felé.
- Ne hagyj egyedül ezekkel a szörnyekkel!! - könyörgött Alex kétségbeesetten amire bemutattam neki.
- Tanuld meg kezelni őket - nevetett Pete.
- Ahhoz nekünk is lenne egy-két szavunk - szóltam közbe csípőre tett kézzel.
- Na jól van, jó szórakozást sziasztok - lépett ki az ajtón Pete.
- Essünk túl rajta - sétált ki a hátsó üveg kijáraton Alex mi pedig szorosabb követtük a népes tengerpartra majd amikor megállt mi is - Szóval hogy gondoltad? - fordult Jenna felé unott arckifejezéssel.
- Hmm - vizsgálta meg a környéket - Ahogy csak akarod, de látszódnia kell látványosan, legalább egy kicsit..
- Hát rendben, de ha a következő miami-i újság címlapján A LEGJOBB BARÁTNŐD  - nézett rám majd vissza Jennára - BÁTYJÁT találod kivillanó tökkel akkor ne nyávogjatok!
- Nem fogsz meghatni - vigyorgott Jenna - Különben is mi veszíteni valód van? Több csaj fog utánad epekedni?
- Itt nem arról van szó.. - kezdett bele Alex.
- Na kuss és villants szépfiú! - szólt közbe Jenna játékosan. Alex nem törődöm stílusban megindult a víz felé, Jenna pedig felnézett az égre - Köszönöm Isten, hogy megadtad Torresnek az erőt, hogy belője azt az egy gólt, de még jobban köszönöm, hogy tegnap adták le élőben a meccset! - mondta teljesen komolyan a barátnőm, addig amíg meg nem hallotta, hogy elnevettem magam, akkor már ő is vigyorgott.
- A csalást Isten nem díjazza aranyom - kötöttem az orra alá.
- Ha nem díjazná akkor Alex rég rájött volna, hogy csak az ismétlést nézi!
- Van benne valami - ültem le a homokba, mellém pedig Jenna - Én ezt inkább nem nézem, még is csak a saját bátyám! - fordultam el, inkább az óceán hullámait figyeltem.
- Megértelek, én már úgy is láttam nekem mindegy..
- Fúúúj ne emlékeztess inkább kösz - undorodtam el az emlék visszaidézése után. Örülök, hogy nem lett köztük semmi komoly, még is jóba maradtak azért. Jenna végig kommentálta hogyan történt meg a villantás "hadművelet". Annyira látványosan csinálta Alex, hogy egy nénike megpofozta, akkor már én is oda néztem. A bátyám nevetést visszafojtva menekült el a nőtől, de néha elesett a homokban viszont gyorsan felpattant és felénk rohant. Mi Jennával röhögőgörcsöt kaptunk, Alex pedig szintén nevetve futott el mellettünk a középső ujját mutatva, de nem érdekelt minket. Jó volt újra visszakapni a bátyám, akit régóta hiányoltam.