25. rész

Sziasztok! Nos, először szólnék pár szót az új kinézetről. Gondoltam ideje kicsit felújítani az oldalt, így nagy munkával (tudom, hogy nem látszik rajta, de nekem ezt is nehéz volt megcsinálni:D) de kész van.
A másik pedig: tudom, hogy megint majdnem eltelt egy hét, de meg van az oka, hogy miért nem hoztam idáig részt. Tudom, hogy nem tartozik ide, de holnap mennem kell egy országos angol verseny megyei fordulójára és arra készültem. Az osztályunkból velem együtt négyen jutottunk tovább és holnap utazunk a következő állomásra, hogy megírhassuk a feladatlapot. Erre a versenyre gyakoroltam, de azért próbáltam írni a történetet is. Ez talán rövid lett, de ígérem hogy a következő rész hosszabbra fog sikerülni!
Nem is húzom tovább a szót, remélem megértitek, jó olvasást!:))

Minden szó nélkül hívtam a liftet. Pierre is csak némán állt mellettem, a zöld felfele mutató nyilat bámulva, én pedig a fejemben próbáltam helyre tenni a gondolataim. Megérkezett a lift, Pierre hagyta hogy először én szálljak be, majd követett a fémszerkezetbe. Zavart, hogy minden szó és érintés nélkül bámulta ahogy megnyomtam a gombot. Épp megszólalni készültem, mivel úgy gondoltam ide már senki se jöhet utánunk, de neki szintén ez járhatott a fejében, így erővel nekidöntött a felvonó falának és a nyelvét automatikusan a számban éreztem. Mennyire hiányzott ez! Az előbb még beszélni akartam vele, de most ahogy a keze a trikóm alatt vándorol, eszemben sincs félbeszakítani őt. A karjaim a nyaka mögött összekulcsoltam miközben hevesen csókolóztunk. Egy apró hang vetett véget ennek, majd kinyílt a lift.
- Ezt azóta meg akartam tenni mióta megjöttetek - mondta enyhén lihegve pár centiméterre az ajkaimtól, majd még egy puszit a számra nyomott és a kezénél fogva kihúzott a liftből. Boldogan mosolyogtam, de amikor eszembe jutott a kegyetlen valóság, már lefagyott az arcomról. Mielőtt kiléptünk az épületből elengedtem a kezét, nyilvánosan nem láthatnak meg minket kézen fogva. Pierre zavarodottan nézett el balra, majd jobbra, aztán újra balra és így tovább, amíg meg nem szakítottam
- Jobbra kell menni - vigyorogtam az arckifejezésén.
- Tudtam! - vágta rá, amire elnevettem magam majd elindultunk abba az irányba - Egyébként örülök, hogy a bátyád nem akadt ki amiért mi ketten jöttünk!
- Jaja - válaszoltam rá félénken. Van egy sejtésem miért nem hisztizett és a válasz Pete. Tudja, hogy sosem csaltam meg senkit akivel jártam, így talán nem is aggódik azért, mert Pierre-el megyünk vásárolni. Más néven bízik bennem, én meg hazudozok neki a háta mögött.. de ő akarta, hogy így legyen!
El kell mondanom mindent Pierrenek, nem akarom, hogy későn derüljön ki. "Huhh mély levegő, meg tudod csinálni, csak legyél óvatos" biztattam magam.
- Pierre - nevettem, mintha valami vicceset készülnék mondani, amire kíváncsian pillantott rám.
- Mi olyan vicces? - kérdezte mosolyogva miközben hunyorított mert a szemünkbe sütött a nap.
- Áh, csak tudod Alex megkérdőjelezte, hogy hol aludtam tegnap - vágtam le kamu nevetést, bár magam sem tudom miért, talán zavaromban. Ő viszont kezdett kicsit aggódni - éés.. ééés a léényeg, hogy azt hiszi, hogy - röhögtem megint - Pete-el járok, pe..
- Micsoda?!! - állt meg egy helyben, miközben szúrósan nézett rám.
- Figyelj, kérlek ne akadj ki, főleg ne itt mindenki előtt - néztem körül, de senki sem figyelt minket - Nem járok vele, csak Alex hiszi azt, mert... nos hát azért mert azt hazudtam neki hogy Pete-nél dőltem ki Jennával a tegnap este után..
- És miért nem mondtad neki, hogy nem jársz senkivel?! - kérdezte mérgesen.
- Mondtam volna, de Pete ott volt és beleavatkozott és átkarolt és.. - kezdtem magyarázni.
- TESSÉK?! - akadt ki még jobban - Megverem, csak kerüljön a szemem elé!
- Ne! - fogtam meg a vállát, hátha ettől kicsit lenyugszik de tévedtem. Legalább a figyelmét sikerült vissza kapnom - Megbeszéltem vele, hogy a látszat kedvéért csinálunk mindent és még mielőtt rákérdezel mi az a "minden", elmondom - mutattam fel a mutató ujjam, jelezve hogy ne szakítson félbe - ölelés és puszi, semmi több!
- Akkor sem tetszik! - futott végig a keze a frizuráján - És mi van ha ő még is tovább megy?!!
- Megmondom neki, hogy vége ennek az egésznek és vele együtt a barátságunknak is, ne aggódj! És különben se olyan, aki képes lenne egy ilyet megszegni - magyaráztam továbbra is neki, bár ezt inkább magammal akartam jobban elhitetni mivel én se bízok benne száz százalékosan.
- Ahj.. - sóhajtott - De Abbey.. ha egy kézzel hozzád mer érni.. - jelentette ki agresszívan.
- Pierre - suttogtam, a védelmező mondatán akaratlanul is elmosolyodva. Eszembe jutott egy ötlet, amivel talán meg tudom nyugtatni egy kicsit. Körbe néztem, hogy senki se néz-e és jeleztem neki, hogy sétáljunk tovább - Most képzeld el, hogy magadhoz ölelsz..
- Mit csinálsz? - kérdezte kíváncsian és már sokkal nyugodtabban.
- Ha nem tehetjük, akkor csak képzeljük el - mondtam neki gyengéden amire bólintott miközben tovább sétáltunk tisztes távolságban és néztük az utcákat, hogy merre kell befordulnunk - most lassan megsimogatom az arcod, közel hajolok és megcsókollak..
- A bal kezemmel fogom a derekad, a jobbal pedig a hajadba túrok - folytatta csatlakozva a "játékba" amire álmodozóan elmosolyodtam majd realizáltam hogy ezt sem kéne nyilvánosan.
- Közelebb húzlak magamhoz - mentem tovább az álomban. Jó lenne ha tényleg megtehetnénk mindezt.
- Itt vagyunk - tudatta velem csalódottan majd kinyitotta nekem az ajtót. Egy igazi úriember, úgy próbálja megnézni a fenekem, hogy azt hiszi nem veszem észre. Heh, legalább próbálja elrejteni :D.
A gyors étteremben hamar végeztünk, mindenkinek vettünk valami kaját és jókat nevettünk egymás szerencsétlenségein miközben siettünk vissza (főleg azért, mert tudtuk, hogy kicsit el tudunk bújni a nyilvánosság elől megint). Ismét beléptünk a liftbe, leraktuk a szatyrokat és egymásnak estünk helyette. Nem érdekelt, hogy a kaják a földön vannak, szükségem volt erre a heves csókra és neki is. Ragaszkodóan kapaszkodtam a pólójába. Nem akartam hogy véget vessen ez a pillanat amit a liftben tölthetünk, mielőtt vissza csöppenünk a valóságba és úgy teszünk, mintha semmi sem lenne közöttünk. Ismét ez az idegesítő lift jelzett, hogy megérkeztünk, egy utolsó puszit nyomott a számra, szomorú mosoly mindkettőnk részéről és vissza mentünk a srácokhoz a kajákkal együtt.
- Na végre! - kapta ki a kezemből az egyik zacskót David ahogy beléptem az ajtón.
- Helló neked is David! - néztem felé nevetve ahogy kivette a hamburgert és falni kezdte.
- Na mire jutottatok amíg távol voltunk? - ült le a fotelbe Pierre ami korábban David helye volt csak ő elfoglalt volt a földön.
- Le tudtuk foglalni Davidet, semmi több - nevetett Jenna, ugyanarról a helyről ahol ült mielőtt elmentünk.
- Az is haladás - vontam vállat mosolyogva majd Pierre-re pillantottam, aki szintén engem bámult. Elmosolyodtam rajta aztán csatlakoztam a többiekhez és megettük az ételt.