27. rész

Sziasztok! Nos, csak sikerült meghoznom a 27. rész-t. Tényleg bocsánat, de most itt van és remélem, hogy tetszeni fog. Ígérem, hogy később izgalmasabb lesz, de most még olyan résznél vagyok ami kevésbé az...:)
Jó olvasást :D







- Hé Abbey, Abbey.. ébresztő - bökdöste a vállam David - Abbey... leszállt a gép...
Válaszképpen csak morogtam majd kinyitottam a szemeim.
- Miért nem keltettetek fel előbb? - néztem körül, de senki sem volt már a gépen.
- Idézem Pierre-t "Ébreszd fel te, nekem nincs szívem felkelteni és különben se bírnék magammal" - gúnyolta ki Pierre-t majd meglöktem egy kicsit - Au! Ezt mondta, ne püfölj! - tette keresztbe a kezeit.
- Jól van -nevettem. Aranyos Pierre-től ez a gondolat, remélem hogy Alex nem hallotta.. ahj.
Miután lesétáltunk a repülőről a srácok már ott vártak minket, Alex kicsit izgatottabban a kelleténél.
- Akkor most én hívok egy taxit, kint leszek - szólalt fel Alex elsőnek a kezében a csomagjainkkal majd elköszönt a fiúktól. Nagyon sietni akart de nem értettem miért.
A bátyám hamar kirohant az épületből, de nem is bántam, így legalább elköszönhettem úgy ahogy akartam Pierretől.. azaz nem pont úgy, de egy fokkal jobb volt.
- Hát úgy néz ki mennünk kell - szorította meg Jenna Seb kezét majd megcsókolta.
- Találkozunk holnap a stúdióban - öleltem át mindenkit egyesével.
- Sok sikert - suttogta a fülembe Jeff vigyorogva.
Erre inkább nem válaszoltam semmit csak unottan sóhajtottam, majd arra lettem figyelmes hogy Pierre karjai vannak körülöttem miközben még Jeff ölelt aztán maga felé fordított.
- Megfojtasz! - nevettem mert erősen szorított.
- Holnap látlak - hajolt a fülemhez majd a keze kicsit lejjebb csusszantak a fenekemre de hamar leráztam magamról. Nem láthatja meg senki. Közben mögötte, láttam vigyorogni Davidet aki nem éppen diszkrét dolgokat mutogatott nekem az ujjaival, közben tátogott valamit.
- Engedj el - bújtam ki az öleléséből majd ledobtam a bőröndöm a földre és megkergettem a basszusgitárost. Kicsit sem néztünk ki hülyén, egy röhögő félhulla nő kerget eszeveszettül egy szőke hajú piercinges vihogó srácot akin egy "Slut" póló díszeleg.
- Abbey, mennünk kell! - kiáltott utánunk Jenna a szemét forgatva.
- Elrontod a bulit! - állt meg Chuck mellett David.
- Mondhatjuk Alexnek, hogy később megyünk - érkeztem én is vissza.
- De azt mondta, hogy valami fontosat akar - vonta meg a vállát Jenna - Be akar mutatni valakinek vagy mi..
- Oh, oké - bólintottam rá hezitálva majd egy utolsó búcsúzás a srácoktól és pár percen belül már kint ültünk a taxiban.
- Mitől vagy így felpörögve? - böktem meg Alexet a hátsó ülésről.
- Ne mászkáljatok el ha vissza értünk - közölte velünk Alex.
- Miért? - csatlakozott Jenna a beszélgetésbe.
- Csak mert! Meglátjátok - fordult előre ismét a bátyám.
- Félek - nevettem.
- Meg akarsz szívatni amiért villantanod kellett? - találgatott a barátnőm miközben a hajával játszott, a taxi sofőr meg nagy szemekkel bámulta az utat. Ez biztos nem mindennapi neki.
- Eddig nem gondoltam rá, de nem rossz ötlet - pillantott hátra ördögi vigyorral Alex.
- Na de komolyan - szóltam közbe - Mi ez az izgalom?
- Caith átjön aztán megyünk vacsorázni - vigyorgott.
- Oh... - esett le. Szóval Caith! Kíváncsi vagyok a lányra, remélem tényleg normális - szóval nem hogy te mennél el érte, hanem ő jöjjön ELÉD?! Te az eszednél vagy? Milyen ez, hogy a lány jön a pasi elé?! - nevettem.
- Ne harapd le a fejem! - nevetett ő is - Ő mondta, hogy meg akar ismerni téged, pedig én szóltam neki, hogy ne akarjon - húzta az agyam.
- A lovagiasság megteremtője ne pofázzon - ütöttem fejbe gyengéden.
- Héé! - fordult vissza a fejét simogatva - Úgy ütsz mint egy lány! - nevetett gyerekesen.
- Nem is tudom miért - ütöttem még egyet. Még egy darabig hülyéskedtünk amíg meg nem érkeztünk az otthonunkhoz. Alex kifizette a fuvart majd vissza telepedtünk a szobáinkba. Én kipakoltam mindent és átöltöztem, hogy azért valahogy normálisabban nézzek ki amikor találkozok a bátyám újdonsült barátnőjével.
Amikor meghallottam a csengőt, Alex már ott állt az ajtóban lazán ahogy mindig szokott. Egyáltalán nem a szégyenlős fajta ha lányokról van szó, mint ahogy már mondtam.
- Caith - húzta magához közel gyengéden majd megpuszilta a száján - Szia, gyere be, be akarom mutatni neked a húgom - mondta miközben kézen fogva bevezette a lányt. Én a nappaliban ültem Jennával és elhatároztam, hogy először én mutatkozok be neki.
- Sziia - mosolyogtam rá barátságosan majd megöleltem - Én Abbey vagyok, gondolom már tudod hogy Alex húga és rémálma egyben!
- Örülök, hogy találkozhatunk végre, sokat hallottam rólad! - mosolygott a lány is - Caithnek hívnak!
- Én is sokat hallottam rólad, Alex nem képes befogni a száját ha ró..- mondtam vigyorogva Caithnek miközben már készültem Alex reakciójára és nem is kellett sokáig várnom amíg..
- Jenna hol van? Nincs időnk, menni akarunk kajálni!! - vágott közbe idegesen Alex amire Caithtel mindketten elnevettük magunkat - JEN!
- MI VAN? - ordított a nappaliból a barátnőm. Tudni kell róla, hogy a focit semmiért nem képes megszakítani - Megint fogadni akarsz, hogy villan.. oh, helló! Jenna vagyok, Abbey legjobb barátnője! - lepődött meg Jen majd hirtelen ő is átölelte Alex barátnőjét.
- Miről maradtam le? - kérdezte felvont szemöldökkel Caith.
- Csak a bátyám fogadásból villantott és bekerült az újságba, semmi több - vontam vállat még mindig vigyorogva.
- Látni akarom! - nevetett Alexet idegesítve ezzel a lány majd miután sikerült kicselezni a bátyám megmutattam neki az újságot.
- Élőben is jó lesz? - simogatta a lány hátát Alex flörtölően aki felnevetett és odébb lépett.
- Türelem Alex - nevetett - Most csalódott vagyok - nézett félre miután jól megbámulta a képet.
- Mi??! - döbbent le Alex.
- Nem voltam ott! - nevetett Caith majd megcsókolta Alexet.
Szimpatikus csaj. Remélem, nem rejti el önmagát és a végén kiderül, hogy egy hárpia (mint a többi)! Kezdem azt érezni, hogy én is ugyan olyan túl aggódó tudok lenni mint Alex! Na mindegy is... annyira azért nem. Még egy darabig itt voltak majd elmentek vacsorázni. Zuhanyzás után kicsit tévét néztünk Jennával unalmunkban majd hamar elnyomott az álom.
Valami nagyon szépet álmodtam, de sajnos már nem emlékszek rá.. pedig tudom, hogy Pierre is benne volt. Ezt megszakítva indult el egy ismerős szám valamerről.
- Ajj! - morogtam majd miután megdörzsöltem a szemem felvettem a telefonom a sötétben. Még mindig a kanapén feküdtem, csodálkozok hogy lerohad a hátam! - Ki az?!
- Hé, hé! Ne harapd le a fejem, csak gondoltam felhívom az én gyönyörű barátnőm - hallottam Pierre hangját. Ahhw! Hogy lehet ennyire édes? Persze még mindig mérges voltam amiért felkeltett... de nem vészes.
- Éjjel 11kor?! - álltam fel, hogy bemehessek a szobámba. Az ágyam sokkal kényelmesebb.
- Csak hiányzol - mondta ártatlanul amitől kezdtem rosszul érezni magam.
- Sajnálom csak fáradt vagyok.. de te is nekem - dőltem rá a matracra.
- A bátyád a közelben van? - kérdezte.
- Nem, valószínűleg Caithlynnél az új barátnőjénél.. elmentek vacsorázni úgy.. kb három órája? Na igen és gondolom most nála alszik vagy valami.. - vontam vállat.
- Akkor jó, nyisd ki a hátsó ajtót légyszi - hallottam a vigyorgást a hangján. Nyissam ki a hátsó ajt.. több se kellett, kipattantak a szemeim és azon kaptam, hogy már a zárral küszködök.
- PIERRE! - ugrottam a nyakába, olyan lelkesedéssel mintha több éve nem láttam volna.
- Máskor is meg kell lepnem téged - simogatta a hátam mosolyogva.
- Hogy-hogy itt vagy? - csókoltam meg majd vártam a válaszára.
- Nem tudtam úgy elköszönni ahogy akartam - mondta majd megragadta a derekam, szorosan magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Szinte forgott velem a világ, így a nyaka köré fontam a karom, nehogy elessek. Miután véget ért és eltávolodott egy kicsit hogy a homlokomra nyomjon egy puszit. Szótlanul maradtam, de ő is.
- Tudom, hogy ez búcsú csók volt de remélem most nem mész el - temettem a fejem a vállába reménykedve suttogva.
- Ha lehetne maradnék.. de A.. - simogatta a hajam bocsánatkérően.
- Shhh! Gyere - fogtam kézen majd bevezettem a szobámba óvatosan, nehogy felkeltsük Jennát. A szekrényben megkerestem a kulcsot majd bezártam az ajtót magunk után. Semmi többet nem terveztem egy sima együtt alvásnál és el kellett mosolyodnom, mivel láttam a szemében és cselekedeteiben, hogy ő se akar sietni. Hatalmasat ásítottam, majd lehuppantam az ágyra és nyújtottam a kezeim mosolyogva, ezzel jelezve, hogy csatlakozzon. Meg is tette majd elhelyezkedett mögöttem és biztonságot nyújtó karjaival átölelt, az állát a fejem búbjára támasztotta. Így aludtunk el ketten, békésen. Mit sem foglalkozva Alexel, régóta most először, bár ebben köze lehet annak, hogy mindketten álmosak voltunk. Nem is bánom most már, hogy felkeltett abból a szép álomból.