30.rész

Sziasztok! Most hogy ismét össze tudtam hozni egy részt, itt van a 30.Sokat dolgoztam rajta, remélem meg is látszik rajta. Talán hosszabb lett mint az eddigiek (aminek örülök, mert tényleg egész rövidre sikerültek és bocsánat emiatt), de gondolom ezt nem bánjátok :) Kíváncsi vagyok a véleményetekre, eseménydús részre sikeredett az biztos..:D Jó olvasást! :)

- Minden készen áll? - szorongatta a telefonját Alex az ajtóban - Oké, akkor egy szót se nekik, ha ideértetek velük akkor engedjétek őket előre mert amikor kinyitják az ajtót mi majd előugrunk és tádáá - magyarázta izgatottan.
Eközben mi csendben rejtőzködtünk a nappalinkban a többi vendéggel. Seb haverjait nem ismertem, de amikor megérkeztek elbeszélgettem a bátyjával Jay-el. Kedves és nagyon hasonlítanak Sebbel! A szemük, az orruk, a szájuk és az arcuk is igazából.. de meg lehet őket különböztetni természetesen, a hajuk színe nem egyezik és teljesen máshogy áll.
Pete ismerősei nagy részét én is ismerem mivel egy gimibe jártunk, de voltak köztük is ismeretlen arcok.
A "Happy Birthday Seb and Pete" felirat alatti kanapé mögött bújtam el. A dekoráció szerintem fenomenálisra sikerült, igazán kitettünk magunkért. Tűkön ülve vártuk néma csöndben az ünnepelteket már vagy negyed órája amikor mocorgást hallottunk kintről.
- Mit is akar pontosan Alex tőlünk? - értetlenkedett Seb.
- Nem tudom, csak azt mondta hogy jöjjünk át - nyitotta az ajtót Pierre.
- Nem kéne először kopo- magyarázta Pete.
- MEGLEPETÉS! Boldog szülinapot Seb és Pete! - ugrott elő mindenki hatalmas vigyorral az arcán, ami pillanatokon belül megjelent az ünnepeltek arcán is.
- Wow, srácok! Én.. nem tudok mit mondani - csillogtak Seb szemei ahogy végig nézett az ismerősein, eközben Pete szintén lesokkolva köszöntötte az ismerőseit.
- Na mi van, most itt fogunk állni mintha földbe gyökerezett volna a lábunk vagy megkezdjük az ünneplést? - szólt az első lépcsőfokról Alex, ahonnan mindenki látta és hallotta. Ennyi kellett nekik, a zene hirtelen megindult, a vendégek táncolni kezdtek rá, de néhányan megköszöntötték az ünnepelteket.
- Szóval ezért hívtál ide - nevetett Pete Alex-el beszélgetve.
- Igen igen, ez is közre játszott - mondta sejtelmesen Alex amire akaratlanul is fülelni kezdtem Daviddel együtt (mivel eddig vele társalogtam).
- És?.. Még mi? - kérdezte rövid gondolkodás után Pete.
- Ja csak annyi, hogy nagyon letört amióta haza jöttünk, gondoltam ez majd feldobja hogy ide hívlak - mosolygott Alex barátságosan.
- Oh.. kösz - erőltetett egy mosolyt Pete az arcára kellemetlenül.
- Na én megyek és elvegyülök, boldogat még egyszer haver - ütögette meg a "pasim" vállát Alex majd ahogy mondta eltűnt a tömegben.
A többiekkel ellentétben én nem ittam sokat, nem akartam hogy valami kicsússzon a kezeim közül az este folyamán. A srácokkal sokat beszélgettem a konyhában, de persze ez nem jelenti azt hogy nem táncoltam a többi vendéggel. Pete nagyon levetkőzte a gátlásait (hadd tegye, szülinapja van), annyira hogy Sebbel már az asztalon táncoltak, mi pedig Jennával a kanapén ücsörögtünk. Pierre-el is együtt voltam az este folyamán de közel sem úgy vagy annyit amennyit akartunk. Már nagyon az idegeimen van ez a rejtőzködés de nem mondhatjuk el Alexnek.. még biztos nem.
- Abbey, ideje lenne elmondanod neki - hajolt közel hozzám Jenna, hogy a hangos zene alatt is halljam amit mond. Talán gondolat olvasó vagy mi?? - Jaj ne vágj már olyan fejet, mint aki nem hallotta mit mondtam!
- Hagyjuk már ezt a témát! - fordultam el tőle morcosan.
- Minél tovább húzzátok, annál rosszabb lesz ha a végén kiderül - oktatott ki Jenna. Oké, lehet hogy igaza volt de ez engem akkor egyáltalán nem érdekelt. Nem erre a hülyeségre akartam koncentrálni.
- Majd megbeszélem ezt Pierrel ha úgy gondoljuk hogy eljött az ideje!
- Mit beszélsz meg Pierrel? - éreztem egy kezet a vállamon. A szívem hevesen dobogott a helyén amikor megfordultam és megláttam a bátyám értetlen tekintetét rajtam. Gondolkozz, gondolkozz...
- Shhh Alex! - tettem az ujjam a szájára, de csak még gyanúsabban nézett rám - Elrontod a meglepetést!
- Mihvlyehvn meghlepvetévst? - kérdezett vissza miközben a mutató ujjam még mindig az ajkain voltak.
- Seb és Pete szülinapi ajándékát! - hajoltam közel hozzá hogy más ne hallja - Vele beszéltem meg hogy osztozzunk a két ajándékon, mert ő nem tudja mit vegyen Petenek, én pedig azt hogy Sebnek...
- És mit vettetek? - a fenébe! Miért kell MINDENT tudnia??
- Majd holnap meglátod, ne kérdezd miért holnap - szakítottam félbe - azért holnap mert ide a buliba nem akartuk elhozni!
- Jól van, csak kíváncsi voltam mit vett az éééén okos kis hugicám - borzolta össze a hajam és csak most vettem észre, hogy a szája erősen bűzlik az alkoholtól. Hát persze, elfelejtettem, hogy  egy buli kellős közepén vagyunk... nem is ő lenne a bátyám ha nem lenne már most részeg. Épp le akartam szidni amikor hirtelen valaki csuklón ragadott és húzni kezdett az emeletre. Csak Alex nevetését hallottam magam mögött. Gőzöm se volt ki az mivel a hatalmas tömeg miatt nem láttam őt ezért parázni kezdtem.
- Hova viszel??! - kérdeztem készen arra hogy megvédjem magam ha kell, de ha Alex jól reagálta le akkor biztos hogy nem valami idegen a "rablóm". Mi több, reménykedek, hogy az az ember lesz az akire gondolok.
Még a lépcső is tele volt emberekkel így még mindig nem tudtam beazonosítani az illetőt.. ezek nem tudnak máshol megállni csak pont az útban?! Amikor a szobámba értünk hirtelen erőszakosan nekidöntött az ajtómnak ahogy becsukódott és követelőzően csókolni kezdett. Várjunk.. a kezei, az ajkai...ő nem Pierre! Egyből ellöktem magamtól amikor megláttam, hogy ki is rángatott fel idáig. El sem hiszem!
- Pete, ez meg mi volt?! - próbáltam távol tartani magamtól a holt részeg gimis társam.
- Tudom, hogy akarod Abbey, ne tiltakozz - közeledett ismét magabiztosan vigyorogva, annyira hogy rendesen megijesztett. Pete képes ilyet tenni?
- Hagyj békén, mit beszéltünk meg Pete?! - pofoztam meg erősen, hogy észhez térjen.
- Szülinapom van, kivételt tehetünk  - fogta az ütéstől piros arcát de ennek ellenére is csak bepróbálkozott még egyszer, a csípőmre tette a kezét ami lassan csúszott a fenekem felé. Időben reagáltam és a jobb lábammal tökön rúgtam. Olyan tökéletesen telibe találtam, hogy fájdalmában a földre rogyott, és motyogni kezdett valamit részegen.
- Itt van az ajándékod te köcsög, többé ne merd magad a barátomnak nevezni! - nyitottam ki az ajtót és kitessékeltem. Nem érdekelt, hogy esetleg elmondhatja mindezt Alexnek, engem akkor sem fog megzsarolni ilyesmivel.
Időt sem hagytam neki válaszolni, már nehezen kikúszott a szobámból és magamra zártam az ajtót és lehuppantam az ágyamra. Félre ismertem Pete-et.. nagyon csalódott vagyok. Lehet, hogy részeg volt de ez egyáltalán nem mentség arra, hogy közel megerőszakolt. Ezzel egy gimis kori barátságomnak lett vége. Hihetetlen hogy át tudott verni, egyszer nem láttam ennyire őrültnek. Ha tényleg szeret akkor nem tett volna ilyet. Persze sajnáltam IDÁIG, hogy reménytelenül szerelmes belém, de most már egyáltalán nem. Nem sírni volt kedvem, inkább dühös voltam rá amiért éveken át hazudott nekem.
Miközben fogat mostam a fürdőmbe, hogy elűzzem Pete undorító alkohol szagát szembesülnöm kellett azzal is, hogy Alex akármelyik pillanatban kopogtathat az ajtón és számon kérheti tőlem ezt az egészet. Akkor ő is csalódni fog, viszont ő pedig bennem. Felkészítettem magam a legrosszabbra, de ehelyett arra kaptam észbe, hogy Pierre állt az ajtóban, a szobám kulcsával a kezében és aggódva bámult vissza rám.
- Mi a baj? - zárta be maga mögött az ajtót majd mellém ült az ágyra és simogatni kezdte a vállam. Hiányzott Pierre érintése, de akkor nem ezen járt az agyam. Mit kéne válaszolnom erre a kérdésre? Nem akarok neki hazudni, de az igazság miatt biztos betörné Pete arcát mindenki előtt. Azt pedig nem akarom, hogy pont ma a szülinapi buliján. Ráér az holnap is..
- Pete rám mozdult - néztem a padlót.
- Mi?! - kérdezte meglepetten és egy pillanat alatt sikerült ezzel feldühítenem őt is - Mit csinált az a fa-
- Pierre nyugi - próbáltam elérni hogy lehiggadjon azzal, hogy a megfogtam mindkét vállát - Én se vagyok boldog, sőt még mindig kicsit a sokk hatása alatt vagyok de..
- Mit csinált veled? - kérdezte a szemkontaktust erősen tartva. Értetlenül kerestem a szemeiben a választ, amit hamar meg is találtam. Féltékeny.
- Miért akarod tudni? - néztem rá kérdőn, azt akartam hogy esetleg ő vallja be.
- El akarom veled feledtetni - kerültek pillanatok alatt az ajkai a nyakamra - Tehát?
- Hogy akarod velem elfeledtetni ha megkérdezed? - mondtam sokkal halkabban majd leharaptam az alsó ajkam hogy vissza tartsam a sóhajt.
- Ne tartsd vissza... hallani akarom a hangod - csókolgatta lágyan a csupasz nyakam érzékeny helyeken. Ahogy kérte, innentől nem fogtam vissza magam. Arra lettem figyelmes pár kellemes perc elteltével, hogy a hátam találkozott a matraccal és Pierre teljesen fölém került. Az ajkai egy magasságba kerültek az enyéimmel és szenvedélyesen csatlakoztak. A kezeim a meztelen hátát simogatták míg ő maga a felsőm levételével volt elfoglalva.
- Biztos, hogy akarod? - suttogta a fülembe miután lassan végig puszilgatta nyakam.
- Teljesen biztos - mondtam mire egy ártatlan csókot kaptam tőle.

Ezek voltak az utolsó szavak amiket az este beszéltünk. Átengedtük magunkat a cselekedeteknek és egyáltalán nem bántam meg. Nem érdekelt minket, hogy a házban épp buli van és hogy Pete pár perce még kavarta a bajt, csak egymással foglalkoztunk. És hát Pierre terve bejött.. Pete-re innentől egész éjjel egy pillanatra sem gondoltam ;)