21. rész "javított"

Sziasztok! Igen, ez a 21. rész kijavított verziója, nem hoztam még újat. Egy hozzászólás segített rádöbbenni arra, hogy "Basszus, ez a része így nem lesz jó!" szóval úgy gondoltam megírom a "kijavított verzióját, mert valóban jobban tudom elképzelni úgy Pierre reakcióját. Teljesen egyetértek a kommenttel és most mát nem hagyna nyugodni a gondolat, hogy így is megírhattam volna, szóval (hogy megbékéljek magammal) meghoztam ezt a változatot. Örülök azért, hogy tetszik így is nektek de ahhoz hogy nyugodt legyek a saját tetszésemet is el kell nyernie és hát az első változatnál ez nem sikerült. Talán így egy kicsivel rövidebb lett, de a lényeg megmaradt. Remélem megértitek és így is tetszeni fog. A megjegyzést pedig köszönöm még egyszer, így fejlődik az írásom:))
Jó olvasást:D
- Öhm.. nem lehetne máskor? - kérdezett rá visszafogottan Pierre, ahogy beállt a vendégszoba ajtajába.
- Én csak most érek rá, a többi napon haza indulásig be vagyok táblázva - mondta Alex - Elkezdhetnénk most és hamarabb kész lennénk, majd folytathatod amit elkezdtél - javasolta.
- Oké, akkor várj itt, jó? Nagyon nagy kupi van az ideiglenes szobámban és elő kell kotornom a gitárom - nyögte ki Pierre majd gyorsan bebújtam az ajtó mögé amikor láttam hogy nyílik.
- Rendben - ült le Alex a nappaliban, eközben Pierre vállát elkaptam majd magam felé fordítottam ahogy belépett a szobába.
- Most mit csináljunk? - suttogtam rémülten, remélve, hogy tudja a választ.
- Figyelj, öhm.. - nézett körül a szobában - Maradj a szobában amíg Alex itt van, mást nem tudunk csinálni! Kiviszem a szövegeket és a gitárt, megírjuk a számokat, a bátyád elmegy és kitaláltunk valami más programot.. - nézett a szemembe az alsó ajkát harapdálva a zavarodottságtól majd kutatni kezdett a papírok után.
- Jól van, nem ellenkezek mert úgy sincs más ötletem - ültem le az ágyra ismét - De be ne engedd ide.
- Aranyos kutya, hogy hívják? - hallottuk Alex hangját és Deliah ugatását a nappaliból.
- Deliah, a héten találtuk a srácokkal az utcán és végül úgy döntöttem hogy megtartom - találta meg a szövegeket Pierre, majd egy puszit nyomott az arcomra, megragadta a gitárt és még az ajtóban visszakacsintott rám amivel elérte, hogy teljesen elpiruljak aztán kiment a nappaliba.
- Értem.. - válaszolt Alex. Innentől nem nagyon foglalkoztam a beszélgetéssel, mert a gondolataim elszabadultak. Mi van ha Alex nem jön látogatóba? Lehet, hogy jobb ez így, nem akarom még elsietni a dolgot Pierrel, csak elkapott a hév. Bár azt hiszem ha megtörtént volna azt se bánom meg, Pierre biztos lehengerlően... nem! Most nem ábrándozhatok róla, amikor akármelyik pillanatban beronthat a bátyám és lebuktathat minket! Találnom kell valami helyet ahol az ajtóból belépve nem vesz észre, ha véletlen valami oknál fogva bejön és még is tudom hallgatni közben a beszélgetést. Felálltam az ágyról majd benéztem alá: túl keskeny. Körbe néztem a helyszínen de nem láttam alkalmas helyet, egészen addig amíg meg nem pillantottam a nagy gardróbot. Próbáltam halkan oda settenkedni majd óvatosan kinyitottam. Egy sporttáska volt benne és magazinok, semmi több így azok odébb csúsztattam, hogy beférjek melléjük de amikor az egyik lábammal átléptem a táskát és megemeltem a másikat, a fejem sikeresen bevertem a tetejébe.
- Áuu - morogtam halkan, pár másodpercre megállt bennem az ütő, reméltem, hogy nem hallották kint.
- Ez mi volt? - szólalt meg Alex a szomszédos szobából. Fenébe!!
- Biztos a szomszédok, minden reggel erre kelek - hazudott folyékonyan Pierre - Seb apja azt mondta, hogy folyton ez megy, akárhányszor szólt nekik mindig folytatták - már majdnem én is elhittem neki.
- Heh, fasza szomszédok - tett rájuk megjegyzést Alex majd folyatták a munkát. Ezt megúsztuk... egyelőre.
Unatkozni kezdtem, de hangos zajt se akartam kelteni így csak vártam... vártam... és vártam. Mióta várok már?!! Innen bentről még hallgatózni se tudok, ideje lenne valamit csinálnom. Itt vannak ezek a magazinok (amik egyébként nem tudom mit keresnek Perre gardróbjában), azok közül kiemeltem egyet de nem láttam a címlapját és hát a sötétben nehéz is lenne olvasni ezért kijjebb nyitottam a szekrény ajtaját, hogy megvilágítsa a fény.
- Úristen - nevettem fel nagyon halkan ahogy megláttam milyen magazint is fogok a kezemben. Őszintén? Bevallom megnyugvás, hogy nem Cosmogirl-t olvasgat, hanem Playboy-t. Azt hiszem ha az előbbi lenne akkor nagyobb szívrohamot kapok... de hát így még érthető. Minden erőmre szükség volt, hogy visszafogjam a röhögést, amit a meglepettségem okozott. Nem gondoltam volna róla. De pont itt raktározza? Végül is nem tudhatta, hogy ezt találom megfelelő búvóhelynek, de akkor is.
- Abbey! - szólított Pierre közelről. Ezek szerint Alex eltűnt végre! Ideje volt. Megkönnyebbülten sóhajtottam majd amikor lenéztem a kezembe megláttam a férfimagazint és gyorsan a helyére csúsztattam majd pont utána amikor elrejtettem kinyílt a szekrény ajtó. Melegséget árasztó barna szempárral találtam szembe magam, majd kitört belőle a nevetés - Ne mondd, hogy végig itt ültél a szekrényben és csak néztél ki a fejedből!
- Nem mondom, mert nem igaz - néztem egyenesen a szemeibe, majd felemeltem a magazinokat - Találtam valamiket amik miatt kérdés merült fel a fejemben és azon gondolkoztam, hogy vajon mi is a válasz.. - mosolyogtam.
- Ha azt akarod tudni, hogy kié akkor igen, az enyém.. mind - vigyorgott kacéran - Egy férfinak vannak szükségletei - kacsintott rám amin csak nevetni tudtam - És hogy foglaltad el magad ezekkel? Elképzeltél velük..? - vonta fel a szemöldökét ugyanazzal a sunyi mosollyal.
- Nem árulok el semmit, ezt tartogasd csak azokra a percekre amikor ki kell elégítened a "szükségleteid" - használtam azt a kifejezést amit ő az előbb, egy hasonló vigyorral.
- Most, hogy felfedted a hatalmas titkomat, mit szeretnél csinálni? - segített ki a szekrényből egy kézzel.
- Ugye kezet mostál azóta? - kérdeztem mielőtt elfogadtam a segítségét majd bólogatott miközben nevetett - Mivel Alex lerombolta a hangulatot, ami nem is baj, mert szeretném ha különleges lenne az elsőnk - simogattam Pierre karját amire egy "egyetértek"et kaptam - Így nézhetnénk valami filmet esetleg? - ajánlottam fel.
- Jó ötlet, válassz innen valamit amíg én hozok popcornt - mutatott egy polcra, tele DVD-kkel.
- Biztos keresgélhetek köztük anélkül, hogy találnék valami olyat amit nem akarsz? - nevettem.
- Biztos, azok egy polccal lejjebb vannak - nevetett ő is, már a konyhából. Kiválasztottam egy romantikus vígjátékot, majd betettem a lejátszóba és lehuppantam az ágyra. Pierre hamar visszaért, egy tál pattogatott kukoricával a kezében ledőlt mellém és odébb rakta azt, hogy hozzá tudjak bújni. Csendesen néztük a filmet, közben egymást etettük pattogatott kukoricával, ami átment abba hogy az ágy egyik végéről dobáltam a szájába a nasit. Az utolsó emlékem az, hogy Pierre gyengéden betakart engem majd egy puszit nyomott a homlokomra. Ma hála az égnek sikerült elkerülnünk a lebukást.. egyenlőre.