19. rész

Sziasztok! Ismét bocsánatot kérek amiért ilyen későn jelentkezek, de zavaros egy hetem volt... viszont itt van az új rész, remélem tetszeni fog!:) Nincs több mondanivalóm, jó olvasást:D






Sóhajtottam majd kiléptünk az ajtón. Ki kell békíteni őket, remélem komolyan veszik ezt a találkozást és nem szakadnak szét más irányba vagy valami. A tengerpartra vezető út további része csöndesen telt el. Én összeszedtem a gondolataim ezért voltam szótlan, míg Jenna  inkább nem akart megakadályozni ebben. Mikor megérkeztünk a srácok már ott voltak, bár nagyon feszült volt köztük a levegő. Senki se ugratta vagy kergette a másikat, még egy szót se szóltak egymáshoz.. csak ültek. Ennek véget kell vetni.
- Srácok - szólítottam őket halkan ahogy közelítettünk feléjük, majd megfordultak. Mindenki arcán apró mosoly ült, bár nem volt az igazi.
- Sziasztok csajok - jött oda Jeff tárt karokkal majd egy közös ölelésben találtam magam, ez adott egy kis önbizalmat.
- Khm - hallottam krákogást magam mögül aminek hatására eltávolodtunk mindhárman egymástól. Pierre féltékeny mosolya tárult a szemem elé, így közel léptem hozzá és megcsókoltam. Nem akartam sokáig húzni a csókot, pontosabban igazából igen, de most nem azért jöttem.
- Már is jobb - húzta széles vigyorra a száját az énekes, ami miatt még egy puszit nyomtam az arcára majd a többiek felé fordultam. Chuck, David és Jeff mosolyogva néztek minket, míg Seb Jennát átkarolva nem is figyelt erre.
- Szóval, miért hívtál minket ide? - kérdezte a ritmusgitáros szemrehányóan, amire Jenna oldalba bökte egy kicsit. Hirtelen milyen haragos lett.
- Alexről lenne szó - vettem egy nagy levegőt - Mint bizonyára tudjátok, a bátyám látta a cikket - kezdtem a legelején amire válaszképpen mindenki bólogatott - Volt vele egy elég nagy vitám emiatt, amikor azt mondta - krákogtam - hogy akár fel is bonthatja a lemezszerződést, ha én és Pierre tová...
- Micsoda?? - akadt ki egyből mindenki.
- Az nem lehet! - szólalt fel Chuck - Ennyi év gyakorlás és az áldozatok után?! Ott hagytam az Egyete..
- Tudom és nem hagytam annyiban nyugi, de még mindig nem tudtam rávenni a biztos döntésre.. - sóhajtottam lábujjaimat a homokba dugva - Megtiltotta hogy találkozzak Pierrel, mintha az apám lenne és megtehetné - néztem rájuk ismét, mindenki arcán döbbenet mutatkozott, főleg az említett személyén.
- Holnap átmegyünk hozzátok és beszélünk vele - javasolta David hátha ezzel tud segíteni a helyzeten.
- Ne! - szólt közbe Jeff - Akkor rájön erre a találkozásra!
- De akkor mit csináljunk? - sóhajtott a basszusgitáros.
- Abbey beszélhetnék veled egy kicsit? - nézett rám nagy szemekkel Pierre. Mi lehet az, ha nem akarja a többiek előtt megemlíteni?
- Öhm, persze.. mindjárt jövünk - mondtam a többieknek miközben az énekes kivezetett a hallótávolságból.
- Bébi, figyelj - ahogy néztem az arcát hirtelen felkeltette bennem a félelmet, valami olyanra készül amit nagyon nem akarok, épp a szavakat keresi hozzá. Fogadok, hogy ennyi volt - Mi lenne ha Alex előtt eljátszanánk hogy szakítottunk?
Meglepett az ötlete, arra számítottam hogy véglegesen véget akar vetni a kapcsolatunknak a banda miatt, ehelyett megkönnyebbült sóhaj után egy pillanatra mosolyra derült az arcom majd ismét komoly lettem. Örülök, hogy nem akar emiatt szakítani - Nem is rossz ötlet! - helyeseltem aztán hozzábújtam, megijedtem hogy nem tehetem többé.
- Ettől függetlenül amikor nincs velünk, csinálhatunk ilyeneket..  - nyomott egy puszit gyengéden a homlokomra -...és ilyeneket... - most az ajkaimra támadt lassan -...és... ilyeneket..- kényeztette a nyakam pár apró csókkal majd lágyan a fülembe suttogta.
Az egész testem beleremegett az érzésbe. Ha tehetném neki esnék itt helyben a parton, de éreztem a többiek tekintetét a hátamon így hátráltam egy lépést.
- Pierre - krákogtam, hátha ez felébreszt a kábultságomból - Nehéz lesz... - mondtam ahogy ismét közeledett felém -...sőt, nagyon nehéz lesz... - javítottam ki magam ahogy mindkettőnk száját nevetés hagyta el -...de megpróbálhatjuk! Mondjuk el a többieknek is - fordultam volna el, de megfogta akarom és ezáltal elérte, hogy ismét rá összpontosítsak.
- Kedvellek és akarom, hogy tudd: a bátyád és az újságírók nem állhatnak az utunkba - a szemeivel mélyen a lelkemig hatolt az enyéimen keresztül. Automatikusan elhittem neki amit mond, azt hiszem bízok benne.Sikeresen elcsábított. Mosolyra húzódott ismét a szám majd előre hajoltam, hogy az ajkaink találkozhassanak egy finom csók erejéig. Mennyire szeretem a szája ízét! Annyira édes.
- Én is kedvellek.. örülök hogy így gondolod te is - mosolyogtam őszintén.
- Na gyere - fogta meg a kezem majd visszasétáltunk a többiekhez akik már nevetgéltek együtt. Megkönnyebbülés volt látni, kíváncsi vagyok mi történt ami ezt váltotta ki belőlük.
- Visszaért a gerle pár - vigyorgott Jenna ahogy kettőnket méregetett.
- Srácok, az a terv, hogy Alex előtt úgy viselkednénk mint akik szakítottak, de igazából együtt maradunk - osztotta meg a többiekkel is Pierre.
- Röviden ha itt van Alex, akkor külön, ha nincs akkor pedig együtt? - vonta le a következtetést Seb amire mindketten bólogattunk.
- Biztos be tudjátok tartani? - húzta fel az egyik szemöldökét vigyorogva David.
- Meg kell próbálni - pirultam el egy kicsit.
- És ezt Alex-el hogyan fogjátok elhitetni? - érdeklődött Jeff miközben leült egy nagyobb kőre - De ami fontosabb, az újságírókkal? - mutatott rá a lényegre a gitáros.
- Hát.. - nézett rám segítséget várva Pierre.
- Alexnek csak szimplán azt hazudom majd - utálom kimondani, hogy Alexnek hazudok, de még rosszabb: gyűlölöm véghez vinni. Mindig őszinte vagyok vele, most kicsit furán érzem magam - És nem csókolózunk nyilvánosan - harapdáltam az ajkam, ennek se tetszett a gondolata. Pierre is hasonlóan fintorgott, mint én de már annak örültünk hogy együtt tudunk maradni.
- Akkor ezt megbeszéltük - zárta le a témát Jenna - Ideje lenne visszamennünk, Alex lehet már ott van - emlékeztetett.
- Nem akarjátok tudni hol szállunk meg? - kérdezett rá meglepődött hangnemben Seb, félkézzel még mindig karolta Jennát a derekánál fogva, míg a másik kezével a lány telefonjába pötyögte be a címét, a barátnőm kérésére - Akkor gyertek amikor akartok, apám szinte egész nap dolgozik!
- Okés akkor majd találkozunk - puszilta szájon Jenna Sebet míg én Pierrel voltam elfoglalva.
- Sziasztok - köszöntünk el mindenkitől majd két irányba szakadtunk. Sejtésem se volt mi miatt lett hirtelen annyira nyugodt a légkör amikor újra csatlakoztunk hozzájuk Pierrel, így rákérdeztem Jennától.
- Egyébként.. mi enyhítette a hangulatot amikor nem voltunk ott? - fordítottam felé a fejem ahogy sétáltunk hazafelé.
- Ja - nevetni kezdett ahogy beugrott neki az emlék - Szegény Davidet vállba találta egy madár és sikítozni kezdett, mert a kedvenc pólója volt rajta - vigyorgott Jenna ahogy mondta.
Én is nevettem, szinte láttam magam előtt a jelenetet.
- Akkor már mindent értek - mosolyogtam miközben haladtunk tovább.