20. rész

Sziasztok! Unom a folytonos bocsánatkérést minden rész előtt de lelkiismeret furdalásom van, hogy ilyen sok időbe telik jelentkeznem :/ Próbáltam hosszabb részt produkálni, remélem tetszik és nem csalódtok:) Jó olvasást ;)





- Csukd be a szemed! - állt be az ajtó elé Pierre izgatottan mosolyogva. Eltelt pár nap a "haditerv" megbeszélése óta és minden jól ment. Alex bevette az egészet és végre visszaalakult azzá az Alexé akit születésemtől fogva szeretek. Lerendezett egy interjút a srácokkal valami pletykalapnak és már azon is túl vannak. Pierre azt nyilatkozta, hogy csak barátok vagyunk és mindkettőnket elkapott a hév, de semmi több. Ha nem tudnám az igazat ez valószínűleg fájt volna de így nem. Sikeresen elhitették a médiával is az egészet, Pierrel pedig igyekszünk normálisan viselkedni a bátyám jelenlétében, bár csak egyszer voltunk azóta egy légkörben Alexel. A nyilvánosság előtt se fogjuk egymás kezét vagy hasonlók, egyértelműen nem akarunk ismét az újságok címlapján kikötni, főleg Alex miatt. A pletykák különösebben hidegen hagynának, mivel mi tudjuk, hogy csak kitalációk, de a bátyám előtt mindez felfedné, hogy hazudtunk neki. Chuck, Jeff, David és Seb is támogat minket ahogy csak tudnak, borzasztóan megszerettem őket ezalatt a kis idő alatt, mintha több éve ismerném mindegyikőjüket és örülök neki, hogy nem áll fent a lemezszerződés felbontásának veszélye... legalábbis reméljük, hogy nem jön rá Alex a dolgokra. Nehéz neki hazudnom, de ha van annyira makacs hogy csak a saját érdekeit nézze, akkor miért is nyílnék meg előtte? Jenna és Seb kapcsolata hasonlóan csak jól alakul, jobban is mint az enyém Pierrel, hiszen nekik nem kell rejtőzködniük. Hamar telik az idő, három nap múlva utazunk is vissza Montrealba, hogy a fiúk tudják folytatni a munkálataikat, én pedig visszatérhessek a nyugis kis étterembe. Azonban még Pete-el is beszélni akarok, hiszen attól még, hogy foglalt vagyok ez nem jelenti azt, hogy a barátságát nem kívánom vissza.
Most nem ezen kéne gondolkoznom, mivel Pierre épp valami meglepetésre készül Seb apukájának a lakásában. Ez hülyén hangzik tudom, de Seb ajánlotta fel a búvóhelyet, ő úgy is nálunk van Jen miatt, a többiek pedig a parton csajoznak (kivéve Jeff, ő csak sütteti a kopasz fejét a napon mivel van barátnője és France biztos megfojtaná ha egy másik lányt hülyítene). Így hát itt vagyunk, béke és nyugalom van, kíváncsian várom mi a meglepetés.
- De miért? - értetlenkedtem miközben engedelmeskedtem neki majd mögém állt és egyik tenyerét a szemeim elé helyezte, másikkal a derekamat fogta, hogy könnyebb legyen bevezetnie a szobába.
- De kíváncsi valaki! - nevetett halkan Pierre - Vagy csak nem bízol bennem? - simogatta a csípőm.
- Hogy bízhatnék benned?! Még a végén kilöksz az ablakon, vagy hasonló - mondtam komolyan (persze nem gondoltam így és ezt ő is tudta) amire felnevetett ismét majd megszorította a kezét a derekamon, ezzel azt jelezve, hogy álljak meg.
- Nyisd ki! - vette el a tenyerét a szemem elől majd várta a reakcióm.
- Awww!! - tettem a szám elé a kezem a cuki látvány miatt. Deliah egy rózsaszín masnival a fején feküdt egy nála kétszer nagyobb alvókosárkában, ami számára kényelmesnek tűnő párnával volt kibélelve.
- Mit szólsz? - térdelt le az enyhén remegő kutyus mellé majd felkapta az ölébe és én is mellé ültem törökülésben.
- Nagyon édes! - simogattam Deliah fejét, aki hatalmas szemeivel csak nézett rám, mintha azt kérdezné "mi történik velem?" - De.. miért raktál rá masnit? - néztem fel Pierre-re értetlenül.
- Vedd le róla és megtudod! - mosolygott sejtelmesen amire válaszképpen felvontam az egyik szemöldököm egy pillanatra, majd a tekintetem közte és a kisállat között cikázott.
Óvatosan leszedtem a kutyáról a szalagot, vigyázva arra nehogy megbántsam, majd Deliah felugatott és kiugrott az alvóhelyéről aztán kiszaladt az ajtón. A masni a kezemben volt, felnéztem Pierre-re aki türelmetlenül bólogatott majd lassan megfordítottam. Egy összehajtogatott papír volt hozzákötve az anyaghoz, amit eddig észre sem vettem. Kíváncsian húztam ki a helyéről aztán széthajtogattam, hogy megtudjam mi áll benne.
- Another day is going by, I'm thinking about you all the time, but you're out there and I'm here waiting.. - fordultam hátra, hogy észrevegyem Pierre eltűnt mellőlem amíg szórakoztam a masnival és már gitárt ragadott a kezébe, hogy előadjon valamilyen számot az ágyon ülve. Nem akármelyiket, ez a szám volt azon a papíron amit a kezemben tartottam és olvasi kezdtem ahogy hallgattam a mesés hangjának és az akusztikus gitárnak az összhangját.
- ... And I wrote this letter in my head, so many things were left unsaid, but I'll be here and I'll be waiting.. - egyszer a szöveget, egyszer őt csodáltam és azon gondolkoztam vajon mi ez a meglepetés? Miért énekel fel nekem most egy dalt, mit akar ezzel a romantikus ajándékkal elérni?
- I'd do anything just to hold you in my arms, try to make you laugh, somehow I can't put you in the past, I'd do anything just to fall asleep with you, will you remember me? 'Cause I know I won't forget you.. - nem tudtam, inkább hallgattam tovább fülig érő mosollyal amíg vége nem lett.
- Hogy tetszik? - köszörülte meg a torkát, az éneklés miatt kicsit kiszáradhatott.
- Ez.. - vesztem el a tekintetében, valószínűleg emiatt sem találtam a megfelelő szavakat -... tökéletes - szorongattam a dalszöveget a kezemben majd látva hogy elmosolyodott elégedetten és készült letenni a gitárt, felálltam a földről és elkaptam az ajkait egy édes csók erejéig. Nem volt túlfűtött, se túl gyenge, inkább egy sima csók volt - Egy kérdés maradt.. - ültem le az ölébe miközben a kezeit a derekamon összekulcsolta, hogy megtartson én pedig ugyanezt tettem a nyakánál - Miért..?
- Gondoltam ideje megmutatnom a múzsámnak azt a dalt aminek az elejét és a refrénjét is  ő ihlette.. - puszilta meg a homlokom mosolyogva.
- Tényleg? - lepődtem meg. Már komolyabb arckifejezéssel bólogatott - Még sosem írtak nekem dalt - gondolkodtam hangosan.
- Mostanáig - ölelt magához szorosabban majd a nyakába rejtettem az arcom és magamba szívtam az illatát.
- Ezek szerint eddig nem a megfelelő személlyel voltam - emeltem fel a fejem épp eléggé ahhoz, hogy hallja a motyogásom.
- Én se írtam szerelmes számot senkinek rajtad kívül... azt hiszem hasonló okokból - nézett le rám, majd felnyújtózkodtam hozzá, hogy meg tudjam csókolni. Lehet ennyire aranyos, hogy ír nekem egy dalt? El sem hiszem még mindig, annyira tökéletes! A töprengésemet megszakította, hogy hirtelen elvesztettem az egyensúlyom és teljesen rádőltem Pierre-re, amire kipattantak a szemei. A csókot mélyítve beletúrt a hajamba egyik kezével, míg a másikkal a hátamat simogatta. Nem szándékosan nyomtam meg rajta azt a bizonyos bekapcsoló gombot, de amikor becsúszott a pólóm alá a keze és megérintette a gerincem, nem tudtam megálljt parancsolni, azonban a bejárati ajtó csengője megtette helyettem is.
- Arghhh - szakadt el lágyan az ajkaimtól morogva majd egy puszit nyomott a homlokomra és feltápászkodott az ágyról - Kinyitom az ajtót és elküldöm a váratlan látogatót, utána folytathatjuk ahol abbahagytuk - kacsintott rám Pierre - Persze ha te is akarod, én nem akarom rád erőszakolni a dolgot, csak ha te is úgy gondolod..
- Hmm - haraptam le az alsó ajkam csukott szemekkel majd kinyitottam azokat és rápillantottam Pierre-re - Nincs akadálya - kuncogtam és elterültem az ágyon - De mi van ha Seb jött vissza vagy valamelyik másik srác? Ami még rosszabb, ha Seb apja?
- Elküldöm - nevetett az ajtó felé sietve, mert már türelmetlenkedett a vendég - Ember, jövök már nem kell agyon nyomkodni azt a kibaszott csengőt! - dünnyögött idegesen az énekes majd kinyitotta az ajtót - Te meg itt? - kérdezte ledöbbenve, de próbálta elrejteni a félelmét. Kicsoda? Ki jött? Felugrottam az ágyról majd a szoba ajtóra tapasztottam a fülem és próbáltam hallgatózni.
- Hali Pierre - köszönt átlagosan az illető. Felismerem ezt a hangot! Próbáltam kicsit jobban koncentrálni miközben beszélt, hogy tényleg megbizonyosodjak róla - Azért jöttem, hogy segítsek a befejezetlen dalokban, jó lenne ha készen lennének mire visszaérünk Montrealba és akkor már csak a felvétellel kell bajlódni - úristen, mi?! Alex?! Mit keres itt, talán tudja az igazat és azért jött?! Nem tudtam mit higgyek, a bátyám kiszámíthatatlan néha. Attól még hogy ezzel az alibivel jött, nem biztos hogy tényleg ez a szándéka...