18. rész

Hali!:D Itt van a 18. rész, igyekeztem minél hamarabb meghozni! Nagyon nincs mit mondanom előtte, úgy hogy jó olvasást, remélem tetszeni fog:))






- Abbey, sürgősen beszélnünk kell! - szólt idegesen a "várt" személy majd leült mellém a kanapéra, azzal az újsággal a kezében - Még is mit képzeltél? - támadott le a bátyám a Pierrel közös képekre mutatva miközben szúrós szemeivel próbálta kihúzni belőlem a választ.

- Azt képzeltem, hogy egyszer végre boldog leszek valakivel! - akadtam ki jogosan - Alex, nem tehetek róla, hogy az újságírók megint felfújták az egészet! Pierre..-
- Dehogy is nem tehetsz róla! - vágott közbe - És Pierre is! Ha ti ketten nem kavartok nem történik mind ez és nem bontanám fel a lemezszerződésüket, pedig sikeresek lehettek VOLNA, hogyha TI nem.. - idegeskedett Alex. Annyira önfejű csak arra tud gondolni, hogy.. várjunk! Mit mondott?!
- Nem teheted!! Ez nem a többiek miatt van és igazából Pierre se és én se tehetek róla! Valami van köztünk és ezt nem akartuk magunkba rejteni! Általában ha egy embernek tetszik a másik randira hívja!  Egyszerűen a firkászok ütik bele az orrukat mindenbe, aztán ökörségeket írnak, anélkül, hogy tudnák mi az igazság! - álltam fel a kanapéról a bátyámra kiáltva - És különben is, pár nap múlva elfelejtik, minden csoda három napig tart, te is tudod!
- Soha nem felejtik el! Akárhányszor meghallják majd az emberek a tévében eszükbe jut, hogy "Alexnek a húga a banda énekesével jár, szép kis húzás Simple Plan!"!! - jegyezte meg negatívan.
- Annyira pesszimista vagy, adsz egy interjút erről a srácokkal és már is el van felejtve!
- Ez nem így megy! - jelentette ki okoskodva - Azt hiszed, hogy hinni fognak nekünk? Amíg nincs bizonyíték, a csapból is ez fog folyni!
- Ha most ott akarsz kilyukadni, hogy szakítsak Pierre-el nagyon rossz úton jársz! Nem fogunk szakítani, addig amíg magunk úgy nem döntünk valami miatt, de az a valami biztos nem egy ilyen hülye alaptalan pletyka lesz! - tudattam Alexel magabiztosan.
- Én tudtam, hogy ez fog történni, tudtam hogy a magazinok ezzel lesznek tele! Nem akarom, hogy többé találkozz vele Abbey! Ennek a kapcsolatnak különben se lenne jó vége! - vészmadárkodott a bátyám.
- Most komolyan? Meg akarod tiltani, hogy együtt legyek vele? - nevettem szarkasztikusan, nem tudtam elhinni mit hallok. Nem ő fogja megmondani, hogy kivel járhatok!
- Már pedig vagy külön váltok, vagy a lemezszerződésüknek lőttek! - zsarolt meg. Emiatt nem fogják bukni ezt az egészet a srácok. Rengeteget gyakoroltak és mind ez kárba menne a menedzserük húga miatt, mert nem tudja a bátyja szemét kinyitni? Nem engedhetem, nem tehetnek róla, hogy így alakult.
- Ki vagy te, az apám? - kérdeztem rá, nem hittem a füleimnek.
- Nem, de ha már elvesztettük apát és anyát, kell valaki aki betöltse legalább apa helyét és megóvjon az ilyen kibaszott hülye döntésektől!! - ordított rám kikelve magából.
- Hát akkor tudd meg, hogy sosem, de SOSEM leszel olyan jó, mint apa volt! - kiáltottam torkom szakadtából, már a könnyek szélén állva.
Utolsó mondatom visszhangzott az egész házban. Egyikőnk száját se hagyta el egy árva szó sem. Ledöbbenve, vérig sértve bámult rám Alex de még mozdulni se mozdult. Ez volt a célom. Felrohantam a szobámba és becsaptam magam mögött az ajtót. Nem tudtam tovább tartani a sírást így a párnák közé vetettem magam és zokogni kezdtem.
 Gondolkozzon csak el azon amit mondtam, nem kéne apáskodnia felettem! Ő se szent, aztán még ő van kibukva. Vele ellentétben, én nem fekszek le minden éjjel mással. Nem egyszer írtak már róla az újságok amiatt, mert nagy nőcsábász. Akkor persze semmi baj nem volt, mert "Minden csoda három napig tart" mondta mindig. Neki ez teljes mértékben megengedett, nekem pedig nem lehet rendes barátom akivel nem csak a szexért vagyok együtt. Nem tudom ilyenkor mi zajlik le a fejében és valószínűleg sosem fogom megérteni.
Eldöntöttem, hogy figyelmen kívül hagyom Alex balhéját és találkozni fogok a srácokkal valahogy.. még ha nem is itt Lisánál. Miután sikerült rendbe szednem magam, a zsebembe nyúltam a telefonomért, de üres volt. Hol és mikor raktam le? Halk léptekkel lementem a lépcsőn és egy pillantás vetettem a kanapéra, de Alex hűlt helyét találtam. Jobb is, hogy elment, legalább nem kell újra végig hallgatnom. Felmértem a terepet óvatosan: elhagyta a házat.Így nyugodtan kereshetem a mobilom. A konyhába érve, egy ismeretlen, újabb cetli felkeltette az érdeklődésem a hűtőszekrényen. Odasétáltam hozzá, majd leszedtem és jobban szemügyre vettem. "ABBEY" volt ráírva. Fogadok hogy Alex.. ki más? Lisa és Jenna az emeleten vannak és biztos hallották a veszekedésünket, így nem jöttek inkább le. Bár nem volt kedvem elolvasni, még is furdalt a kíváncsiság mit írhatott bele.

Abbey!
Megtaláltam a telefonod, kiesett a zsebedből amikor felviharzottál a szobádba. Fogadok, hogy mire leérsz ide a konyhába már azt keresed, hogy felhívhasd Pierre-et. Magammal vittem a mobilod, így ne is számíts arra, hogy találkozol vele vagy a többiekkel! Olyan helyre mentem ahol nyugodtan át tudom gondolni a dolgokat a banda jövőjével kapcsolatban. Remélem annyira azért nem leszel mérges, én csak jót akarok neked és a fiúk hírnevének.
Vigyázz magadra Manó!
Alex

Meg tudnám ölni. Képes volt ellopni a telefonom, azért hogy távol tartson Pierre-től és még ezek után elvárja, hogy ne húzzam fel magam rajta?! Az a duma meg hab a tortán, hogy "én csak jót akarok neked és a fiúk hírnevének". Hihetetlen bátyám van. Ha a fiúk hírnevének akar jót, akkor elintézik ezt az egészet egy interjúval, nem pedig a lemezszerződés felbontásán kattogtatja az agyát! Egyértelmű, hogy a saját karrierjét akarja ezzel az egésszel egyenesbe hozni, "ő nem menedzsel valami talpnyaló frontemberű zenekart". A másik pedig ez, hogy inkább hisz az alaptalan hülye pletykáknak, mint nekem. Honnan veszi, hogy Pierre csak azért jár velem, mert ő a bátyám? Biztos nem ilyen! Vagy talán még is? Biztosra nem tudhatom, hiszen alig ismerem pár napja, de bízok benne. Amit lehet nem kéne. Nem szokásom pár nap alatt embereket beengedni a bizalmi körömbe, de valamilyen oknál fogva vele megtettem.
Mindegy is, inkább kitalálom hogyan valósítsam meg az előző tervem. A telefonomat Alex elrendezte az utamból és nem tudom fejből egyikőjük számát se. Valahogy még is meg kéne oldanom a helyzetet.
- Abbey - hallottam magam mögül Jennát, kicsit félénken. Ez az, Jenna! Biztos meg van neki Seb száma!
- Jenna, pont jókor! - nyomtam a kezébe a levelet. Nagy szemekkel nézett rám, aztán a papírra majd tanulmányozni kezdte a tartalmát.
- Ez meghülyült - jelentette ki miután végzett - Elmentek neki otthonról! Mi az, hogy nem találkozhatsz Pierre-el?? - akadt ki ő is - Akkor ez volt a vita tárgya..
- Jaja, de most nem ez a lényeg! - szóltam közbe - Meg van Seb száma? Mondd, hogy igen!
- Igen - először nem értette miért kérdezem majd válaszadása után pár másodperccel leesett neki - Hozom a telefonom! - sarkon fordult, ezt követően rövid idő elteltével visszaért.
- Itt van, de mit akarsz pontosan csinálni? - adta a kezembe a mobilját Jenna.
- Elhívni valahova a fiúkat és beszélni velük az ügyről.. belekeveredtek elég rendesen ők is - kerestem ki Sebet a névjegyzékben - Áhá! - nyomtam rá a "hívás" gombra majd vártam. Kicsöngött, lassan fel is vette.
-...kussoljatok legalább addig amíg Jennával beszélek! - hallottam Seb hangját a vonal másik oldaláról.
- Persze neked be szabad csajozni, igaz Seb?! - ordítozott Pierre, mit sem foglalkozva hogy mindent hallok. Jennára néztem aki szintén tisztán értett minden szót, annyira hangos volt.
- Ő legalább nem az újdonsült menedzserünk húga! - vágott vissza.
- Kérlek, beszélj te vele, engem most biztos nem hall szívesen - súgtam a barátnőmnek aki értetlenül nézett rám, de elfogadta a telefont.
- Bocsánat, hogy van barátnőm! Te voltál annyira felbaszva azért mert csajokkal lépek le előletek a bárokból, most örülhetnél! - folytatta az énekes.
- Mit mondjak? - kérdezte halkan Jenna.
- Hogy jöjjenek mindannyian a tengerpartra, mert beszélni szeretnék velük erről! - suttogtam továbbra is majd Jenna bólintott.
- Öhm.. szia Seb - szólt bele a telefonba. Innentől már elhalkultak a fiúk is - Lehet rosszkor hívlak, de Abbey azt mondja szeretne nektek segíteni rendbe hozni az ügyet, ha már ti is belefolytatok...Tudom, de most lenne jó mert Alex nincs itthon....Igen....Köszi, akkor találkozunk ott! - nyomta ki Jenna.
- Na mit mondott? - hülyén éreztem magam amiatt, hogy én vagyok nagy részben a veszekedés oka.
- Indulnak a tengerpartra, amint elkészültek szóval mi is menjünk - léptünk a bejárati ajtóhoz, hogy felvegyük a szandálunk.
- Ugye nem volt annyira mérges rám? - érdeklődtem félve a választól. Nem akarok velük haragban lenni, egyáltalán nem ez volt a célom.
- Inkább Pierre-re mérges - jelentette ki félvállról. Ettől nem éreztem jobban magam.