Szia, Abbey Lemons vagyok, 22 éves. Hosszú fekete hajam van, kék szemem és 180 cm vagyok... családunkban mindenki magas. A nagynénim Lisa folyton a modellkedésre akar rávenni, de én nem akarok a kifutón szerepelni, inkább egyszer majd egy saját éttermet akarok nyitni. Imádok főzni, ez az életem, most is egy kicsi olasz étteremben dolgozok Montréalban. Itt élek a bátyámmal aki 26 éves és Alex-nek hívják. Menedzserként dolgozik ezáltal eléggé gazdagok vagyunk.. bár én nem szoktam kihasználni. Alex rövid barna hajú kék szemű 184 cm magas srác. Sokat szokott edzeni, szóval kidolgozott a hasizma, erre nagyon buknak a csajok. A bulikba magával szokott rángatni, ahova általában 2-en megyünk de 3-man jövünk vissza. Szóval Alex mindig felszed valami lotyót, akivel nekem is jó pofiznom kell, aztán másnap reggel haza is küldi a kis egy éjszakását. Én inkább csak szórakozok ott a pasikkal. Persze nem vagyok egy kurva aki minden este más pasi ágyában köt ki.. nem, én inkább csak jól érzem magam ott ahol vagyok aztán kész. Friss ismeretségben sose fekszek le senkivel. A szüleim (Katheryn és Matt) imádtak a szabad levegőn tartózkodni és a lovakat is szerették, úgy gondolták hogy a 16. házassági évfordulójukat lovaglással töltik egy gyönyörű erdőben. Ez január 14-én történt, nem sokkal a 12. születésnapom után ami 9-én volt. Oda voltak még ennyi idő után is egymásért. Engem otthon hagytak a bátyámmal Alex-el és a nagynénémmel Lisa-val. Alex 16 volt, de apu nem engedte, hogy ő vigyázzon rám egyedül mert felelőtlennek tartotta, bár szerintem nem az. Sajnos nem úgy sikerült minden, ahogy eltervezték. Az úton anyám lova megbolondult: ledobta magáról majd rátámadt. Apám leszállt a lováról és megpróbálta megfékezni, hogy anyában több kárt okozzon, de a ló megrúgta apa gyomrát a hátsólábával, így helyben összeesett. Nem lehet tudni mi történt még ott de ennyit megállapítottak az orvosok. Egy turista csoport amikor odaért azonnal értesítették a mentőket, de sajnos a kórházban kiderült, hogy egyikőjük se élte túl.. már késő volt. Én éppen a szülinapi ajándékommal szórakoztam: a tökéletes szintetizátorommal, amit anyutól kaptam. Megígérte, hogy megtanít rajta játszani minél hamarabb.. hát igen most már felejtős. Katheryn Peach azaz anya zongora művész volt. Nem a leghíresebb, kávézókban lépett fel de nagyon jól tudott rajta játszani. Sokat zongorázott nekem otthon régen, hogy elaltasson. Matt Lemons azaz apa szörfös volt, mondjuk inkább hobbi szinten űzte de engem is és Alex-et is megtanított rá. Nyaranként kijártunk mindig a tengerpartokra és együtt szörföztünk, mindig tanított valami újat apa. Amikor Lisa letette a telefon ledöbbent arccal ült a fotelben. Ránk parancsolt, hogy öltözzünk és elvitt minket a kórházba. Útközben mesélte el a történteket.. könnycsepp után könnycsepp kísérte a mondatait majd mi is sírni kezdtünk Alex-el a hátsó ülésen. Átkarolt és azt mondta:
- Ne sírj, sose hagylak el! Vigyázni fogok rád Abbey! - ezek a szavak beleégtek a szívembe és tényleg így tett. Apám helyett apámként vigyázott rám, segített amiben csak tudott és én ezt csak megköszönni tudom neki mert viszonozni lehetetlen lenne. Lisánál laktunk sokáig, aki szintén rengeteget segített, ha ők nem lennének szerintem én már drogokba és piába fojtva a bánatomat feküdnék holtan valahol az utcán. Az iskolába nehéz volt beilleszkedni, de sikerült végül is. Nagyon szerettem az osztálytársaimat, folyton mosolyogtam bár beül véreztem. Nem tudtam mindig vissza fojtani a szomorúságot: szünetekben elrohantam a lány mosdóba és csak sírtam. Nehéz időszak volt, főleg az eset utáni 3 év. Senki se tudta közülük, hogy miért tűntem el néha és hogy hova. Mindenki azt hitte, hogy én milyen boldog, életkedvvel teli lány vagyok, mert folyton mosolygok. Ha tudták volna, hogy az a mosoly mekkora hazugság! A gimiben is hasonlóan történt. Lehet, hogy menő csaj voltam, de nem készítettem ki senkit, csak azért mert kicsit más mint a többiek... hiszen legbelül én is az voltam, ott az álarc mögött. Egy igaz barátnőm volt, Jenna Madison. Velem egy idős, azaz 22 most. Egyedül ő tudta a történetemet és én is az övét. A sorstársam az a lány, nem mindenki találja meg az igaz barátnőjét de nekem adott ennyi jót az élet. Az ő szülei autóbalesetben hunytak el, 21 éves koráig két testvérével élt, sőt még talán most is Miami-ban, a tengerparton. Ritkán látjuk egymást de nyaranként néha ellátogatok oda, mivel Lisa is ott lakik. A testvérei: Hayley (most 24) és Dennis (most 26, mint Alex). Ők is együtt vészelték át a szüleik halálát. Egy szörfdeszka boltban dolgozik és azt mondja szereti ezt a munkát. Hát igen sok szörfös srác jár oda, biztos őket stíröli. Jenna egy hosszú egyenes szőke hajú zöld szemű lány. Megértő és kicsit bolond is, mint én. Tud gitározni, méghozzá nagyon jól, suli után sokszor áthívtam magamhoz (vagy néha fordítva) hogy zenéljünk. Még dalokat is írtunk, bár csak azért, hogy elfoglaljuk magunkat valamivel, nem gondoltunk arra, hogy bandát alapítunk. Szóval a gimiben csak vele voltam igazán önmagam, a kamu barátok előtt csak egy boldog lány, akinek semmi gondja sincs az életben. Az évek során megtanultam zongorázni és énektanárhoz is jártam, mint kiderült egész jó hangom van. Majd amikor Alex 21 lett és a kanadai szabályok szerint a felnőttkorba lépett úgy döntött,hogy hazaköltözik és engem is visz magával. Lisa nem akart minket elengedni, de Alex megmakacsolta magát és azt mondta: "Már így is sokat vigyáztál ránk". Így hát a régi otthonunkba költöztünk, kb. 2 évig ott is éltünk, majd Alex befutott, mint menedzser és vett egy nagyobb házat, mert úgy érezte sok rossz emlék lengi körül a régit. Ragaszkodott hozzá, hogy menjek vele én is, én pedig nem akartam egyedül maradni abban a házban úgyhogy beleegyeztem de elhatároztam, hogy keresek egy állást és abban a kis olasz étteremben fel is vettek szerencsémre. Nem akartam, hogy Alex egyedül keresse a pénzt, be akartam neki segíteni legalább ennyit had tegyek ha már ő helyre hozta az életünket. Én főzök rá, ennek látszólag örül is, mert azért elég lusta.. még is férfiból van. Mai napig nem lehet tudni, hogy a lovak miért bolondultak meg, de én megfogadtam, hogy SOHA, de SOHA nem fogok lovagolni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése