3. rész

- Nagy jövő vár rátok! Világ sztárok lehettek - jelentette ki mosolyogva, erre a fiúk egymásra néztek és hatalmas éljenzésbe kezdtek a hangszerek letétele után. Én szintén örültem, hogy Alex meneddzseli őket mostantól, így talán lesz lehetőségünk megismerkedni velük.. a humoruk kicsit szokatlan még nekem, de jókat nevetek velük. Aztán sosem lehet tudni, ha jobban megismerem őket milyenek, de majd kiderül. Amíg a többiek lepacsiztak egymással Pierre rám nézett én pedig egy mosollyal és felfele mutató hüvelykujjal jeleztem neki, hogy tényleg jó számaik vannak, aztán ő is vigyorgott majd követte a többiek példáját - Írjatok még ilyen jó számokat és találjátok ki az album címét! Biztos ütős lesz! - pacsizik le Alex is a srácokkal.
- Már vannak számaink! - mondja David.
- Hát igen, de kevés van kész közülük teljesen.. talán 2-3, a többit meg vagy be kell fejezni vagy át kell írni mert hülyén hangzik - világosítja fel Chuck David-et.
- Hát hajrá fiúk, szerintem állatiak ezek a számok! - ölelem meg őket.
- Köszi - mosolyognak egyszerre majd Jenna is kifejezte a tetszését.
- Alex, bemehetünk megnézni, hogy milyen belül?? - mondom izgatottan, mint egy 10 éves kislány aki új barbie babát lát a kirakatban.
- Menjetek, de ne törjetek össze semmit! Én kimegyek a folyosóra telefonálok meg ilyenek - húzza elő a telefont a zsebéből.
- Én meg kimegyek wcre már nem bírom tartani! - rohan ki Pierre a folyosóra.
- Várj segítek! - fut utána kurvás léptekkel Seb.
- Én éhes vagyok.. hozzak valami kaját a mekiből? - kérdi David.
- Hozz.. - sorolta Jeff és Chuck a dolgokat amik kb. 10 ember ellátására alkalmasak lettek volna - És ti csajok?
- Két sajtburgert simán be tudnék falni! - mondom nevetve. Nem titkolom, hogy szeretek enni - De majd fizetem én a részünket!
- De hogy!! Én fizetek, meghívlak titeket - mosolyog David, nehezen de csak sikerült meggyőznie - Na és te Jenna?
- Nekem is két sajtburgert! De annyi pénz nincs a világon, hogy ezeknek meg nekünk is elegendő kaját hozz - nevet Jenna.
- Majd beszállnak szépen! - néz Jeff-re és Chuck-ra David.
- Persze!! - néz "ki kérem magamnak" fejjel Chuck.
- Igen, ha zabálni akarsz fizess! - nyújtotta a tenyerét David Chucknak - ilyen az élet! Vagy talán a padlóról akarod csipegetni a morzsákat amiket szórni fogok a mekis hambimról? - röhög beképzelten David.
- Te aztán nem fogsz ide morzsázni kiskölyök! - szólal meg Ron a pultnál, erre elkezdünk nevetni. Csak megegyeztek a srácok és David elindult felfedező útra a mekibe.
- Mindig ilyenek Pierre-ék egyébként? - kérdez rá Jenna mosolyogva Jeff-től.
- Ez a lételemük és a buzulás.. ugye Chucky?? - simogatja meg Chuck arcát Jeff.
- Igen bébi, ők már csak ilyenek! - nevet Chuck - Na gyertek - vezet be minket a hangszerekhez Chuck - Tudtok játszani valamin?
- Hát - néztünk össze Jennával - Én tudok zongorázni, de nem profi szinten.. - mondom.
- Én meg gitározni, mondjuk már régen csináltam - vallja be Jenna.
- Most a gitárról beszélsz vagy..? - néz szemtelenül Jeff majd mosolyra húzza a száját amikor Jennának leesik.
- Hülyee! - nevet Jenna majd leült egy székre és Jeff a kezébe nyomott egy gitárt. A fiúk kíváncsiskodóan hallgatták végig a számot amit eljátszott én pedig rögtön felismertem és mosolyra húztam a számat, majd ő is amikor meglátta. Ismertük a szám érzelmi értékét és ezzel együtt elő hozta a régi szép és a kevésbé szép emlékeket. Jelezte, hogy énekeljek de nem akartam, így szóvá tette - Énekelj Abbey!
- Neeem, már el is felejtettem a szövegét - mondom mert nem akartam felidézni a vele járó érzéseket, amikor ezt írtuk.
- Na énekelj, már! Nem lehet olyan rossz a hangod.. nem fogunk lehurrogni nyugi - nyugtat meg Chuck.
- Lehetetlen, hogy elfelejtsd a szövegét! Rengeteget gyakoroltuk régen, emlékezz - vigyorog Jenna, de közben figyel az akkordokra.
- Jól van, de akkor kell a szintetizátor is - ültem le majd előről kezdtük a dalt. Kicsit rozsdásan, de sikerült belerázódnunk. Csak a refrénig írtuk meg, de Jeffnek és Chucknak leesett az álla. Én egy hajszál híján sírva fakadtam a refrénnél, de sikerült visszafojtanom. Közben Alex is vissza jött és az üvegen keresztül nézett minket.. nem szoktam sírni látni de mintha egy könnycsepp csillant volna meg a szemében. Tudta miért írtuk ezt a számot és hogy mennyit jelent nekünk.. meg persze neki is.
- Ezt ti írtátok?? - kérdezte Chuck - Nagyon szép hangod van Abbey! - mosolyog.
- Úgy őszintén, nem néztem ki belőled! - próbálja viccesre venni a figurát Jeff - De tényleg nagyon jól tudtok játszani a hangszereken,
- Hehh, kösz - nevettem - Rég játszottuk már el - néztem Jenná-ra, akin láttam hogy ugyanúgy hatott a szám.
- Mi ez a síri csönd? - kérdezte Chuck kis idő múlva, ugyan is tényleg nagy csönd volt.
- Semmi.. - próbáltam nevetni. Ezt a számot a szüleink halálához írtuk, hogy mennyire hiányoznak és így rengeteg érzés kavargott bennünk. Nem akartam nekik a nyakukba zúdítani a dolgokat, friss az ismeretség meg minden. Pierre és Seb betoppant az ajtón majd odajöttek hozzánk.
- Nagyon megkönnyebbültem! - néz az ajtóban kielégülten Seb-re Pierre.
- Már kellett neki egy kis lazítás! - röhög Seb, vele együtt mi is.
- Miről maradtunk le egyébként? - ül le Pierre egy székre nehézkesen.
- Jenna és Abbey előadták a saját számukat! - mondja Jeff - Pierre lehet, hogy legközelebb óvatosabban kéne csinálnod Sebbel! - nevet.
- Mi?? - néz Pierre értetlenül, majd leesik neki - Anyád! - áll fel a székről majd megpofozza Jeffet és egy kisebb verekedés kerekedik belőle.
- Hé héé! Ne törjetek össze semmit! - jön be Alex is.
- Majd kint ölhetitek egymást - nevet Jenna.
- Milyen számot adtatok elő? - kérdez rá végül Seb.
- Ja semmi, csak régen írtunk egy dalt és most azt énekelte fel Abbey meg zongorázott amíg én gitároztam, de nem olyan nagy szám - avatja be őket Jenna.
- Had halljuk! - egyenesedik ki Pierre.
- Én nem hiszem, hogy még egyszer el tudnám énekelni - nézek Jennára, aki egyből megértette.
- Majd máskor srácok.. biztos fogunk még találkozni, ha most már Alex menedzsel titeket - mosolyog rájuk Jenna, de nem Pierre nem hagyta annyiban.
- De hogy érted azt, hogy nem tudnád elénekelni még egyszer? - kérdez rá Pierre.
- Az a lényeg, hogy most nem megy! - ordítom le a fejét, szegény pedig csak bámult rám ijedten.
- Jól van de attól még, hogy rákérdeztem.. - kezdi a mondatát.
- Ne feszegesd a határokat Pierre! - álltam fel a székről majd kifutottam a mosdóba. Éreztem, hogy nem tudom sokáig tartani a sírást és ezt láttam a legjobb megoldásnak.. jobb, mintha ott mindenki előtt sírva fakadnék.
- Most meg mi a baja??? - néz értelmetlenül Pierre.
- Pierre ha azt mondja, hogy nem akkor nem - magyarázza neki Alex.
- De nem lehet válaszolni??? Miért hisztizik?? - telik be neki a pohár.
- Pierre nem ismered őt, úgy hogy inkább maradj csöndben!! - szól rá Jenna majd utánam futott.
- Hát de...
- Hagyd haver! - szól rá Chuck Pierre-re. Nem tudom lehet rá jött a szövegből, hogy miért is írtuk ezt a számot és azért védett meg.
- Biztos van rá oka, hogy miért borult ki - nyugtatja Seb is Pierre-t - Majd máskor elénekli ha úgy érzi.
Én közben a lány wcben a mosdóra támaszkodtam és mostam az arcomat sírás után. A tükörben néztem magam és mintha a szüleimet láttam volna mögöttem, de amikor megfordultam nem voltak ott. Nagyon hiányoznak! Mindent megadnék, hogy visszamehessek az időben és megakadályozzam azt a balesetet. Már legalább 3 éve sikerül elfojtanom ezeket az érzéseket, de ezzel a dallal ismét felszínre törtek. Sose fogom tudni őket elfelejteni, akárhogy is próbálkozok ez végig kíséri az életem. Az arcomat ismét a tenyereimbe temettem, majd ajtó nyílást hallottam.
- Jól vagy Abbey? - fogja meg a vállam Jenna - Ne sírj..
- Borzasztóan hiányoznak! - törlöm le az arcomat szipogva. Észrevettem a tükörben, hogy a szemfestékem elkenődött - Na basszus! - kezdem lemosni az arcomról - Nincs nálad szemceruza?
- De, hoztam - veszi elő a táskájából.
- Ez a táska eddig is nálad volt? - veszem el tőle a szemceruzát majd kihúztam a szemem.
- Igen, nem vetted észre? - nevet - Na mind egy is, próbáld meg össze szedni magad, Alex aggódik érted!
- Igazad van... és Pierre-től is bocsánatot kell kérnem, hogy így kiakadtam - nyújtottam neki vissza a szemceruzát. Kicsit megigazgattam a hajam, majd kimentünk Jenná-val. Mindenki ott volt a folyosón kivéve David.
- Sajnálom Pierre, hogy ilyen könnyen kiborultam... - nézek a szemébe megbánóan majd mindenkire - És tőletek is, hogy látnotok kellett a hiszti rohamomat!
- Abbey.. Alex elmondta a dolgokat.. részvétünk - fogja meg a vállam Pierre.
- Nem haragszunk rád, megértjük a dolgot - mosolyog megértően Jeff.
- Tényleg elmondtad nekik? - fordulok Alex felé.
- Nincs értelme hazudni - von vállat Alex. Még nem akartam, hogy tudják, nem ismerem őket annyira ahhoz, hogy ezt megosszam velük. Nekem rengeteget jelent, csak a családtagjaim tudják, Jenna és az ő tesói.. azaz eddig csak ők tudták.
- Srácok! - hallunk egy erőlködő hangot, amire mindenki megfordult. A folyosó végén David cipelte a rengeteg mekis szatyrot - Segítsetek!! - nevet, de közben koncentrál, hogy ne ejtse le őket. Röhögve futott oda Seb és Jeff majd segítették bevinni a stúdióba ahol mindenki befalta a sajátját. Pierre Jeffet dobálta sült krumplival, amit meg David és Chuck eszegetett a földről, közben Seb és Jenna mit sem foglalkozva velük beszélgettek és ettek. Azaz addig ettek, amíg David nem lopott a kajájukból, utána ketchuppal kenegették egymást 3-man.
- Hééé! - talál el engem is Pierre, de ő mentegetőzött, hogy véletlen - Ezt nem úszod meg! - kentem az arcára majonézt széles vigyorral ő pedig leszedte az ujjával, lenyalta aztán belenyúlt a nadrágjába és azzal a kezével kergetett. Ott rohangásztunk a stúdióban mind két ovis, de vicces volt xD. Végül Alex mögé bújtam el, aki Seb-bel csatázott - Na most védj meg!!
- Ez a mi harcunk, ne keverd bele! - közeledik félig nevetve Pierre.
- Oldd meg Abbey, nem érek rá! - röhög miközben Seb-bel dobálták egymást.
- Ugye tudjátok, hogy ezt mind ti fogjátok fel takarítani? - ül Ron a székén telefonozva.
- Tudjuk! - vágjuk rá egyszerre majd sikerült abba hagyni a hülyülést, feltakarítottunk és megettük a kaját.
- Pierre neked nincs kedved kezet mosni ezek után? - nevet Jenna.
- Ja, de - fut a wcbe.
- Valami baj van az agyával? - nevetek Chuck-ra nézve.
- Mindig ilyen volt, már megszoktuk xd - nevet Chuck.
- Megártott neki a sok anál... David azért leállhatnátok! - röhög Jeff.
- De ha egyszerűen azt szereti??? Vonjam meg a drágámtól a David féle kielégítést ?? - akad ki picsásan David.
- Azt kéne! Légy kemény! - utasítja Seb, közben Pierre visszajött és leült a kanapéra.
- Miről van szó? - kérdi Pierre.
- Nagyon kétértelműen fogalmaztál Seb.. - nevetek.
- Nocsak, a kis perverz! Alex mire tanítod te a húgod? - fordul felé Chuck.
- Nem kell nekem tanítom, elég ha rátok néz! - röhög Alex, ahogy átkarol.
- Arra nem gondoltok hogy magától tanulta? - nevet Jenna.
- Magamtól? Ne röhögtess! Veled töltöttem az időm nagy részét régen is... te vagy a bűnös! - mutatok rá ál mérgesen Jennára.
- Ééén?? Perszee! - vágja be a durcát majd elfordul tőlem karba tett kezekkel.
- Mik ki nem derülnek rólatok csajok! - nevet Pierre. Egész aranyos nevetése van bevallom.
- Nem ismersz te még minket - mondom neki mosolyogva.
- De feltétlenül megakarlak - vet be egy csábító mosolyt, amin kicsit elpirultam. Mi van velem?? Én nem ilyen vagyok!! Nem tetszhet nekem Pierre.. nem és kész!!
- Hoppáá nézzétek, hogy elpirult! - nézi az arcomat Alex.
- Kuss, nem is! - nézek rá rosszallóan. Pierre pedig csak mosolygott az egészen.. lehet én is bejövök neki? Nem, nem nem!!! Ő csak meg akar fektetni! Száz százalék, és én nem egy éjszakás kaland vagyok! Amikor ránézek valami érzés elkap, de alig ismerem! Mi a fene?? Bolond a szívem, miért nem tudok neki parancsolni? Olyan bonyolult minden!
- Pedig egészen piros az arcod! - állapítja meg David is pimaszul mosolyogva.
- A pirosító miatt van, adtam neki az előbb a mosdóban.. eddig is ilyen volt nem vettétek észre? - véd meg Jenna. Imádom, hogy kiáll mellettem főleg ilyenkor, amikor nem vagyok tisztába az érzéseimmel.. de persze máskor is.
- Itt látszik, hogy öregszel bátyus! Már a látásod se ép, aztán ez az őszhajszál.. - rázom a fejem miközben a haját méregetem - Feláll még néha odalent..? Vagy a következő szülinapi ajándékod Viagra legyen? - nézek rá aggódva erre aztán mindenkiből kitör a nevetés még Ron-ból is. Mindenki sorban lepacsizott velem. Az egyetlen ember akinek hangját se lehet hallani az a bátyám, aki kétségbeesetten fut oda egy tükörhöz őszhajszálat keresve.
- Ti mindig ennyit veszekedtek? - kérdi Chuck.
- Mostanában kevesebbet, de már hiányzott! - megyek oda Alex-hez és átöleltem.
- Nagyon vicces vagy törpe! Mássz le rólam! - mondja félig nevetve a tükörnél.
- Törpe?? Jó mondjuk egy égimeszelőhöz képest aki 184 centi.. - állok mellé. Mert igen Alex nagyon magas... én se vagyok semmi de hozzám képest még magasabb.
- Most nézem, tényleg rohadt magasak vagytok! - szólal meg Jeff majd mellénk áll 175 centisen.
- Hát Jeff.. ha lenne felálló punk séród akkor rá lehetne fogni, hogy kb. ugyanakkorák vagytok! - nevet Pierre.
- Na akkor mutasd te mekkora vagy! - szólalok meg.
- Itt mindenki előtt? - kérdez rá sunyi vigyorral.
- Oké, látom nem csak én vagyok itt túlságosan perverz! Akkor érthetőbben: gyere ide mellénk - magyarázom neki, mint egy óvodásnak.
- Így már jobb - nevet majd mellém áll.
- Ugyan olyan magas vagy, mint Abbey! - szólal meg Seb.
- Az nem lehet! Túl növöm! - mosolyog Pierre.
- Szeretnéd! - nevetek én is majd Jenna egymás hátának támasztott minket, hogy rá jöjjünk végül is ki a magasabb, közben Alex leült.
- Egyforma! - állapítja meg Chuck.
- De rajta magassarkú van! - mutogat Pierre a lábamra.
- Ez neked mióta magassarkú Pierre? - veszem le a jobb lábamról a lapos talpú cipőt.
- Azt hittem...tévedni emberi dolog na! - védi magát.
- Neked is Viagra kell szülinapodra? - kérdi tőle komoly arckifejezéssel Jenna erre mindenki röhög megint.
- Pierre papa! - rohan oda hozzá izgatottan David, mint egy kisgyerek - Mit kapok karácsonyra? - néz fel rá csillogó szemekkel.
- Ló faszt a seggedbe kis unokám! - simogatja meg David fejét, aki egy olyan 10 mp re ledöbbent.
- De jóóó! - tapsikol David, erre aztán tényleg mindenki szét esett a röhögéstől.
- Srácok mindjárt lejár a stúdió bérlés ideje.. szóval jobb lesz ha mentek! - küld ki minket Ron, bár láthatóan jókat nevetett rajtunk. Kimentünk az épületből és ott mindenki megtorpant.
- Na akkor sziasztok.. nagyon jól éreztem magam - köszönök el a srácoktól - És még egyszer bocsánat a történtekért..
- Nyugodj meg Abbey, elhiszem milyen rossz - mosolyog kedvesen Seb.
- Igen, ezért ne gyötörd magad - nyugtat Chuck is. David azt se tudta miről van szó, de inkább nem szólalt meg, biztos úgy volt vele hogy a srácok majd elmesélik neki.
- Egyébként a kaját is nagyon köszönjük - köszöni meg Jenna az én nevemben is.
- Nincs mit - villant egy mosolyt David - De legközelebb jöhetne velem valaki, ha ilyen sok embernek kell kaja!
- Te nem szóltál - mondja neki Chuck.
- Na srácok akkor kicsit a bandával kapcsolatban. Elintéztem pár dolgot, csináltatok egy hivatalos weboldalt ahol a frisseket lehet majd találni rólatok. Az album címén meg gondolkozzatok, holnapra kéne.. itt találkozunk a stúdióban reggel 9-kor szóval ne késsetek! - tájékoztatja őket Alex.
- Oké, akkor holnap, de csajok ti is gyertek ám! - kacsint rám Pierre.
- Ott leszünk! - vágja rá Jenna.
- Nekem most mennem kell, a szüleim várnak mert az öcsém fősulira megy és segítenem kell pakolni.. sziasztok - köszön el Pierre majd elsétál. Mindenki elköszönt majd mentek a saját dolgukra.