5. rész

Reggel 8-kor (jó hamar felkeltem, mi van velem?) rájöttem, hogy nem zuhanyoztam tegnap este így azzal kezdtem a napot és a szokásos reggeli rutinommal. Végre nem úgy néztem ki mint egy hulla! Felvettem egy lenge pólót és egy farmert aztán gondoltam egyet és belopakodtam a bátyám szobájába, hogy vissza kapja a tegnapi keltést, de nem volt az ágyában így a nappaliba indultam. Ott se volt, ezért a konyhának vettem az irányt, ahonnan mellesleg furcsa illatok jöttek.
- Alex, te főzől??? - ülök le az asztalhoz, már kicsit ijedten mivel tudom, hogy a bátyám nem valami jó szakács.
- Jó reggelt tündér bogáár! - fordul meg tele jó kedvvel, de nem Alex volt az, hanem David.
- David??? Mit csináltál a bátyámmal?? - lepődök meg.
- Nem rég jöttem át hozzátok egyedül, mert beszélni akartam veled és Alex nyitott ajtót. Azt mondta, hogy neki van még elintézni valója a stúdiózás előtt, szóval elmegy, de ha gondolom maradjak itt - meséli csajos beállással.
- És te itt maradtál... de mit csinálsz?? - szagolok bele a levegőbe, nem igazán tudtam azonosítani az illatot/szagot semmivel és nem is láttam a műalkotást - Na meg miről akarsz velem beszélni?
- Mit csináltál tegnap Pierre-l? Amikor délután felhívott, hogy eltűnt a kulcsa tök mérges volt, aztán amikor meg este haza jött majd kicsattant az örömtől - magyarázza - Még dugni se volt kedve, pedig tudja nagyon szeretem! - vágott szomorú fejet, én pedig nevetni kezdtem.
- Semmit nem csináltam vele, csak ettünk és jól éreztük magunkat! - mondom komolyan, közben elém tolt egy tányér bacon-t és tojás is volt mellette - Ohh köszi, de ugye nem mérgező? - nevetek.
- Talán... - nevet ő is, majd leül mellém és nézi hogy eszek - Hát akkor nagyon bejöhetsz neki!
- Te most itt fogod nézni ahogy reggelizek? - nevetek - Egyébként köszi, finom ahhoz képest amire számítottam!
- Huhh, már kezdtem félni hogy túlzásba vittem a ciánt - sóhajt egy hatalmasat, amire én elkezdem kiköhögni a kaját- Vicceltem! - nevet.
- Bolond! Elmehetnél színésznek, ha a banda nem jönne be - nevetek.
- Tudom, mindenhez értek! Polihisztor vagyok! - húzza ki magát hősies pózban.
- Igen David... polihisztor vagy! - röhögök - Te nem eszel?
Nagy nehezen sikerült megennem a kajám, bár ez a hülye végig nevettetett.
- Én már ettem otthon.. úgy utálok korán kelni de ez van! - magyaráz. Ez az utolsó részét a mondatnak nem értettem, hogy hogyan jön ide, de ez az ember nem tudja befogni a száját. Nagyon vicces, folyton megnevettet mindenkit azzal, hogy milyen marhaságokat tud össze hordani.. eddig ennyire ismerem. Na meg ahhoz képest, hogy ilyen kis sovány nagyon is sokat tud enni xD. De aranyos ahogy folyton beszél.
- Az Jenna tányérja lesz? - mutatok egy másik tányérra amin ugyanannyi mennyiségű kaja van, mint az enyémen volt.
- Igen, ha felkelne már - mondja David ahogy elveszi előlem a tányért és mosogatni kezdi.
- Hagyjad csak majd én! - megyek oda hozzá.
- Nem, nem! Most én rendezek mindent, Alex rám bízott téged! - áll be úgy a mosogató elé, hogy én ne férjek oda.
- Hát jóó.. Alex azért végig gondolhatta volna, mi van ha te kirabolsz minket vagy megerőszakolsz valamelyikőnket?? - kérdem hülyeségből.
- Akkor már rég megtettem volna, nem? - nevet.
- Lehet, hogy nem! Lehet, hogy csak a megfelelő pillanatra vársz, mert LEHET, hogy igazából csak hülyének tetteted magad de egy ördögi zseni vagy!! - nézek rá rosszallóan.
- Hallod, lehet! És lehet, hogy MOST JÖTT EL AZ IDŐ - kezd el csikizni a vizes és mosogatószeres kezével.
- ÁÁÁ HAGYD ABBAA! - nevetek ezerrel, ahogy a falnak közelít velem, aztán valahogy sikerült kiszabadulnom - JENNA SEGÍTS, EZ EGY PSZIHOPATA! - rohanok be Jenna szobájába és egyből mellé ugrok az ágyba majd magamra húzom a takarót. Ő még javában aludt.
- Mi a fasz van máár??! - néz rám nevetve hulla fáradtan Jenna, aztán amikor meglátja David-et habos kézzel bejönni a szobába még jobban nevetni kezd - Mit keres itt ez a gyökér??
- Gyökééér?? Ez pszihopata Jenna!! Vigyázz vele! - röhögök a takaró alól, aztán David Jenná-t kezdte csikizni én pedig ráugrottam a hátára.
- Én polihisztor vagyok, ki kérem magamnak!! - röhög David is, most kb. úgy nézhettünk ki kívül álló szemével (már ha lett volna ott valaki más is hármónkon kivül) mintha tömeg szexelnénk xD.
- Eressz el David! - nevet Jenna, mivel még mindig őt csikizi - Abbey segíts már!
- Azon vagyok! - próbálom csikizni David-et - Te egy kicsit sem vagy csikis??
- Nem találod meg sose a gyenge poooo - kezd el még jobban nevetni David.
- Vagy még is? - nevetek. Abba hagyta Jenna csikizését és én kezdtem el őt, aztán Jenna is csatlakozott. David sikongatni kezdett.. tisztára olyan volt, mintha egy lány sikítását hallanánk xD.
- Na jó ennyi elég volt neki szerintem - nevet Jenna majd abba hagytuk David nyúzását, aki még összehúzódva fetrengett nevetve az ágyon.
- Ti... ti... hárpiák! - röhög mindig David.
- Azt akarod, hogy megint csikizzünk? - tartom a kezem félig nevetve még mindig.
- NEM! - húzza védekező állásba a kezeit.
- Én megyek elrendezem magam aztán kajálok.. ugye csináltál valami finomat? - néz rám kiskutya szemekkel Jenna.
- Nem én, hanem ő - mutatok rá David-re.
- Igen, ti meg itt nyúztok! Ez a hála?? Legalább babusgathatnátok egy kicsit... - vigyorog sunyin lenézve oda a nadrágjára, erre nagyon gyengét arcon vágtam - Jóól van máár, hülyülök! - nevet. Jenna bement a fürdőbe, én pedig kimentem a nappaliba tv-zni addig és David is leült mellém.
- Ez nem jó, kapcsolj el! - nyavalyog - Ez se... ez se...
- Neked semmi se jó! - nevetek - Nesze itt van a távirányító, legyél vele boldog!
- Na végre! - veszi ki a kezemből majd villám gyorsan váltogat a csatornák között.
- Nem zavar, hogy így kurvára nem lehet látni mik mennek? - nevetek ahogy nézem felváltva az erősen koncentráló arcát és a kezét ahogy nyomkodja a távirányítót.
- Nem, ez így jó! - mondja halál komolyan.
- Oké csináld csak én magadra hagylak - állok fel a kanapéról majd leültem a konyhában. Nem sokkal rá Jenna is megjelent és leült a tányérja elé.
- Ugye nem mérgezte meg? - nézi komoly arckifejezéssel a kajáját.
- Én is azt hittem, de nem! - mondom úgy, mintha ez valami nagyon nagy szenzáció lenne, de a végén elnevettem magam. Jenna megette a kaját, majd ideje volt elindulni a stúdióba, úgy hogy szóltunk David-nek is, aki már leragadt egy adónál.
- Ennyire izgalmas Az én kicsi pónim? - veregetem meg a hátát.
- A barátság varázslatos! - mondja tök komolyan, aztán amikor úgy néztem rá, mint egy hülyére már elnevette magát.
- Indulnunk kell, nem fogunk oda érni időben! - fogja meg a táskáját Jenna majd David-et is sikerült elrángatni a tv elől és elsétáltunk a stúdióig.
- Melyik terembe is kell menni? - kérdi Jenna amikor besétáltunk az épületbe.
- Erre, tegnap megjegyeztem! - megy előre David, mi pedig követtük - Jóó reggelt bab... hopsz ez nem az.. bocsánat! - csukja be az ajtót, mert rossz helyre nyitott be.
- Nagyon megjegyezted! - nevetek.
- Hát jól van, én se vagyok tökéletes! - nyit be végre a jó helyre - Jóó reggelt babáim! - tárja szét a karjait ahogy belép az ajtón.
- Késtetek! - szólal meg Alex.
- David először rossz helyre vezetett be minket na! - nevetek.
- Nagyot néztek, amikor "Jó reggelt babáim"-at köszöntem... - nevet David is.
- Na nem lényeges, srácok meg van az album cím? - ül le Alex egy fotel féleségbe.
- Arra gondoltunk, hogy "No pads, no helmets.. just balls!" legyen - mondja Chuck kicsit szomorúan. Mi lehet a baja? Beszélni kéne vele..
- Ez jó, eredeti! - mondja Alex - Na és a számok?
- Hát kettőt befejeztünk.. a többinek még vagy a refrénje hiányzik vagy a vége - mutatja Pierre Alex-nek a papírokat.
- Ezek állatiak srácok! Pár hét alatt rengeteg rajongótok lesz én már most érzem! - rázza fel őket Alex.
- Király! - pacsizik vele Jeff.
- Most pedig, vegyük fel az eddigi számokat.. remélem el is tudjátok játszani őket - néz rájuk reménykedve Alex.
- Háát.. azt a kettőt amit tegnap hallottál azokat igen plusz még az I'd do anythinget.. de a többit nem - mondja Seb.
- Akkor vegyük fel ezt a hármat és a többit fejezzétek be, meg gyakoroljátok őket! Szombaton pedig találkozunk ugyanebben az időpontban - tereli David-et a basszusgitárhoz Alex - Veled kezdjük David! - kezdik a munkálatokat, mi pedig Jenná-val néztük. Sokszor meg kellett állni, mert vagy elnevette magát David, vagy elrontotta.. akár mindkettő és ez így volt a többieknél is. Pierre-nél kellett még talán a legtöbbet megállni, mert elnevette az éneklést vagy rosszul ejtette ki a szót, mivel neki se az angol az anyanyelve. Végig nevettük szinte az egészet még mi is Jenná-val.
- Chuck.. mi a baj? - hívom félre egy kicsit.
- Semmi.. tényleg semmi - erőltet egy mosolyt az arcára de amikor látja, hogy ez nem jött be lefagy róla - Lilly.. a volt barátnőm..
- Jajj, szegény! Ő szakított veled? - kérdezek rá - Mármint, ha nem akarsz ne beszéljünk róla csak..
- Nem nem baj. Igen ő szakított velem, mert ott hagytam az egyetemet.. és hiányzik - mondja szomorúan.
- Gyere ide nagyfiú! - ölelem meg - Tudod mi szokott nekem segíteni szakításnál?
- Mi? - kérdi.
- A paintball! Mindig elmegyek a közeli paintball pályára és kiélem a dühömet.. holnap ráérsz? Szívesen elmegyek veled! - mosolygok, hátha ez felvidítja.
- Hát nem is tudom..
- Naa, jó buli lesz! - emelem fel a fejét.
- Menjünk - mosolyog végre ő is.
- Itt találkozunk délután 3-kor.. jó neked akkor? - kérdezem meg, nehogy véletlen ne legyen jó én meg itt ráerőltessem.
- Aha.. köszi - mosolyog rám.
- Igazán nincs mit, tudom milyen rossz - fogom meg megértően a vállát. Dél volt és még mindig nem végeztek, bár az utolsó számot vették fel és csak Chuck maradt hátra.
- Srácok, bocs hogy közbe szólok, de nekem mennem kell dolgozni.. úgy hogy további jó munkálatokat sziasztok! - öleltem meg mindenkit és elköszöntek tőlem.
- Akkor majd este! - mosolyog rám Pierre az ajtóban.
- De aztán finomat főzzél! - simogattam meg a vállát majd elmentem. Innen szerencsére nincs messze az a kis olasz étterem. Útközben vettem magamnak egy tacco-t azt meg is ettem amire odaértem.
- Sziasztok! - szólalok meg hátul a konyhában miközben felveszem a kötényt.
- Helló Abbey! - köszön az egyik főnököm Mike. Nagyon jó fej, a fizetésem is egész jó szóval egy szavam nem lehet. Egyébként övé és a feleségéé az egész étterem.
- Szia! Kéne egy kis segítség! - vágja az avokádót Bianca.
- Jövök, jövök - sietek Bianca segítségére - Mit kell tennem?
- Vágd fel a zellert légyszi! Van még itt egy csomó avokádó, aztán így hamarabb végeznénk - tolja elém a vágódeszkát, rajta zeller.
- Oké.. Gina nem jött ma dolgozni? - kérdem Mike-ot a zellert vágva.
-  Itt vagyok, csak bent voltam a raktárban mozzarelláért - mutatja fel a sajtot közben egy puszit nyom Mike arcára, miközben ő főz. Hangulatosan telik a munka idő, ez a világ legjobb állása a számomra: főzhetek és baráti légkörben tehetem ezt plusz jól fizet. Mindenki nagyon kedves, már lassan egy éve dolgozok itt. Hamar vége lett a munkának, eljött a zárás ideje. Eltakarítottunk, kezet mostam, levettem a kötényt és elköszöntem mindenkitől. Elővettem a cetlit amin rajta van Pierre lakcíme és megindultam arra. Nehezen, de sikerült megtalálnom.. bevallom a tájékozódás nem az erősségem. Egy nagyon jó állapotban lévő panel ház volt az, így kikerestem a számát és felcsengettem a kaputelefonon.
- Mr. Bouvier? - szólok bele  szórakozott hangon majd nevetést hallok.
- Nyitom királylány! - mondja kicsit kuncogva Pierre majd így is tett. Bementem a lépcsőházba és felsétáltam a 4. emeletre aztán becsöngettem a 2. ajtón, ahogy le volt írva a papírra. Pierre kötényben nyitott ajtót, kicsit meglepett a látvány.
- Szia.. úristen! - kezdtem el nevetni.
- Szia, mi az még nem láttál pasit kötényben? - nevet ő is miközben beterel a lakásba.
- Nem volt még hozzá szerencsém - veszem le a cipőmet - Mit fogunk enni?
- Lasagne! - megy be a konyhába.
- Hmm rég ettem már lasagne-t! - szimatolok bele a levegőbe.
- Mindjárt kész van, nézz körül nyugodtan és érezd otthon magad!
- Otthonos lakás! - megyek be a nappaliba. Egy átlagos kis nappali volt: tv, kanapé, fotel, kávézóasztal.. és ahhoz képest, hogy pasis lakás egész nagy rend fogadott.
- Ja főleg, amikor így össze van pakolva! - nevet a konyhából.
- Máskor szét van dobálva mindent? Mondjuk bevallom meglepődtem, hogy rend van.. nem így képzeltem el! - nevetek.
- Én is megleptem magam, hogy képes vagyok össze pakolni.. már ideje volt, David is aztán még jobban szétpakol, amikor takarítani kéne!
- Képzelem.. ő hol van egyébként? - kérdezek rá, ahogy nézem a bútorokat.
- Valami régről ismert barátnőjénél.. most jött a városba vagy mi - mondja bizonytalanul.
- Értem...  hogy áll a kaja? Farkas éhes vagyok! - megyek ki a konyhába.
- Kész! - veszi ki a sütőből kesztyűvel - Pont ilyenre akartam! - nézi elégedetten.
- Guszta lett! Remélem az íze is olyan jó, mint az illata! - szívom magamba a finom étel illatát.
- Kicsit várjunk vele, nagyon forró! - veszi le a kesztyűket.
- Oké..egyébként melyik a te szobád? - kérdem kíváncsian. Nem tudtam sehogy se elképzelni, hogy hogyan nézhet ki Pierre szobája, így látnom kellett.
- Ha tudom, hogy ezzel kezdünk akkor nem is főzök! - nevet szemtelenül.
- Hülye! Csak kíváncsi vagyok hova szoktad becsábítani a többi csajt - nevetek.
- Nem mindig jutunk el a szobámig.. - jegyzi meg sunyi vigyorral.
- Szóval ennyire nem bírsz magaddal - vezet be a szobájába - Mekkora rend van itt is! - nézek körbe.
- Rend mániás vagy, hogy csak ezzel foglalkozol? - nevet az arckifejezésemen.
- Nem, csak most valahogy ez döbbentett le a legjobban. Ez de jó, Green day poszter! Good Charlotte! - nézegetem a falon lévő posztereket. Igen leginkább ezeket a bandákat hallgattam eddig, bár nem sok időm van zenét hallgatni.- Szereted őket? - nézi, ahogy csodálom a falat.. ez hülyén hangzik de így volt xD. Tényleg tele volt a fala minden jó poszterrel.
- Aha, bár nincs sok időm zenét hallgatni sajnos.. jéé tudsz gitározni? - nézek a falnak döntött gitárra.
- Régen én basszusgitároztam, amikor David még nem volt a bandában.. de nem vagyok a legjobb - nevet - Viszont akusztikus gitárral már egy fokkal jobb vagyok.
- Gitározol nekem valamit? - nézek a szemébe izgatottan.
- Csak is akkor, ha énekelsz nekem! - mosolyog ellenállhatatlanul.
- Jól van.. de te akartad - nevetek - Mit tudsz eljátszani?
- Amit csak akarsz.. meg aminek tudod is a szövegét - ül le az ágyra a gitárral - Ülj le mellém! - mutatja maga mellett a helyet.
- Mondjuk.. Jingle Bells! - mondom tök komolyan.
- Nyáron.. oké! - nevet és elkezdte játszani én pedig énekeltem, aztán jeleztem neki, hogy ő is énekeljen így végül már mindketten énekeltük. Jó volt nyáron énekelni a Jingle Bells-t, főleg hogy Pierre közben még nevettetett is hülye fejeket vágva.
- Gyönyörű hangod van! - mosolyog rám a végén - Miért nem használod ki és leszel énekes?
- Köszönöm.. de nem szeretnék híres lenni. Nekem az nem jön be, hogy minden héten újabb hazugságot írnak rólad az újságokban és az utcán emiatt úgy néznek rád, mintha meg akarnának nyúzni vagy éppen nevetnek rajtad. A világot mondjuk egyszer körbe akarom utazni az tény.. de azt megtehetem úgy is, ha saját éttermet nyitok itt Montréalban és az összegyűjtött pénzből megszervezem - mesélem neki a terveimet.
- Értem, jogos.. én is körbe szeretném utazni a világot, na meg szeretném jobbá tenni és mivel a zenével szerintem el lehet érni, ha nem is teljesen de legalább néhány embernek mosolyt csal az arcára, ezért döntöttem amellett, hogy bandát kéne alapítani..  és persze biztos állati buli lesz ha befutunk - mosolyog, lehet elképzelte maga előtt.
- Biztos sikerülni fog! Nagyon jó a zenétek és a hangod.. valami eszméletlen! - nézek a szemeibe.
- Ezt szeretem benned - mondja a szemembe. Szeret bennem??
- Mit? - kérdezek rá megszeppenve ahogy közeledik az arca az enyémhez.
- A szemeid  elárulják a legbelsőbb vágyaid - suttogja mielőtt az ajkai teljesen az enyéimre tapadtak volna aztán megcsókolt hosszasan, édesen, szenvedélyesen. Közben a pár perccel ezelőtt gitárhúrokat pengető kezével megérintette a karomat, mintha most a szívem húrjain játszana bársonyos dallamot és azt kívánom bárcsak nem szűnne meg sosem ez a csodálatos szimfónia. Amikor távolodott tőlem egymás szemét fürkésztük, láttam rajta hogy ez a csók pozitívan hatott rá  és ő is láthatta rajtam a kábultságomat.
- Szerintem már kihűlt a lasagne - állok fel az ágyról, bár nehézkesen hiszen a lábaim is remegtek egy kicsit. Meg akartam előzni, hogy túlzottan belemerüljünk a dolgokba.
- Ülj le az asztalhoz, majd én oda viszem - áll fel ő is az ágyról majd a konyhába vette az irányt. Ez megtörtént vagy csak álmodom?? Megcsókolt.. és nem is akármilyen csók volt ez.. életem legszebb csókja! Fel se tudom fogni, hogy ez megtörtént még mindig a felhők közt érzem magam! - Itt van tessék - rakja elém a tányért, rajta lasagne közben ő is leül a másik oldalra - Remélem, hogy ízleni fog! - mosolyog édesen. Ezek után adhat bármit, nem fogok tudni az ízével foglalkozni!
- Ez a legjobb lasagne amit ettem életemben! - ízlelgetem az ételt. De tényleg nagyon finom lett - Lenyűgöztél!
- Mondtam én, hogy jól tudok főzni! - vigyorog öntelten miután lenyelt egy falatot.
- Én nem csak a kajára gondoltam.. - mondom magamban, de kívülről csak mosolyogtam. Kicsit csendesen telt ez a vacsora, én végig ezen a csókon törtem az agyam - Na hát akkor köszönöm ezt a finom vacsorát - és a mesés csókot, tettem hozzá magamban - meg úgy alap járatban, hogy meghívtál - állok fel az asztaltól és viszem a tányérokat a mosogatóba.
- Máskor is szívesen látlak! Na na na! - áll fel az asztaltól a tányérjával a kezében és megfogja a kezem, mielőtt megindítanám a csapot - A házigazda mosogat! - kacsint egyet - Ne hogy már a saját elvedet ne tartsd be! - rakja be az ő tányérját is a mosogatóba.
- Rendben.. hát akkor én megyek is, jó éjszakát - mosolygok egyet majd vettem a cipőmet.
- Ne vigyelek haza? Sötét van és nem akarom, hogy eltévedj vagy valami - fogja meg a vállam.
- Hát, ami azt illeti megköszönném - nevetek. Felvette ő is a cipőjét, bezárta az ajtót majd lementünk a kocsijához. Az úton szinte egy szót nem váltottunk, végig gondolkoztam és próbáltam nem rá nézni - Köszi a fuvart meg mindent.. nagyon jól éreztem magam - fordítom felé a fejem.
- Bármikor - mosolyog édesen.
- Akkor.. szia - nyomok egy puszit az arcára majd mosolyogva kiszállok az autóból.
- Szia! - mosolyog még mindig ugyan úgy. Kinyitottam a bejárati ajtót majd onnan vissza integettem neki és bementem. Hatalmasat sóhajtottam az ajtónak háttal dőlve majd szép lassan leültem a földre. Megtörtént az első csók vele! Úristen még mindig remegnek a lábaim, pedig volt az már egy fél órája. Még mindig érzem a kezét, ahogy végig siklik a karomon.. újra és újra felidézem azokat a pillanatokat. Csak valaki szokásosan kizökkent a világomból.
- Abbey? - szólal meg Jenna egy szál köntösben - Hát te meg itthon vagy? - nagyon ijedt volt az arca.
- Most jöttem haza! Te mesélnem kell... de ráér - nézem rajta a köntöst.
- Abbey.. én... én sajnálom! - nyögi ki nehezen.
- Még is mit?? - állok fel a földről kicsit leporolva a nadrágom.
- Jenn gyere már addig amíg Ab.. - karolja át hátulról Alex Jenna-t egy boxerben - Abbey?? - fagy le a mosoly az arcáról. Jenna csak megkövülten bámult engem én pedig szintén őket néztem ledöbbenve.
- Azt hiszem én megyek aludni - állok fel a földről és szobámba futottam.
- Abbey!! Mi nem... - kezdi a magyarázkodást Alex.
- Hagyj!! - zárom be az ajtót magam után majd berohantam a fürdőbe, hogy végképp ne halljam a hazug magyarázatot. Leültem a kád szélére és feldolgoztam az előbb látottakat: a bátyám és a legjobb barátnőm.. együtt?? Ez... ez lehetetlen! Gyorsan lezuhanyoztam rá jó pár perccel majd lefeküdtem aludni bár nem igen tudtam.