7. rész

 Leültünk a bárpulthoz, ahol egyből rendeltük a piákat. Már jó sok pohár pia lecsúszhatott a torkomon, amikor végre elfelejtettem valamennyire Pierre-t és elhúzott engem táncolni Jenna. Nagyon jó volt a hangulat, mindenki táncolt vagy piált, akár mindkettőt egyszerre, vagy ölelkezett a másikkal.
- Igyunk már még egy kört! - húz Jenna vissza a pulthoz és így is tettünk, ittunk megint.
- Te nem hiszem el! - nézek tőlünk nem messzire, ahol Pierre és egy csaj falják egymást. Hirtelen összetört a szívem... nem tudom leírni, hogy mennyire. Egy hatalmas űrt éreztem a szívem helyén..
- Az ott? - akad el a szava.
- Az! Vége! - indultam volna meg felé, de Jenna hála az égnek vissza fogott.
- Úgy bünteted a legjobban, ha szerzel te is egy pasit, aztán te is ezt teszed vele előtte! - néz a szemembe Jenna és igaza volt.. bár nem értem, hogyha részeg hogy tud így gondolkodni -Különben meg meg kéne nézni, hogy ő az-e tényleg még mielőtt valami hülyeséget csinálnál.. várj itt - megy arra szép lassan Jenna majd elmegy mellettük észrevétlenül és vissza jön - Szerintem ő az.. sajnálom - veregeti meg a vállam.
- Nem érdekel mostantól! - mondom holt részegen, pedig belül igen is érdekelt - Azért jöttünk, hogy bulizzunk! Vessük be magunkat - húzom be a tömegbe táncolni. Bár próbáltam de nem tudtam levenni róluk a szemem.. egyszerűen nem tudtam. Olyan szinten irigy voltam, hogy azt leírni nem lehet. Az irigység és a pia nem vezet jó irányba, elég volt egy rossz lépés és azt követte a többi. Véletlen amikor megfordultam összefejeltem valakivel.
- Áuu! Nem tudsz vigyázni?? - szólalunk meg egyszerre. Akkor látom, hogy a srác nem más, mint David.
- Hát te meg? - fájlalom a fejem, de egy kisebb mosolyt mutattam.
- Itt iszogatunk a srácokkal, de sehol se találom őket azóta, amióta kimentem wc-re - nevet.
- Bárcsak én se találtam volna meg Pierre-t - mondom neki csalódottan, ő pedig nem értette, addig amíg nem mutattam felé.
- Wow! - döbben le - Sosem bírja visszafogni magát.. mindig ilyen volt - próbál nyugtatni.
- Én végeztem vele, ha ennyire nem jelentek neki semmit - mondom a földet bámulva és kicsit dülöngélve a sok alkohol miatt, de ha jól láttam David is hasonló állapotban bulizott.
- Különben ki volt akadva, mert nem vetted fel a telefont vagy mi..
- Igen, mert Chuck-kal voltam paintballozni, hogy felvidítsam a szakítása után - magyarázom neki - Már ennyi miatt képes megcsalni?
- Mióta jártok? - csodálkozik David.
- Nem járunk, de csókolóztunk.. azaz őszintén nem tudom, hogy most mi van vagy is volt, mert ezek után semmi! - mondom visszafojtva a sírást, közben Jenna szépen észrevétlenül eltűnt.
- Figyelj, Pierre szeret téged csak nagyon mérges lett, hogy nem vetted fel a telefont... ne sírj! - törli meg a szemem, mivel könnyekkel volt tele. Nagyon jól esett, hogy David törődött velem - Gyere igyunk valamit, én fizetem! - mutat a bárpulthoz.
- Jó ötlet, még nincs bennem elég pia, hogy elfelejtsem - megyünk a pulthoz, majd leültünk és kértünk piát, amit egyből bevedeltünk. Egy pillanatra nem tudtam elfelejteni Pierre-t, bár David azon volt, amit nem tudok neki meghálálni. Egyszer csak észre vettem, hogy kézen fogva elsétál a csajjal - Hogy teheti ezt?? - "fekszek rá" a bárpultra. Azért nem mentem utána, mert úgy éreztem, hogy nincs értelme.. ha képes lefeküdni a csajjal, amikor alakulóban van valami köztünk, akkor én nem akarok tőle többet... bármennyire is tiltakozott ez ellen a szívem, néha kénytelen vagyok az eszemre hallgatni.. ami mondjuk jelenleg alkoholban "ázott"...
- Beszélek én holnap vele! Jenná-t merre hagytad egyébként? - néz körül David.
- Biztos valami pasival van - legyintek és tényleg így volt. Egy sráccal volt az este további részében, de erről majd később - Csőd tömeg vagyok! - mondom közben megittunk még egy pohár piát.
- Ne ostromold magad! Te egy gyönyörű, vicces, okos, aranyos lány vagy és ha Pierre képes volt megcsalni, még ha a legjobb barátom is azt mondom hogy nagyon nagy ökörséget követett el ezzel! - emeli fel a fejemet a pultról és a szemembe mondta mind ezt... nekem nem kellett több.
- David, olyan édes vagy! - ölelem meg hosszasan majd kis idő után elengedtem - Köszönöm, hogy leültél velem beszélgetni és meghívtál piára... sokat jelent - puszilom meg az arcát ő pedig ahogy eltávolodtam volna a számra adott egy puszit aztán még többet én meg nem ellenkeztem. Össze voltam törve, féltékeny voltam, részeg is és David szép szavai még jobban megpuhítottak. A szájra puszik csókba torkollottak, nem mondom tényleg jól csókol.. de nem tehetem meg, főleg nem vele - David.... David... - szólongatom, mert már a nyakamat csókolgatta.
- Nem tehetjük meg! - egyenesedik fel.
- Hát nem... - fordulok el - Még így se, hogy ő félre lépett..
- Az egyik legjobb barátom.. - szégyenli el magát - Figyelj Abbey, felejtsük el ezt a csókot, jó? - néz a szemembe kérlelően.
- Szerintem is! - fogunk kezet - De mit tegyek? - kérem a segítségét - Én érzek iránta valamit, ő meg.. nem tudom.
- Ő is így érez, ebben biztos vagyok, csak elborult az agya - nyugtat David.- Nem megyünk ki innen? Túl hangos a zene, így nem lehet beszélgetni - javaslom.
- De, de - áll fel David a bárszékről, majd én is és kisétáltunk a klubból - Beszélni fogok a fejével, ha haza érek! Ahogy ismerem készülj rá, hogy a következő napokban addig fog nálad próbálkozni amíg nem bocsájtasz meg neki, azt meg te érzed majd mikor engeded el a dolgot - simogatja a vállam megértően.
- Köszi a segítséget - erőltetek fel egy mosolyt az arcomra - Jobb lesz, ha Jenna után nézek.. - vetek egy pillantást a haza vezető út felé - Remélem otthon van már és nem a klubban..
- Segítsek megkeresni? A srácokat életemben nem találnám meg - nevet - Egyébként ajánlatos először a klubban keresni, ha már itt vagyunk...
- Ha akarsz gyere - indulok meg az épületbe majd mindketten körbenéztünk, de sehol. Keresgélés közben találkoztunk Jeff-fel és Chuck-kal akik csajoztak és hát tőlük tudtuk meg Jenna hollétét.
- Seb-bel láttam utoljára - neveti el magát Chuck.
- Aztán leléptek - nevet Jeff is.
- Jenna.. - mondom halkan majd elmosolyodtam - Nem olyannak ismerem, hogy első éjszaka beadná a derekát - mondom a vihorászó fiúknak.
- Nem az első éjszaka, már találkoztak többször is Seb-bel - tudatja velem David.
- Tényleg?? És erről nekem mikor akart beszámolni?? - döbbenek le. Jó, hogy szólt..
- Ne tőlem kérdezd! - tartja maga előtt a kezeit David.
- Köszi srácok az infót, ezek szerint jó helyen van... nekem mára ennyi elég volt a buliból.. - mondom poker arccal - Jó szórakozást - köszönök el tőlük majd kimentem a klubból. Egyedül akarok lenni egy kicsit, így hazafelé vettem az irányt és nem foglalkoztam a többi járókelővel, sírni kezdtem.. ki kell adnom magamból a fájdalmat, amit eddig nem mertem baráti társaságban. Gyors léptekkel haladtam az utcán, minél hamarabb haza akartam érni és bebújni a meleg takaró alá... de megakadályozott ebben egy rossz döntés, amit épeszű emberek csak részegen hoznak. Pierre és David háza előtt vezetett az út haza, mint ahogy rájöttem múltkor amikor nála voltam. Támadt egy "zseniális" ötletem (bár majd kiderül, hogy hogyan sül ki a dolog), hogy felcsöngetek Pierre-hez és úgy teszek, mint aki semmit se látott volna, csak meg akarja látogatni és bocsánatot kérni... de amikor kiderül, hogy a lány fent van akkor arcon vágom és lelépek. Az a hatalmas szerencsém, hogy nem látszódik rajtam, ha sokat ittam, inkább csak a döntéseimre hat ki. Kicsit hezitáltam a ház előtt, összeszedtem magam majd felcsengettem.
- Ki az?? - szól bele mérgesen Pierre. Közben valaki mellém szaladt és kicsit odébb lökött onnan, hogy ő tudjon beszélni.
- Őőő David vagyok! - szól bele a kaputelefonba David és jelzi nekem, hogy maradjak csöndben.
- Haver, miért nem tudod használni azt a kibaszott kódot? Valaminek a közepén voltam! - ordítja le Pierre David fejét.
- Bocs, elfelejtettem! - mondja az első kifogást David ami eszébe jutott. Valami még nagyobb hülyeség uralkodott az elmémen és nem bírtam csöndben maradni..
- Siessünk David! - mondtam úgy, hogy hallható legyen a kaputelefon másik oldalán, de ne tudja, hogy direkt csinálom. David először értetlenül nézett rám, majd leesett neki, hogy mit akarok elérni aztán nem tudom miért egyezett bele a színjátékba. Lehet azért, mert részeg volt vagy Pierre tett már vele is hasonlót talán? Mindegy, a lényeg, hogy még úgy is végződhet a dolog, ahogy terveztem. Pierre kinyitotta a főbejárati ajtót majd lehívtuk a liftet és beléptünk.
- Biztos, hogy jó ötlet ez? - néz rám kételkedve David.
- Nem tudjuk meg, amíg ki nem próbáljuk - válaszolok - De hitelesnek kell lennünk - fogom meg a kezét majd kinyílt a lift ajtó és a zárba helyezte a kulcsot, elfordította aztán beléptünk a lakásba. Sehol senki, csak nyögések hallatszódtak.. hát persze, hülyék lettek volna a nappaliban maradni (már ha ott voltak), ha David hazaérkezik egy meglepetésvendéggel. De mi nem láttuk, hogy senki sincs ott, így egyből a lábaimat a derekára kulcsoltam ő pedig megtartott. Vadul csókolózást színleltünk miközben ő direkt úgy mozgott, hogy jól hallható legyen: hazajött, méghozzá nem egyedül. Cuppogásokat imitáltunk és intenzív lihegéseket hallattunk, a lehető leghangosabban (de azért úgy, hogy ne legyen feltűnő, hogy kamu). Neki mindennek és át mindenen, néha a falnak döntött (ami kicsit fájt is)  majd "betörte" az ajtaját aztán bevágta maga után. A szobában már leszálltam róla és leültünk az ágyra. Egy ideig nem adtunk ki hangot magunkból csak bámultunk magunk elé és néha egymást néztük.. fura volt a helyzet de lassan elkezdtünk mi is hangos nyögéseket imitálni, néha elnevettük magunkat a végén, de szerencsére azt halkan sikerült. Vicces volt, mert David közben hülye grimaszokat is vágott, amire egyáltalán nem számítottam, aztán én is csatlakoztam a különös arckifejezések produkálásába, így mindketten nevetgéltünk.. meg azért a pia is sokat segített benne. Elég érdekes volt, de kíváncsi leszek reggel Pierre arcára. Csak ha én részeg vagyok semmi jó nem sül ki belőle...