8. rész

 Nyomasztó fejfájással indult a reggelem, még a szememet se tudtam először kinyitni rendesen, csak annyit láttam, hogy ismeretlen szobában vagyok... pontosítok: valahonnan ismerős, de nem tudnám beazonosítani a helyet. Fordultam egyet, de egy fiúval találtam szemben magam, akit homályosan láttam, szóval nem ugrott be az arcáról, hogy ki az. Hála istennek rajtam volt az a ruha, amibe a klubba mentünk Jenná-val... vajon ő hol lehet?? Mennyit ihattam?? Eleget hozzá, hogy majd szétrobbanjon a fejem. Arra emlékszek, hogy Pierre-t láttam valami másik csajjal és kiakadtam.. ennyi dereng. Lehet fel kéne keltenem a srácot.. sőt biztos. Jó lenne tudni, hogy végül is mi történt tegnap este.
- Héé, ébresztő - bökdösöm meg kómásan. Szép lassan nyitogatta a szemeit ő is, már amennyire láttam. Hirtelen a sok pislogástól jobban kezdtem látni az illetőt és beugrott a kiléte... David az.
- Mi történt? - törölgeti a szemeit David is majd hirtelen nagyra nyitja őket - Abbey??
- Mit keresek itt?? - nézek rá értetlenül.
- Ha azt tudnám.. - fájlalja a fejét ő is - Lefeküdtünk??
- Remélem, hogy nem - válaszolok zavarodottan, közben sikerült felülnöm - Hát talán ha rajtam van a ruha akkor nem.. részegen nehéz lenne felcibálnom magamra.
- Én is a tegnapi cuccban vagyok - néz be a takaró alá majd követi a példámat és feltápászkodik.
- Valami olyasmi rémlik, hogy Pierre másik csajjal csókolózott, aztán beléd botlottam - ráncolom a homlokom a fájdalom miatt.
- Tényleg! Meghívtalak egy piára aztán... - akad el a szava - Mekkora barom vagyok!
- Miért lennél már az? - nézek értetlenül.
- Megcsókoltalak - néz rám bűnbánóan.
- Most, hogy mondod, mintha tényleg lett volna ilyesmi - ugrik be nekem is a csók utána még egy-két emlék töredék - Aztán haza fele mentem és megálltam a házatok előtt vagy mi.. meg akartam leckéztetni talán Pierre-t, mert elment a csajjal! - jut eszembe.
- Akkor jöttem én és.. mi a szar! Ha jól emlékszem, eljátszottuk, hogy baszunk mert féltékenyé akartad tenni?? - kezd el nevetni, de hamar abba is hagyja, mert fáj neki is a feje - Na jó, ez az új részeg kalandom lehet, hogy a legnagyobb életemben- nevet David.
- Komolyan ezt csináltuk?? - esik le az állam, de elmosolyodtam a hülyeségünkön - Nekem is talán.. vagy csak nem emlékszek a többire? - nevetek kicsit.
- Azért jó voltam, nem? - mosolyog sunyin.
- Ál dugásban nagyon jó vagy - nevetek, aztán újra megfogtam a fejem - Még ha nem is teljesen emlékszek rá!
- Ha tudnád igaziban milyen vagyok! - vigyorog.
- Inkább nem akarom tudni - nevetek - De miért egyeztél bele?
- Gőzöm sincs, poénnak tűnt biztos - nevet még mindig hulla fáradtan - Mindjárt jövök, addig ha gondolod szolgáld ki magad a konyhában biztos van aspirin - indul meg a közös mosdójük felé - Jobbról a második felső szekrényben keresd!
- Jó, köszi - állok fel az ágyról majd utána megyek, mivel a konyha is ott van, egyszer azért már jártam itt. Azért számítottam rá, hogy összefutok a lakótársával, csak arra nem, hogy most tessékeli ki az egy éjszakás szőkét.
- Vigyázz magadra Joanne, puszi - küldi ki az ajtón a lányt Pierre.
- De hát én Ashley vagyok! - fordul meg a bejárati ajtó másik oldalán a csaj, de késő mert Pierre rácsukta az ajtót. Közben én már a konyhában voltam, észre se vettem, hogy ott állnak az ajtóban, de ők se engem. Elkezdtem keresgélni, de véletlen levertem valamit és káromkodtam egy sort, aránylag halkan... nem volt erőm ordítozni xD.
- David, hallom ébren vagy.. egy ilyen éjszaka után amilyened tegnap este lehetett mondjuk csodálom - nevet Pierre én pedig kiegyenesedtem. Hirtelen beteljesült érzésem támadt... szóval ezt akartam elérni vele, hogy Pierre meghallja.. érdekes ötleteim támadnak részegen, azt bevallom xD - Hallod, hatalmas lelkiismeret furdalásom van Abbey miatt.. esküszöm, mintha az ő hangát hallottam volna egész éjjel a szobádból! - ül le a nappaliban. Ha tudná, hogy az tényleg én voltam.. persze hülyeségből - Nem kellett volna meghúznom Joannie-t.. vagy kit. Fel kéne hívnom Abbey-t, lehet fontos dolga volt aztán azért nem vette fel. Nem volt értelme kiakadnom emiatt.. szerinted David? - jön be a konyhába én pedig értetlenül álltam ott az aspirinnal a kezemben, a tegnap esti ruhámban. Meglepetten nézett rám én pedig szintén őt bámultam - Abbey, te mit keresel itt? - szólal meg először ő, közben végig méregetett és én is őt. Csak egy boxer volt rajta, nem tagadom jól kidolgozott a felsőteste.. de nem volt időm azt bámulni. Elöntött a méreg még így is, hogy hallottam a legjobb barátjának szánt mondanivalóját.
- David miatt voltam itt és egyáltalán nem miattad! - vettem be ásványvízzel a fájdalom csillapítót.
- Abbey várj én kiakadtam azért mert nem vetted fel a telefont és elmentem bulizni, bepiáltam, innen meg már tudod - magyaráz megbánóan én pedig nem néztem direkt a szemeibe, inkább mást bámultam.. a konyhapult valahogy érdekesebbnek tűnt ebben az esetben.
- Azt hiszem jobb, hogyha megyek - rakom le mérgesen a pultra a poharat.
- Ne Abbey! Hé várjunk - áll be elém - David-hez? Te voltál az éjjel?? - döbben le. Hirtelen nem tudtam mit válaszoljak, mivel abban amit tudok nem vagyok biztos... a dühtől végül emellett döntöttem.
- Mi van ha igen? Neked legyen mindegy, köztünk már semmi sem lehet! - kerülöm ki majd David szobájába vetettem az irányt. A fejem még mindig majd széthasadt, de a magassarkúmat és a táskámat meg kell keresnem.
- Abbey! - jön után, közben David is kivánszorgott mit sem foglalkozva a történésekkel ő is bevett egy aszpirint majd ledőlt a kanapéra.
- Hagyj békén! - kutatok a szobában sírást visszafojtva a cuccomért.
- Nekem tetszel Abbey! - áll az utamba Pierre ismét.
- Oké - nyögöm ki nehezen ezt az egy szót.. próbálom lebeszélni magam róla, mert tényleg így lesz a legjobb - Végre! - veszem fel a magassarkút.
- Tudom, hogy hatalmas ökörséget csináltam, de megpróbálom jóvá tenni! Nem fogom feladni, hogy megbocsájtsd nekem.. tudom, hogy nehéz, de adj még egy esélyt! - kér bocsánatot - Az se érdekel, ha lefeküdtél David-del vagy nem...
- Ezt tényleg nehéz megbocsájtani.. sőt lehetetlen! - indulok meg a bejárati ajtó felé táskával a kezemben - Szia David! - csapom be az ajtót még mielőtt Pierre utánam jöhetett volna. Direkt nem köszöntem neki, most már egyedül kellett maradnom.. persze Jenná-nak a tartózkodási helyét is jó lenne kideríteni. Haza megyek és felhívom telefonon. Egyáltalán nem zavart, hogy úgy néztem ki mint egy zombi, inkább minél hamarabb haza akartam érni most már tényleg. Így is lett, a házunk előtt voltam és megnyomtam a csengőt. Jenna nyitott ajtót, akin látható volt, hogy megnyugodott, de a külsőmet megkérdőjelezte.
- Hol voltál?? Mindenhol kerestelek? - húz be az ajtón Jenna.
- Ugyanezt kérdezhetném tőled! Mi történt Seb-bel? - rakom le a táskámat.
- Csak este elmentünk egy másik szórakozóhelyre, mert letámadta az exbarátnője a bárban. Én meg nem akartam egyedül hagyni és láttam, hogy te se vagy egyedül, mert David-del leültetek a pulthoz.. - magyarázkodik.
- Jó kis csajos este lett belőle tényleg... pasik! - sóhajtok egyet, ahogy leülök a kanapéra.
- Mi történt egyébként veled? Te is mesélj már! - huppan le mellém izgatottan Jenna.
- Egyrészt megtudtam, hogy a barátnőm találkozgat titokban Seb-bel! - nézek rá mérgesen.
- Jól van na nem akartam még elmondani, mert nem láttam biztosnak a dolgot.. sőt még most se, csak barátkozunk - dől hátra Jenna.
- Azért szólhattál volna! - mondom megsértődve, de igazából nem is ezzel volt főleg a bajom.. inkább a keléssel.
- Bocsi, de mesélj még! Miért nem itthon aludtál? - húzza fel a szemöldökét, erre elnevettem magam.
- Semmi nem történt.. mármint.. - röhögök, mivel a színjátékunk ugrott be David-del.
- Mondd máár!! - türelmetlenkedik mosolyogva én pedig elmeséltem neki az egészet - Oké, ezt még belőletek se néztem ki! - nevet ő is.
- Őrült gondolataim támadnak részegen na.. de a lényeg a végén történt.. - húzom félre a számat.
- Ha lefeküdt a csajjal, inkább ne foglalkozz Pierre-l.. sőt az lenne a legjobb ha elutaznánk addig valahova! - veti fel az ötletet Jenna. És tényleg, nem is rossz! Munkahelyemről kikérem magam, biztos megértik.. majd legközelebb meg én megyek dolgozni valamelyikőjük helyett.
- Jó ötlet! Csak előtte beszélnem kell Mike-kal a főnökömmel.. meg persze rendbe szedem magam - veszem az irányt a fürdőm felé. A tükörbe nézve nagyon nem voltam elégedett szóval lezuhanyoztam gyorsan, hajat mostam és felvettem valami lenge ruhát. Végig csak Pierre járt a fejemben és a történtek. Észre vettem, hogy egy könnycsepp lefolyik az arcomon miközben már fésültem a hajam, aztán újabb és újabb csatlakozott az előzőhöz. Igen is többet jelent nekem, mint barát és ezt a szívem is tudja jól.. csak ezek után nem merek bízni Pierre-ben. Kis idő után végeztem majd a megindultam a konyhába, enni is kéne valamit. Összedobtam gyorsan egy szendvicset majd megettem. Közben Jenna leült mellém a laptopjával.
- Hova menjünk? Tengerpartra lenne a legjobb nyáron! - gépel a laptopon de abba is hagyja, mert valami eszébe jutott - MIAMI! Legalább nem kéne hotelbe menni, úgy is ott lakok! - fordul felém várva a válaszom. Először csak néztem rá tele szájjal, mivel a saját gondolataimba voltam elmélyedve, majd lenyeltem a falatot.
- Oké, már rég voltam ott - mosolyodok el.
- Ma induljunk? - örül meg Jenna.
- Mehetünk ma is, csak mondom előtte beszélnem kell Mike-al - állok fel az asztaltól - Viszont nem leszek útba a tesóidnál?
- Dehogy! Szeretnek téged! - biztat Jenna.
- Hát akkor jó, de Lisa-t is meg kell látogatnom, ha már ott vagyok, nem lenne jobb ha megkérdezném tőle, hogy megszállhatunk-e nála? Nagyon rég láttam!
- Jó, bírom a nagynénid szóval mehetünk hozzá is, ha neki nem baj - egyezik bele Jenna.
- Akkor telefonálgatok - veszem elő a telefont és kicsit odébb vonultam. Először Mike-al beszéltem, aki volt olyan kedves és elengedett egy hét szabira, bár elég nehezen mert mostanában sok a vendég. Lisa nagynénimről nagyon régen hallottam, sajnos nem beszéltünk de ideje lenne így talán örülni is fog az ötletnek. Fiatalos és laza, ezt szeretem benne.
/beszélgetés kezdete/
- Szia Lisa! Rég beszéltünk! - szólok bele a telefonba.
- Szia szívem!! Örülök, hogy hívtál, hogy vagy? - mondja jó kedvvel.
- Arra gondoltam, persze ha neked se okoz problémát, hogy lemehetnénk Jenná-val pár napra hozzád?
- Ez nagyon jó ötlet! Szívesen látlak és a barátnődet is! Alex nem jön? - vágja rá a választ boldogan. Lisa mindig boldog és ha meglátom nekem is sokkal jobb kedvem lesz, de elég volt a hangját hallanom már mosolyogtam.
- Köszi Lisa! Hát nem tudom, megkérdezem, vele még ma nem is beszéltem most jöttem haza.. majd mesélek - indulok Alex szobája felé, be volt csukva az ajtó úgyhogy inkább kopogtam - Alex, Lisával beszélek telefonon és kérdi, hogy nem jössz-e le hozzá velünk pár napra! - fél percre rá Alex is kitámolygott a szobából.
- Hát nem tudom - vakarja a fejét.
- Gyere már, ne akard megbántani - fogom be a telefont.
- Na jó megyek - sétál vissza a szobájába.
- Azt mondta jön! - szólok bele a telefonba újra.
- És mikorra várhatlak titeket? - kérdi izgatottan Lisa.
- Arra gondoltunk Jenná-val, hogy ma még elérünk egy gépet 6-kor - nézem az órát a nappaliban ami 12:46-ot mutatott majd elmondtam neki kb. hánykor érünk oda.
- Addigra elintézem a szobákat meg főzök valami finomat - Lisa nagyon gondoskodó, de emellett ahogy már említettem nagyon laza is. Örültem, hogy elszabadulok egy kicsit Montréal-ból és nyáron Miami-ban.. huhh jól fogom érezni magam az biztos! Legalább Pierre nem fogja tudni, hogy hol vagyok.. David-nek vagy a többieknek meg inkább nem említem ha találkozunk, mert akkor előbb vagy utóbb Pierre is meg fogja tudni. Csak attól tartok, hogy a bátyám említeni fogja nekik.
- Megyek és pakolok, találkozunk majd szerintem holnap, szia! - köszönök el tőle, majd megvártam amíg ő is beleszól valami szia félét és leraktam.
/beszélgetés vége/
- De szombatra nekem vissza kell jönnöm! - szól ki Alex a szobából, miközben már pakol - Stúdiózunk a bandával, emlékszel!
- Jól van, én maradok lent.. - megyek a konyhába Jenná-ért - Akkor a jegyeket megvesszük ott, remélem hogy lesz még.
- Alex is jön? - kérdi kicsit meglepve.
- Ja, de ő utazik vissza szombaton a stúdiózás miatt - süllyesztem a telefonom a zsebembe.
- Értem - csukja össze a laptopot - Megyek én is pakolok, aztán hozz fürdőruhát! Bár vannak jó üzletek szóval vehetünk ott is!
- Oké, oké - hajtogatok néhány ruhát. Mindhárman összepakoltunk majd fogtunk egy taxit ami elvitt minket a reptérig. Ott kiszálltunk és megvettük a jegyeket az első osztályra. Nem sokára indult is a mi járatunk, a csomagjainkat beadtuk és felszálltunk a gépre. Két személyes ülések voltak így én ültem Jenna mellé, elénk pedig Alex került egy barna hajú fiatal kb. velem egykorú lánnyal.. Alex-nek van elfoglaltsága mára, ahogy elnéztem a gépen xD. Inkább nem foglalkoztam velük, felnőtt ember azt csinál amit akar. Jenná-val bömböltettük az MP3-mat a többi utas nagy örömére. Én be is aludtam valamikor amikor már a felszállt a gép és Jenna keltett.
- Ébredj, leszállás! - bökdösi az oldalam. Tudja, hogy arra mindig felkelek.
- Elaludtam? - teszem fel ezt a kérdést, miközben a kezem a szám elé teszem és ásítok egy hatalmasat.
- El, de gyere - áll fel az ülésből majd követtem a példáját. Lesétáltunk a gépről, Alex már lent volt és pont elköszönt a lánytól aki mellette ült.
- Nehogy belerepüljön valami a szádba Casa Nova! - fogom meg Alex vállát hátulról, mivel még mindig azt nézte ahogy elmegy a csaj.. hát igen pasiból van, jól megbámulta. Becsukta a száját önelégült vigyorral majd megkerestük a bőröndjeinket.
 Amikor meglettek Lisa ott várt minket kitárt karokkal a reptér kijáratánál.
- Csak megérkeztetek! Milyen volt az út szívecskéim? - jön felénk mosolyogva Lisa.
- Jó volt, a felét átaludtam! - nevetek, miközben a csomagtartóba pakolom be a bőröndöm.
- Én zenét hallgattam de szerintem én is elszundítottam közben - mondja Jenna, majd egyszerre megölel engem és Alex-et, Jenna pedig pont rakta a kocsiba a csomagjait.
- Gyere te is Jenn, nagy a szívem elférsz itt! - mutatja neki barátságosan mosolyogva Lisa, hogy legyen ő is részese az ölelésnek és így is lett - Na a csajok elmondták, hogy milyen volt a repülés.. és te Alex hogy bírtad?
- Elfoglaltam magam - húzza ki a nadrágzsebéből a cetlit amin telefonszám volt Alex nevetve, majd Lisa megütögeti a vállát.
- Fiacskám, semmit se változtál! - mosolyog Lisa - Na és legalább valami csinos lányt fogtál ki a repülőn?
- Ez nem kérdés - rakja be Alex is a cuccait a csomagtartóba.
- Helyes, élvezd ki az életet amíg fiatal vagy! Na üljetek be, vagy itt akartok ácsorogni egész nap? - néz ránk Lisa mi pedig mosolyogtunk majd beszálltunk az autóba - Meddig maradtok itt nálam?
- Hát nem tudom - nézek Jenná-ra, akinek szintén fogalma se volt a válaszról.
- Én viszont pénteken haza indulok, mert a banda akiket menedzselek felveszi az első albumukat - számol be Lisá-nak Alex.
- Igen?? És mi a nevük? Milyen zenét játszanak? - érdeklődik Lisa, miközben nézi az utat.
- Simple Plan nevű 5 fős fiú banda és punk-rockot, nagyon jól szólnak szerintem hamarosan bővebben is hallani fogsz róluk - mosolyog Alex.
- Remélem! - mondja biztatóan - Meséljetek csajok, jól néznek ki a bandatagok? - néz hátra egy pillanatra Lisa aztán gyorsan vissza az útra, nehogy gond legyen. Alex is kíváncsian hallgatózott. Mi Jenná-val összenéztünk majd ő szólalt meg először.
- Ja az egyik srác helyes - mondja Jenna.
- Na, és hogy hívják? - kérdi érdeklődő hangnemben Lisa.
- Arra én is kíváncsi vagyok! - nevet Alex.
- Majd később Lisa.. - néz rá Alex-re Jenna, nem előtte akarja kibeszélni a dolgokat, aki el is mondhatja nekik.
- Nem bízunk Alex-ben! - nevetek.
- Na és neked melyikőjük tetszik? - fordul felém sunyin vigyorogva Alex.
- Tényleg, neked nem szimpatikus egyikőjük se? - kérdez rá Lisa. Nyeltem egy hatalmasat közben a pofátlan Alex-et néztem de nem akartam, hogy megtudja.
- Nekem nem jönnek be a rock sztárok.. - mondtam egy hatalmas hülyeséget.. nem így kéne megítélnem őket, de ez jutott eszembe, ha túl sokat gondolkozok akkor rájön Alex.
- Ja, hogy neked valami pénzes csávó kell? - kérdi vissza nevetve Alex.
- Menj a ... - mutatok be Alex-nek - Te meg beéred egy lotyóval is!
- Lehet, hogy így van de legalább nem válogatok annyit mint te! - nevet még mindig.
- Jól van Alex drágám, elég volt a húgod piszkálásából, ezt máskor is tudjátok csinálni de ma nyaralni jöttetek nem? - állítja le Lisa Alex-et. Túlságosan is ismer, tudja hogy csak Alex-el nem akarom megosztani a véleményem.. nem is érdekelne, hogy itt van és hallja a beszélgetést de ugye bár még is pasi és az új barátairól van szó én meg nem akarom, hogy kikotyogja nekik a hallottakat. Az út további része csendesen telt, Lisa mesélt arról, hogy most egy fodrász szalonban dolgozik meg a kimaradt pár évről. Odaértünk a gyönyörű tengerparti házához, ami valami eszméletlen! Nagyon régen jártam itt és még is olyan, mintha tegnap lépkedtem volna a nagy köveken, amik a kertben díszelegnek. Akkor még itt jártam suliba Miami-ban és itt ismerkedtem meg Jenná-val is, bár igazából ő is Montréal-ban született de ide költöztek még amikor a szülei éltek, mert apukája itt kapott munkát. Jenna is felismerte a környéket, sokat voltunk a kertben, itt írtuk meg az első dalunkat is, bár akkor még csak ő gitározott én meg énekeltem. Kivettem a bőröndjeimet a kocsiból de elég nehezek voltak, ideje volt megdolgoztatni a bátyám.
- Na Alex mutasd milyen erős vagy! - nyomom a kezébe, pont jött vissza a házból, amíg én gyönyörködtem ő bevitte a cuccait - Vidd be a házba őket, légy szíves! - nézek rá kiskutya szemekkel.
- Te meg miket hoztál ebbe? Titokban elraktad valamelyik srá...ÁU! - állt meg a mondata közepén, mert Jenna az eddig szabad kezébe nyomta az egyik bőröndjét.
- Inkább vidd be őket te macho! - nevet Jenna aztán lepacsiztam vele.
- Ez nem ér, túl erőben vagytok! - nyafog Alex miközben megy be a házba a cuccainkkal. Nem szeretem másra sózni a bőröndömet, de most Alex megérdemelte.
- Te vállalkoztál erre Alex-em - nevet Lisa is majd bevezetett az én szobámba, ami Jennáé és Alexé  között volt - Amíg kipakoltok, megterítek a vacsorához - indul Lisa a konyhába.
- Mit eszünk? - kérdezek rá miközben már szedtem elő a cuccaim.
- Tudjátok, hogy nem vagyok valami nagy szakács, szóval rántott hús és rántott sajt lesz a menü - mondja Lisa.
- Nem baj, szeretjük azt! - helyesel Alex és Jenna is. Kis idő után lementünk enni majd evés után hamar elaludtunk, elfáradtunk az utazásban és már éjfél volt.