4. rész

- Alex, el tudsz vinni minket a plázába? - kérdeztem kiskutya szemekkel tőle. Jenná-val megbeszéltük, hogy elmegyünk vásárolni egy kicsit, hogy megbeszéljük a dolgokat. Nem vagyunk nagy plázások, de néha elszoktunk menni.
- Oké, úgy is mennem kell arra - ül be a kocsiba, utána pedig mi is. Nincs messze innen a pláza szóval hamar odaértünk és Alex kirakott minket.
- Hoztál pénzt ugye? - nézek rá Jenná-ra kicsit megijedve.
- Még szép! A táskámban van - mutat a válltáskájára.
- Huhh, megijedtem - könnyebbülök meg - Na merre megyünk először?
- Mondjuk ide? - mutat egy tök jó ruha boltra, ami most nyithatott - Nyitás alkalmából akció van!
- Menjünk - egyeztem bele majd bevetettük magunkat a boltba. Nagyon jó ruhák voltak, egyből letámadtam egy egybe részes feketét, míg Jenna egy nagyon jó pirosat talált. Felpróbáltuk és mindkettőnkre jó volt a saját kiszemelt ruhánk, meg is vettük gondolkodás nélkül. Az akció miatt jó áron volt, így cipőt is néztünk hozzá. Kifele jövet a boltból gondoltunk egyet és beültünk kávézni egy  közeli kávézóba. Imádjuk a kávét!! Leültünk egy kinti asztalhoz, leraktuk magunk mellé a szatyrokat és beszélgetni kezdtünk.
- Akkor térjünk a témára.. te tényleg elpirultál!! - mosolyog Jenna. Erre nem tudtam mit mondani zavaromban.
- Hát.. hát.. - ennyi jött ki a számon, amire Jenna még nagyobb mosolyra húzta a száját.
- Neked tetszik! - mondja kicsit hangosabban.
- Maradj csöndbe! Még a végén valaki meghallja - csitítom le.
- Jól van na! - vigyorog még mindig - Mesélj, mi tetszik benne?
- Egyébként se tetszik.. azaz nem tudom.. nem tudom! - mondom zavartan.
- Valld be magadnak, hogy tetszik.. sokkal könnyebb lesz! - javasolja.
- De alig ismerem! - mondom ki ami nyomja a szívem - Jól néz ki az tény, de ha nem ismerem akkor nem szerethetem!
- Hát akkor ismerd meg! Randizzatok! - mondja izgatottan.
- Így adogatod nekem a tanácsokat, de te előrébb jutottál Seb-bel? Nem! - mondom kicsit morcosan. Magam se tudom, hogy mit érzek.. nagyon helyes de nem tudom milyen legbelül, ahhoz hogy szeretni tudjam meg kell ismerni.
- Ne harapd le azért a fejem! - mondja jogosan.
- Bocsi.. de értsd meg, hogy nem akarok erről beszélni!
- Jó jó... amúgy Seb-bel még csak beszélgettünk.. nagyon szimpatikus. Majd meglátjuk, hogy lesz-e belőle valami.
- De neked bejön nem? - kérdezek rá.
- Olyan szép szemei vannak! - mondja kicsit elkalandozva.
- Jól van de a szemén kívül... mert nem abból áll csak a pasi - nevetem el magam halkan.
- Igen, nagyon figyelmes. Holnap úgy is találkozunk, majd megpróbálok vele megint beszélgetni - mosolyog. Miután megittuk a kávét haza felé vettük az irányt. Sétáltunk és közben beszélgettünk tovább.
- A többiek is aranyosak nagyon - próbálok eltérni a szerelem témáról.
- Ja, meg őrültek is - nevet - Jó értelemben.. mi is ilyenek vagyunk néha!
- Hát igen - nevetek én is, közben hazaértünk.
- Ugye van nálad kulcs? - kérdez rá.
- Van, van ne aggódj! - túrok bele a zsebembe - Vagy.. nincs? - kérdem magamtól amikor már a másik zsebemben is eredménytelenül kerestem.
- Akkor hogy jutunk be? - sóhajt Jenna.
- Őőő.. - gondolkozok miközben leülök az ajtó utáni emelkedőre majd Jenna mellém ült - Felhívom Alex-et! - kapom elő a telefonom majd tárcsáztam.
/beszélgetés kezdete/
 - Szia Alex, őő hol vagy? - kérdeztem a fejemet vakarva.
 - Lillynél... miért? - hallok kuncogást a háttérből.
 - Ja, hogy rosszkor hívlak.. ki az a Lilly? - csodálkozok.
 - Majd mesélek.. de mit akarsz? Gyorsan térj a lényegre!
 - Nincs valahol rejtett kulcs a házhoz? Nem tudunk bejutni! - nevetek.
 - A lábtörlő alatt! Na de lerakom, a ház azért legyen egyben ha hazaérek. Lehet hogy csak holnap foogggggookk haazzaa menniii.. naaa sziiaaa - mondja néha kicsit szakadozva.
/beszélgetés vége/
- Valami csajjal van megint - fordultam meg majd a lábtörlő alatt kutattam és tényleg ott volt a kulcs - Találat! - húzom ki a keresett tárgyat majd kinyitottam az ajtót.
- Nekem sürgősen wc-re kell mennem! - teszi le Jenna a szatyrokat a szobájába majd elrohant a fürdőbe. Bementem a szobámba, ahol elraktam a ruhát amit vettem és a cipőt. Megláttam a szüleim képét bekeretezve az íróasztalomon... majdnem elfogott a sírás de inkább visszafojtottam. Azért tanultam meg zongorázni, hogy büszkék legyenek rám azon a helyen ahol most vannak... főleg anya. Gondoltam egyet és leültem a zongorához. A számunkat nem akartam eljátszani, de eszembe jutott a Green day-nek a Wake me up when September ends című száma.. láttam egy videót hogy zongorán játszotta el egy srác, így én is megtanultam. A szövegével nem volt gondom alapból, rengeteget hallgattam. Eljátszottam azt egy kis ének kíséretével. Csak három versszakot énekeltem, mert megláttam Jenná-t az ajtóban aki könnyezve hallgatta.
- Nem is vettem észre, hogy itt vagy - szólalok meg, nekem se kellett sok a síráshoz.
- Ez gyönyörű volt Abbey! - ül le az ágyamra én meg egy zsepit adtam a kezébe.
- Köszi, nem rég tanultam meg.. - mondom valamiféle mosollyal az arcomon.
- De nem csak az! A hangod.. neked énekesnek kell menned! - mondja a szemét törölgetve. Nagyon jól esett ez a mondat.. de én nem, nem bírnám a hírnevet! Az a folytonos hazug pletykák minden újságban, ha egy rossz lépést teszel a nyilvánosság előtt... nem nekem ez nem kell.
- Hiányoznak, igaz? - ülök le mellé, mivel eddig az anyukámtól kapott szintetizátornál ültem. Jenna hátát simogattam ahogy megöleltem.
- Ez nem kérdés! - szipog ahogy elenged - Igazságtalan az élet!
- Az! De próbálj ne rajtuk töprengeni, tereld el a gondolataidat - próbálok segíteni neki.
- Igazad van.. nincs értelme folyton ezen agyalni - húzza ki magát és megtörölgeti a szemeit.
- Nézünk egy filmet? - javasolom az első dolgot ami eszembe jutott.
- Oké - bólint majd megindulunk a nappaliba - Keresek valami filmet, addig te csinálj valami nasit.. jobban járunk ha te csinálod - nevet.
- Jó jó - megyek a konyhába - Nachos jó lesz?
- Tökéletes! - keresgél a filmek közül - Mondjuk a Ki nevel a végén-t? Adam Sandler film!
- Nézzük, bírom Adam Sandler filmjeit - vágom rá, közben megláttam valami idegen dolgot az asztalon. Egy kulcs volt az, aminek a kulcstartóján észrevettem egy "Bouvier" feliratot. Na ki másé lehet? Nem tud vigyázni a dolgaira? - Istenem - sóhajtottam egyet ami elég hangosra sikerülhetett, ha Jenna meghallotta.
- Mi a baj? - jön oda hozzám a távirányítóval a kezében, én csak odamutattam neki a kulcsot, pontosabban a kulcstartót - Itt hagyta? - néz nagy szemekkel majd szép lassan elvigyorodik.
- De azt se tudom, hogy tudnám elérni! A száma sincs meg... - mentegetőzök, de megfogja a kulcsot és lám, mi virít a kulcstartó hátulján??? Hát persze, hogy a telefonszám! Isten szórakozik velem! Miért van ott a telefonszáma a kulcstartóján?? Simán oda tudtam volna neki adni holnap is. A szülei biztos beengedik a házába.. már ha náluk lakik. Most így meg Jenna nem fog békén hagyni ezzel. Én nem akarok vele találkozni.. biztos csak meg akar fektetni azért csinálja ezt velem... de közben én meg átverem magam, hogy tetszik.
- Hajrá! - nyomja a kezembe a kulcstartót. Semmi kedvem sincs felhívni, de a kulcsot vissza kell neki adnom. Mérges pillantást vetettem Jenná-ra, majd elővettem a telefont és ismét ránéztem - Tárcsázd! - mondta izgatottan én pedig kicsit unottan, de beírtam a számokat egymást után szép lassan.. de megnyomjam a hívás gombot? Muszáj. Kicsöngött majd egy ismerős hang szólt vissza.
/beszélgetés kezdete/
- Ki az? - szól bele a telefonba Pierre feszülten. Nem tudtam megszólalni ahogy meghallottam a hangját, de Jenna jelezte, hogy kéne valamit mondani.
- Pierre? Én vagyok az Abbey. Itt hagytad a kulcsod nálunk és rajta volt a telefonszámod.. - mondom neki, de félbeszakított.
- Hála az égnek Abbey! Azt a kulcsot keresem mindenhol, mert véletlen szerintem a tiéd raktam el.. remélem bejutottatok a házba! - mondja megkönnyebbülten.
- Ja hogy nálad van! - nevetem el magam, erre ő is - Ha nem jutottunk volna be akkor hogy találtam volna meg a kulcsod? - teszem fel a kérdést.
- Őőő - neveti el magát - Oké, igazad van... akkor átmegyek hozzátok, hogy kicseréljük a kulcsokat!
- Oké, szia - köszönök el majd kinyomtam a telefont és egy hatalmasat sóhajtottam.
/beszélgetés vége/
- Na mit mondott? - kérdi izgatottan Jenna.
- Összecseréltük a kulcsokat, így most átjön és vissza adjuk a másiknak... - mondtam a pultnak támaszkodva.
- Hmm.. akkor lehet, hogy én elmegyek sétá..- kezdi a mondatát Jenna, de én nem hagytam befejezni.
- Nem, nem!! Itt leszel, én nem fogok vele egyedül maradni! - mondom neki meggyőzően.
- De ha úgy érzem, hogy forr köztetek a levegő akkor..
- Nem fog forrni köztünk a levegő!
- Jól van, te tudod. De attól még a nachos-t csináld meg! - nevet.
- Meg lesz - tettem le a kulcsát az asztalra  mérgesen majd nekiálltam a nachosnak. Hamar kész is lett, nem kell ezen sok mindent csinálni. Kimentem vele a nappaliba, ahol Jennát nem találtam. Hol lehet? Remélem nem ment el, mert ha haza jön én biztos megölöm!! Leraktam az asztalra a tálat, majd körbe néztem a házban. A szobámban találtam meg, ahol a ruháim közül válogaott.
- Ezeket vedd fel gyorsan, biztos itt lesz mindjárt! Nem kell megköszönni - mosolyog miközben egy kivágott pólót és egy farmer rövidnadrágot nyom a kezembe, aztán kimegy és rámcsukja az ajtót. Nem volt időm reagálni, olyan gyorsan történt.
- Ezt a pólót előtte nem veszem fel!! - szólok ki Jenná-nak.
- Nem is előtte kell fel venned! - mondja komolyan Jenna.
- Tudod hogy értem! - mondom neki unottan. Amúgy bevallom, szeretem a pasikat az ujjam köré csavarni, de Pierre.. nem tudom őt valamiért nem akarom úgy. Lehet, hogy azért nem, mert nem vagyok tisztában az érzéseimmel, nem tudom.
- Csak vedd már fel, jobb mintha abban a pólóban lennél, amelyikben vagy! - mondja. Ilyenkor azt kell tennem amit mond, addig nem nyugszik.. hát de ez a póló! Na jó nem mérgelődök felveszem és kész.
- Kiengednél? - ütögetem az ajtót, már az általa választott öltözékben.
- Felvetted a ruhákat? - kérdi anyáskodóan.
- Igen anyuci, csak had menjek ki!! Tudod, hogy nem bírom a bezártságot!! - verem még mindig az ajtót, aztán végre kiengedett - Huhh - sóhajtok egy hatalmasat.
- Na ha Pierre-nek erre nem áll fel, akkor semmire! - nevet engem nézve Jenna.
- De bolond vagy!! - nevetem el magam.
- Mi van veled? Nem vagy ennyire szégyenlős a fiúkkal kapcsolatban - állapítja meg Jenna.
- Nem tudom, én is meglepődtem magamon.. - mondom ki hangosan.
- Ne legyél ennyire visszafogott Pierrel! Próbáld meg vele ugyanazt csinálni, mint a többi pasival.. csavard az ujjaid köré! - önti belém a lelket.
- Szóval azt mondod flörtöljek vele? -  és akkor csengettek. Hirtelen lefagytam - Nyisd ki te!!
- Nem, ő tőled várja a kulcsot! - lök a bejárati ajtó felé Jenna - Ne kéresd már magad - hagy ott egy pillanatra majd a kulcsot amivel visszatért a kezembe nyomja - Vesd be magad! - igazgatja meg a hajam, majd lehuppan a kanapéra és úgy csinál, mintha a film tartalmát olvasná. Ismét a csengő hangját hallom ő pedig jelzi, hogy ideje lenne kinyitni azt az ajtót.
- Csak odaadom neki a kulcsot és elmegy - mondogattam magamba halkan majd megfogtam a kilincset és:
- Szia.. wow Abbey! - méreget végig Pierre a kulccsal a kezében - Nagyon jól nézel ki! - mondja miközben végig mér.
- Köszi, te se festesz rosszul - mosolygok barátságosan - Tessék itt a kulcsod - adom a kezébe ő pedig nem szólal meg - Odaadod esetleg az enyémet is, vagy meg akarod tartani, hogy be tudj törni? - kérdem tőle nevetve.
- Ja..izé itt van tessék - adja a kezembe.
- Szia Pierre! - integet neki a kanapéról Jenna.
- Szia Jenna.. mit csináltok? - kérdi perverz vigyorral az arcán.
- Pont azt! - mondom halál komolyan, erre leesik az álla - És bevette! - mosolygok, erre leesik neki, hogy hülyéskedtem.
- Filmet akarunk nézni, nincs kedved csatlakozni? - invitálja be magyarán Jenna. Mérgesen nézek rá egy darabig majd Pierre-re normálisan.. bár kicsit féltem, hogy igent mond.
- Csak ha nem zavarok... - mondja mivel látta, hogy ölni tudnám Jennát.
- Dehogy is zavarsz! Ugye Abbey? - néz rám Jenna.
- Nem, gyere csak - hagyták el a szavak a mosolygós számat. Tényleg ezt mondtam volna?
- Mit nézünk? - jön be az ajtón én pedig becsuktam utána.
- Ki nevel a végén, Adam Sandler film - mondja Jenna a tartalmat olvasgatva a DVD hátulján.
- Bírom Adam Sandler-t, jó filmjei vannak - állapítja meg Pierre.
- Ez fura, pont ugyanezt mondta ma Abbey! - mosolyog Jenna meglepetten.
- Tényleg? - fordul felém mosolyogva Pierre.
- Aha, kedvenc színészem - ülök le a kanapéra Jenna mellé, úgy hogy ne Pierre mellett kelljen ülnöm majd Pierre Jenna másik oldalán talált helyet. Elindítottuk a filmet, nagyon jó! Sokat nevettünk, közben ettük a nachost is.
- Ki csinálta ezt a nachost? - kérdez rá Pierre.
- Abbey, szakács tanonc egy étteremben - mondja Jenna miközben eszi a kaját és nézi a tv-t.
- Én is az voltam a banda előtt. Eddig ez a legjobb nachos, engem is felül múltál.. az pedig nehéz! - mondja édesen mosolyogva.
- Ohh, köszi - mosolygok elégedetten - Egyszer majd megkóstolnám azt is amit te csinálsz!
- Majd legközelebb én hozom, ha tudok a filmnézésről - ajánlja fel Pierre.
- Uhh, mindjárt jövök! Elfelejtettem valamit! - pattan fel a kanapéról Jenna. Nem igaz, kettesben hagy vele? Ezt direkt csinálta, ismerem! Ha arról van szó akkor össze tudok jönni én is vele, nem kell segítség! - Itt vagyok! Pierre kicsit beljebb csúsznál légyszi? Melegem van ott középen! - mutogatja Jenna már más ruhában, hogy üljön odébb Pierre. Néha film közben Pierre mosolyát néztem. Az a mosoly, nagyon szexi! Ha tudná mennyire! Na de nem, miket hordok össze már megint? Nem lehetek szerelmes.. főleg nem belé úgy, hogy alig ismerem! Sokat beszélgettünk a film alatt, de az eseményeit tárgyaltuk ki inkább. A film végén Jenna:
- Ez rohadt jó volt! Máskor is nézhetnénk együtt filmet, de nekem most mennem kell, találkozok a testvéreimmel, sziasztok! - állt fel a kanapéról villám gyorsan majd ki is ment az ajtón a táskájával együtt még mielőtt visszatarthattam volna.
- Gyorsan itt hagyott minket - szólalok meg - Nincs kedved inni valamit? - állok fel a kanapéról beletúrva a hajamba.
- De, van bacardi-tok? - ül a kanapén továbbra is lazán Pierre.
- Az mindig van! - nevetek majd elindultam a hűtő felé. Szerencsére a nappaliból nem lehet oda látni, így ott lenyugtattam magam mielőtt odavittem volna neki a piát. Nekem ez nagyon fura! Eddig nem voltam feszült a pasik társaságában.. de mellette megszólalni alig tudok! Na mind egy is, gyorsan oda vittem neki a bacardiját és ittam én is egy üvegből. Elhatároztam, hogy barátként viselkedek vele.
- Állati volt ezt a film! - szólal meg Pierre először.
- Ja tényleg! Amúgy nem gondoltam volna rólad, hogy egy étteremben dolgoztál - mosolygok miután belekortyoltam a piába.
- Neeem? Pedig rólam lerí, hogy jól tudok főzni! - mondja "ki kérem magamnak" hangsúllyal, egy kis édes mosollyal körítve.
- Nem hiszem el! - mondom játékosan.
- Ezt vehetem egy kihívásnak? - kérdez vissza cseles mosollyal.
- "Ki a jobb szakács" párbajra hívja ki Abbey Lemons most Pierre Bouvier-t! Vajon elfogadja a kihívást vagy megfutamodik, mint egy nyúl?
- Úgy is én fogok nyerni! - fogunk kezet és kiindultunk a konyhába.
- Álmaidban! ....Mit kéne főzni? - állok a hűtőszekrénynél magamat kérdezgetve.
- Nem tudom, te tudod mit lehet - jön oda mellém Pierre a bacardival a kezében.
- Mondjuk.. áá nem - vetem el az ötletet.
- Döntsd el, mert leolvad a hűtő! - nevet Pierre.
- Valami egyszerű.. makaróni! - veszem ki a hozzávalókat majd becsukom a hűtőajtót.
- Jó és így hogyan fogjuk eldönteni, hogy ki a jobb szakács? - kérdi Pierre jogosan.
- Őőő... mondjuk mindegyikőnk csinál egy kisebb adagot és megkóstoljuk a másik főztjét.. vedd ki a hűtőből ami kell.
- Oké! - néz be a hűtőbe - De nincs vodka!
- Neked az kell a milánóiba? - nevetem el magam miközben előveszem a tésztát.
- Nem, de azt mondtad hogy ami kell! - neveti el.
- Vodka nincs, de bor van - futok le a pincébe majd visszatérek egy üveg borral - Majd a kész kajához - rakom le a pultra - Ja hogy te már nagyba belekezdtél!
- Egy szóval nem mondtad, hogy várjalak meg - mosolyog szemtelenül.
- Kiforgatod a szavaimat! - mondom nevetve miközben nekiállok a szósznak.
- Te fogalmazol hiányosan - nevet ő is a szósszal küszködve. Tisztára máshogy csinálja mint én! Kíváncsi leszek, milyen lesz az íze. Amikor a szósszal mindketten végeztünk kifőztük a tésztát. Amíg az főtt én ráültem a letakarított pultra, általában oda szoktam ülni amíg várok valamire vagy valakire.
- Neked gyerekkorodban mi volt a terved a felnőtt élettel kapcsolatban? Mi akartál lenni? - támaszkodik Pierre a pultnak mellettem.
- Ez hogy jutott eszedbe? - kérdezek rá.
- Nem tudom, csak úgy jött - mosolyog megvonva a vállát.
- Királylány, mint minden más kislány - mosolyogtam visszaidézve a múltat - Ez a legtöbb lányok álma.. aztán később rájöttem, hogy ez lehetetlen - nevetek.
- Semmi sem lehetetlen... királylány - simogatja meg a vállam mosolyogva. Beleremegtem az érintésébe, de abba még jobban amit mondott. Egy mosollyal tudtam csak jelezni, hogy aranyos volt tőle.
- És te, mi akartál lenni? -  kérdezek vissza - Kíváncsi vagyok, hogy mi járt akkor a fejedben.
- Én cowboy akartam lenni - neveti el magát.
- Na abban nem segédkezek! - nevetem el magam én is.
- Pedig meg akartalak rá kérni - nevet továbbra ő is.
- Szerintem már jó a tészta - szállok le a pultról majd kiszűrtem belőle a forró vizet a csapba - A szósz kész van, a tészta is mindjárt ehető lesz.. akkor segítesz megteríteni?
- Persze, de te tudod hol vannak az evőeszközök - jön oda mellém.
- Itt a fiókban - mutatok rá - Addig én veszek elő tányért meg poharakat! - indultam meg ahhoz a polchoz ahol a tányérok vannak. Pierre egész jól láthatóan megbámult ismét, ahogy felnyúltam a tányérokért - Kiesnek a szemeid cowboy! - nevetek miközben az asztalhoz viszek két tányért - Na nem hozod a villákat?
- Igen is királylány! - hozza a két villát, azon a járáson pedig nem tudtam nem nevetni.
- Na ezt hagyjuk abba - nevetem el magam - Ez a én szószom ugye? - állok a két lábas előtt.
- Neked kell tudnod - rakja le a villákat - Amúgy az az enyém, szóval te szedj nekem egy tálra a tiédből én pedig mindjárt szedek - adja ki a parancsot. Így is lett, szépen szedtem neki, úgy hogy gusztán nézzen ki és még sajtot is reszeltem rá. Közben ő is így tett és bort öntött mindkettőnknek. Leültünk az asztalhoz majd enni kezdtük a másik főztjét.
- Hát ez - grimaszol én pedig kicsit megijedtem - Csak viccelek, nagyon finom!
- Szerencséd! - nevetek egy falat lenyelése után - Egyébként a tied is nagyon finom!
- Egyezzünk meg egy döntetlenben - ajánlja fel.
- Rendben - mondom majd eszünk tovább. Eközben jobban megismertem, kicsit olyanra sikerült, mint egy randi..
- A banda többi tagjával mikor ismerkedtél meg?
- Chuck-kal még általánosban legjobb barátok voltunk, Seb-bel és Jeff-fel gimiben, David pedig engem helyettesített, miután Chuck-kal kiléptünk a Reset nevű bandából - meséli a lényeget.
- Szóval David is tud énekelni? - esik le az állam.
- Nem nézted ki belőle, mi? - nevet - És Seb-nek is jó hangja van egyébként.. ők ketten vokáloznak.
- Chuck-nak és Jeff-nek milyen hangja van? - kérdezek rá kíváncsiságból, már nem lepődök meg ha kiderül, hogy az egész bandában tudnak énekelni.
- Hááát - nevet - Ne akard tudni!
- De gonosz vagy! - nevetek én is.
- Csak az igazságot mondom - mosolyog - Na és ti Jenná-val mikor barátkoztatok össze?
- Még gimiben, ő a legjobb barátnőm.. mindent meg tudok vele beszélni és megértő nagyon, hiszen az ő szülei is meghaltak még amikor kicsi volt.. - mondom egy apró mosollyal a mondatom elején majd szép lassan komolyra váltott az arckifejezésem.
- Ohh értem.. én nem tudom milyen lehet neked, de részvétem.. hidd el, büszkék lennének rád! - fogja meg a vállam, mellettem ült az asztalnál.
- Köszi, hogy ilyen megértő vagy - teszem le a villát és megölelem. Jó érzés volt átölelni, nagyon is. Talán kicsit tovább is öleltem a kelleténél, de ő se akart elengedni.. ha igen akkor szólt volna. Amikor elengedtem egymásra mosolyogtunk aztán ettünk tovább. Egy ideig szó nélkül élveztük az ételt, majd megtörte a csendet.
- Igyunk erre a döntetlen párbajra! - emeli fel a poharát majd én is, koccintottunk és ittunk.
- Azért én jól szórakoztam - nevetek.
- Én is.. meg kéne ismételni - mosolyog rám ellenállhatatlanul miután ivott a borból - Esetleg holnap nincs kedved átjönni hozzám? Főzök valamit, hallgatunk zenét.. - ajánlja fel.
- Szívesen elmennék, de dolgozok és este 8-kor szabadulok ki.. - mondom kicsit csalódottan.
- Nekem akkor megfelel, legalább kifújod egy kicsit magad nálam.. csinálok kaját így legalább neked nem kell itthon - mosolyog csábítóan.
- Rendben, nem rossz ötlet - nézek a szemeibe - De hol laksz? - kérdeztem rá majd leírta egy papírra - Egyedül?
- Neem, David-el! - mondja, amire engem elfogott a nevetés.
- Biztos, hogy el akarok én oda menni? - kérdem nevetve.
- Elrendezem majd onnan David-et - nevet ő is - Elmenjek érted a munkahelyedre? - áll fel az asztaltól miközben a mosogatóhoz viszi a tányérját majd neki áll mosogatni.
- Te bolond, vendégségben a házigazda mosogat! - viszem a saját tányéromat oda és óvatosan ellököm onnan - De egyébként eljutok én oda, nem kell aggódni - mosolygok rá.
- Oké de ha kell akkor szívesen elmegyek.. biztos ne segítsek? - próbál odaférkőzni a tányérokhoz.
- Kedves vagy, de megoldom.. esetleg annyit, hogy ideadod a poharakat? - nézek az asztalon lévő borospoharakra.
- Persze - hozza ide őket én pedig elmosogattam - Jó nézni ahogy mosogatsz!
- Ilyet se hallottam még - nevetem el magam.
- Igazából jó nézni mindent amit csinálsz.. - tűri el a hajam a fülem mögé, miközben egymás szemébe nézünk. Ez egyértelmű flört volt!  Elzártam a csapot és a csöpögtetőbe raktam mindent amit elmostam.
- Úristen már ennyi az idő? - nézem az órát a nappaliban. 21:04 volt.
- Hamar eltelik az idő ha az ember jól érzi magát - mosolyog, amivel ismét levett a lábamról.
- Hát igen - jelzem egy mosollyal, hogy én is jól éreztem magam.
- Nekem most mennem kell, de akkor holnap találkozunk reggel is a stúdióban meg este nálam.. - kacsintott egyet és egy pimasz mosoly virított az arcán mellé.
- Nehogy azt hidd, hogy holnap le fogok feküdni veled - mondom neki komolyan.
- Ez azt jelenti, hogy máskor igen? - nyalogatja a száját egy ördögi mosollyal az arcán.
- Ennyi elég volt mára belőled! - terelem kifelé az ajtón nevetve.
- Csak hülyéskedek nyugi - nevet - De akkor jössz holnap?
- Még meggondolom!
- Majd hívj fel! - megy ki az ajtón - Jó éjszakát királylány!
- Neked is cowboy! - nevetek majd becsuktam utána az ajtót és háttal nekidőltem. Mi az, hogy beleegyeztem a randiba?? Nem vagyok normális! Tényleg Jenna merre kevereghet? Felhívom gyorsan.
/beszélgetés kezdete/
- Merre vagy Jenna? - szólok bele semleges hangon a telefonba.
- Hayley-vel és Dennis-sel! - mondja majd egy kicsit halkult a háttérzaj - Na és Pierre-l mi van? - kérdi sunyin.
- Nem történt semmi, csak tv-ztünk és beszélgettünk! - ahogy kimondtam rájöttem, hogy az első állításom nagy hazugság.
- Szóval semmi mi? Pedig ez igen is valaminek hangzik! És megcsókolt? - kérdi izgatottan.
- Nem, de holnap is megyek hozzá munka után.. - mondom kicsit kételkedve magamban, hogy el kéne-e menni.
- Siker! - hallom halkan a hangját.
- Ezt hallottam! - nevetek.
- Nem kell megköszönnöd! - nevet.
- Nem is fogom! - nevetek én is - Mikor várhatlak haza?
- Hálátlan! - mondja nagyképűen hülyeségből - 10-re otthon vagyok!
- Oké, most leteszem szia! - rakom le a telefont.
/beszélgetés vége/
Eldöntöttem, hogy elmegyek Pierre-hez este ha már főz meg minden. Ha túlságosan nyomul akkor ott hagyom és kész... vagy majd meglátjuk. Na megpróbálok egy kicsit magammal is foglalkozni. Miután kitakarítottam rendesen a konyhában, leültem tv-t nézni. Valami hatalmas nagy ökörség ment, amin be is aludtam. Arra keltem, hogy hallottam nyílni a bejárati ajtót. Nyitogattam a szemeim, majd egy pislantás alatt bent volt a házban már Alex is és Jenna is.
- Ne ébresszük fel! - suttogja Jenna, ahogy lerakja a pulcsiját.
- ÉBREDJ MANÓ! - ugrik rám Alex.
- Rohadj meg te öt tonnás pocok!! - üvöltöm el magam nevetve, Jenna is csak nevetett a jeleneten - Fent voltam különben.. az ajtó nyitódásra nehéz lenne nem felkelni!
- Pocok? Ez is új! - nevet Alex - Na húzz fel a szobádba, mert tv-zni akarok!
- A saját szobádban verd! Meg amúgy is nem volt elég neked az a csaj akivel dugtál egész nap? - ülök fel a kanapén a fejemet vakarva, mivel eddig feküdtem.
- Milyen egész nap? Csak délután és este az azért nem egész nap! - röhög Alex majd elveszi a távirányítót és kapcsolgat - Na végre! Ezt a műsort akarom megnézni, szó lesz arról a bandáról akiket még menedzselek - húzza ki magát - Szóval húzzál a szobádba te zombi!
- Nagyon profi vagy bátyus - kócolom össze a haját majd elindultam a szobámba fáradtan.
- Álmodj szépeket - mutatja utánam, hogy kapjam be miközben a tv-t nézi.
- Te is, hasonlóan szépeket - mutatok vissza neki majd beestem az ágyamba.
- Na mesélj! - ül le Jenna az ágyam szélére.
- Álmos vagyok, majd holnap! - húzom a fejemre a takarót.
- De én addig nem tudok aludni, amíg nem tudom! - húzza le a fejemről.
- Istenem! - nézek az ég felé - Oké elmondom: csináltunk makarónit, ittunk hozzá bort, megismerkedtünk egy kicsit jobban, néha flörtölt de én nem igen reagáltam rá.. ennyi! Kielégítő volt, vagy megkérjem a kanos bátyámat hogy elégítsen ki teljesen??? - mondom neki halál komolyan, amire elneveti magát.
- Oké, kielégítő voltál - ütögeti meg a vállam - Jó éjt! - néz vissza az ajtóból én pedig szintén motyogtam valami "szép álmokat" félét aztán bealudtam.