15-16. rész :D

Sziasztok! Úgy gondoltam már jó ideje nem hoztam új részt, úgy hogy hoztam egyszerre kettőt is kiengesztelésül:D Volt egy kis időm végre így tudtam írni és remélem még fogok tudni új rész hozni következő héten:)) Itt van a dupla rész, remélem örülni fogtok neki:D




15. rész
Mindenki arckifejezése rideggé vált, jobbnak láttam berohanni a szobámba még mielőtt bárki is megszólal.. és azért is mert kellemetlen volt a helyzet. Alex annyira idegesítő néha, persze megértem, hogy félt de vissza vehetne egy kicsit. Lehet, hogy nem ismeri Pierre-et rég óta, de adhatna neki egy esélyt. Nem mondom, hogy teljesen megbocsájtottam neki a múltkorit, viszont igyekszik elfeledtetni velem, látszik rajta. Szégyenlős vagyok ha a szexuális életemről van szó, így ez az elszólásom jobban felzaklatott... meg alapból Alex "én vagyok a védelmező bátyád" színjátéka. Befeküdtem a párnák közé és csak a plafont bámultam egy jó ideig majd behunytam a szemeim és gondolkoztam. Hallom a bátyám ideges hangját és, hogy a többiek (Pierre,Jenna, Seb, Lisa) próbálnak megvédeni. Le kell mennem.. véget kell vetnem ennek ha már én okoztam. Nem futhatok el a problémák elől így felálltam az ágyról és egy terhelt sóhaj után kinyitottam az ajtót. A hangok erősödtek, most már hallottam pontosan, hogy mi a vita tárgya.. bár eddig is tudtam.
- Elég!!! - siettem le a lépcsőn, amire hatalmas csend lett, a tekintetek rám szegeződtek - Alex, beszélnünk kell - ragadtam meg a testvérem karját majd kivonszoltam a ház mögötti part szakaszra.
 Nem volt kedve erről beszélni, egész végig próbált rábírni arra hogy engedjem el, de nem hagyom annyiban. Amikor már elég messzire voltunk megálltam és próbáltam a szemébe nézni, de direkt másfelé bámult.
- Ide figyelj Alex.. - álltam be elé - Ne aggódj értem ennyire.. megértem, hogy a bátyám vagy és úgy érzed e..-
- De Abbey! Mi van, ha csak kihasznál azért, hogy megkedveljem a bandát... - szólt közbe Alex. Istenem. Pont úgy néz ki Pierre, mint aki csak nyalizna (ez szarkazmus volt).
- Most komolyan?? Gondolhatja, hogy te féltesz engem szóval nem fogsz vele szimpatizálni, akkor meg mi másért randizna velem, ha nem azért mert kedvel? - tettem fel neki a kérdést de láttam, hogy nem tudja a választ. Kinyílt a szája de utána be is csukta kis gondolkozás után - Na ugye..
- Akkor se tetszik amit múltkor tett veled! - honnan tudja??
- Mi.. te.. - fagytam le teljesen.
- Igen, tudom. Azt hitted nem hallom amit Jennával beszéltek a konyhában? Én is otthon voltam - mondta mérgesen. Már csak ez hiányzott. Nekem se volt könnyű túl lépnem rajta (sőt még most se zártam le teljesen) de akkor Alex majd meg is nehezíti.
- Mindenkinek jár egy második esély - néztem a bátyám dühös szemeibe. Le kell nyugtatnom valahogy - Figyelj.. ha még egy baklövése lesz én nem vesztegetem rá többé az időmet, nem fog játszani az érzéseimmel, de most adtam még egy esélyt, mert őszintén bocsánatot kért többször is. Viszont ha egyszer esetleg szakítunk attól még ne a banda szenvedjen. Mint ahogy te is mondtad nagy jövő vár rájuk, a magánéletünk meg ne mossuk össze az üzlettel - vártam Alex válaszát, remélve hogy hatok rá ezzel. Tudtam, hogy felhozná azt az opciót, hogy mi van ha szakítunk egyszer így belevettem a beszédbe, időspórolásképpen.
- Rendben - válaszolta kis idő töprengés után - De..
- Nincs semmi de! - szakítottam félbe - Kérj tőle bocsánatot, ha nem is miatta akkor legalább miattam!
- Jól van Manó - forgatta a szemeit, kicsit sem örülhetett az ötletnek - De ma már nem, találkozok valakivel - nézett vissza a házunkra.
- Holnap délután áthívom és beszélni fogtok kulturált emberek módjára - parancsoltam magabiztosan.
- Mi lenne az? - sóhajtottam unottan.
- Ma nem alszik itt - jelentette ki. Nehogy már ő mondja meg, hogy Pierre itt alszik-e vagy nem! Mondjuk nem akartam még, korai lenne. Inkább most kihagynék egy 2. menetet Alex és a köztem lévő csatából úgyhogy nem tudatom vele, hogy ebbe igazán nincs beleszólása.
- Megbeszéltük - egyeztem bele még egy sóhaj kíséretével - Várjunk csak.. kivel találkozik az én védelmező bátyám? - váltottam témát csalafinta mosollyal az arcomon.
- Héé! Honnan veszed, hogy csajhoz megyek? - nevetett fel Alex - Igazából most a Simple Plannek szükséges lépéseket fogok elintézni - tettetett komolysággal válaszolt majd hitetlenül néztem rá - Utána megyek csajozni.. - adta fel majd mindketten nevetésbe törtünk ki.
- Így már el is hiszem - ütögettem meg lazán a vállát- Vissza kéne mennem a többiekhez - öleltem át gyorsan a bátyám.
- Akkor amit beszéltünk.. - emlékeztetett Alex majd miután elengedtem összeborzolta a hajam.
- Mintha elfelejtettem volna.. - forgattam a szemeim - .. de te is legyél itthon holnap!
- Rendben, szia Manó - bólintott majd sarkon fordult, a háznál befordult és onnantól nem is láttam. Lassan a gondolataimba mélyedve visszasétáltam gyerekkori otthonomba majd a nappaliba vettem az irányt. Már csak Lisa és Pierre ült ott a kanapén. Valószínűleg beszélgettek addig amíg be nem léptem a szobába, utána egyből csend lett majd Lisa felállt gyorsan a kanapéról és a konyhába ment.


16.rész
- Öhm.. - léptem Pierre mellé. Nem tudtam, hol kéne kezdenem - Sajnálom ami az előbb történt..
- Nem a te hibád, nem gond.. - dobott fel egy enyhe mosolyt az arcára Pierre.
- Dehogy is nem gond! Alex elviselhetetlenül bunkó volt és ezért holnap szeretném ha átjönnél ismét és megbeszélnénk hárman ezt a dolgot.. - néztem a szemeibe kicsit félénken.
- Oké, nem akarok haragba lenni a bátyáddal - sóhajtott egyet egyetértően majd leültem mellé és megpusziltam az arcán de amikor távolodtam tőle utánam hajolt majd megcsókolt. A lassú és édes csók után - Mi lesz, meg se mutatod a szobádat? - kérdezte játékos mosollyal az arcán.
- Hah! Csak szeretnéd! - nevettem majd nem gyengén megütöttem a karját.
- Ami azt illeti, igen szeretném - nevetett ő is - De most még nem azért - tette hozzá mosolyogva miután a homlokomra nyomott egy puszit - Igazából csak azt gondoltam, hogy úgy lenne fair ha én is láthatnám a te szobád, miután te már voltál az enyémben!
- Ezt előre kitervelted? - húztam fel az egyik szemöldököm mosolyogva.
- Ha tudnád mennyi mindent terveztem még - kacsintott rám.
- Tudni akarom? - hajoltam közel hozzá ismét.
- Biztos vagyok benne! De meglepetés, szóval ne is álmodj róla, hogy elmondom - most az orrom hegyét örvendeztette meg egy puszival.
- Naaa!  - pusziltam meg az arcán ismét gyengéden, csak most tovább érintkeztek az ajkaim a bőrével. Ezt követően felálltam a kanapéról majd a lépcső felé indultam, az aljánál pedig vissza fordultam - Az előbb még annyira akartad látni a szobám, akkor mi tart vissza? - mosolyogtam majd ő is hasonló arckifejezéssel követett az emeletre, onnan pedig a szobámba.
- Ez a gyerekkori szobád volt? - kérdezett rá Pierre ahogy mutattam neki, hogy üljön le nyugodtan az ágyra.
- Igen, gondolom ezekből jöttél rá - mosolyogtam Pierre-re a szekrényem mellett állva, aminek a teteje tele volt különféle plüssökkel majd megfogtam egy nyuszit és eszembe jutottak a régi emlékek. Nem voltak porosak, ezért biztos voltam benne, hogy a nagynénim rendszeresen takarítja a szobát.
- Igazából a videó játékokat néztem - nevetett a PlayStation2-m re mutatva - Nem gondoltam volna, hogy van PlayStationöd!
- Régen Alexel ezzel ütöttük el az időt. Akarsz játszani? Már ha még működik - bólintott, majd felnyúltam a polcra ahol tartottam a videó játékokat - Van Tekken, Mortal Kombat, Tony Hawk Pro Skater II..
- Tony Hawk!! - kezdett el ugrálni, mint egy 6 éves kisgyerek - Az a kedvencem!
- Hát ha veszteni akarsz.. - mormoltam az orrom alatt miután elfordultam tőle és beraktam a PlayStation2-be a lemezt.
- Mit mondtál? - kérdezett rá játékosan.
- Hát ha veszteni akarsz akkor játszunk Tony Hawk-ot - mondtam normális hangerővel a szemébe nézve, miközben egy hatalmas mosoly ült az arcomon.
- Ezt vegyem kihívásnak? - hajolt le az egyik kontrollerért majd én is megfogtam a másikat és lehuppantam mellé a kétszemélyes ágyra.
- Vedd aminek akarod, akkor is én fogok nyerni - nyújtottam ki rá a nyelvem gyerekesen.
- Majd meglátjuk! - jelentette ki elszántan mosolyogva aztán megkezdődött a játék.
Minden jól ment, én vezettem a több órás gyakorlásoknak köszönhetően a bátyámmal, de aztán Pierre megcsinálta azt a gördeszka trükköt amit nem tudtam megcsinálni.. csak Alex de ő sosem mutatta meg nekem hogy kell.
- Ez nem ér!! - vágtam a földhöz a kontrollert, amikor a televízióm képernyőjére kiíródott a "Bouvier wins" szöveg.
- Háhháháá! - tette le maga mellé az ő kontrollerét majd felugrott az ágyról és valami győzelmi tánc félét járt el. Csak a szememet forgattam, de közben nevettem azon amit produkált mert akármennyire is önteltnek látszott, az én nézetemből aranyos volt.
- Csaltál! - mutattam rá vigyorogva - Visszavágót követelek!
- Elfogadom, legyőzlek másodszorra is - ült vissza  vigyorogva majd egy puszit nyomott az arcomra és újra megragadta a játék konzolt.
Pierre rengetegszer nyert, már nem is tudom hányszor, de nem tántorodtam el.. azonban 2 órán keresztül játszottunk és kezdett belőle elegünk lenni így kikapcsoltam. Nem érdekelt, hogy legyőzött (amihez járt az a győzelmi tánc amit imádok nézni, mert mindig megnevettet) de ideje volt most már pihenni.
- 11 óra van? - döbbentem le az éjjeliszekrényen lévő órámat bámulva.
- Repül az idő, ha ennyit nyer az ember - húzza ki magát beképzelten.
- Maradj csöndbe és dicsekedés helyett inkább használd a szád arra, hogy megcsókolj! - "parancsoltam" neki egy mosollyal az arcomon ahogy közel hajoltam hozzá.
- Ahogy kívánod, gyönyörűm - suttogta aranyosan majd az ajkaink összeforrtak.
A karjaim a nyaka köré fontam, ő pedig a hátamat karolta át, így húzott közelebb magához. Kis idő után háttal ráfektetett az ágyamra folytatva a csókolózást, most már egy kicsit intenzívebben. Most már a nyelveink a másikét masszírozták miközben a szemeinket behunytuk, hogy még jobban kedvünket leljük benne. Amikor először benyúltam a pólója alá és megérintettem a hátát kicsit beleremegett amitől elmosolyodtam a csók közben. Élvezem mindegy egyes percét amikor így ölelkezünk, annyira biztonságban érzem magam és gondtalannak. Ilyenkor minden gond elszáll és csak kettőnkre koncentrálok, ami felemelő érzés. Jó negyed órája feküdhettünk ott, csak csókolózva, semmit több, de még nem is akartam, mert korai lenne a kapcsolatunkban és neki se volt szándéka rám erőltetni.
- Pierre - szakítottam meg a csókot, de nem távolodtam el az arcától így az ajkai felé leheltem a szavakat.
- Igen, bébi? - kérdezte miután egy puszit hagyott az orrom hegyén, tudja mennyire szeretem amikor ezt csinálja. Most már nyitott szemekkel, egymás tekintetét fürkésztük. Először hívott bébinek de be kell, hogy valljam tetszenek ezek a becenevek, nagyon is! Addig amíg az ő szájából hallom és nekem szól.
- Haza kéne menned - mondtam kicsit visszafogottan, mert igazából eszem ágában se lett volna haza küldeni csak hát az ígéret Alexnak..
- Ohh - nézett le az ágyneműre majd óvatosan lemászott rólam. Kicsit csalódottnak tűnt de mit gondolt? Felültem én is,  megfogtam a vállát, mert fel akart állni az ágyról, magam felé fordítottam aztán még egyszer megcsókoltam lassan.
- Holnap délután szeretném ha átjönnél, tudod ez az Alex ügy.. - játszottam a feje hátulján lévő hajjal miközben mosolyogva nézett a szemeimbe.
- Itt leszek, ígérem - adott egy puszit az arcomra míg a kezével eltűrte a fülem mögé egy tincset.
- Akkor kikísérlek - álltam fel az ágyról egy idő után majd ő is követett. Kicsit megigazgattuk magunkon a ruhát, ezt követően lementünk a lépcsőn és megálltam vele a bejárati ajtónál.
- Jó éjszakát édes - adott nekem egy jó éjt csókot mielőtt kilépett az ajtón.
- Neked is, aztán nehogy azt hidd, hogy végleg nyertél! - vigyorodtam el, egyből tudta miről van szó - Gyakorolni fogok! - fenyegettem meg halkan nevetve.
- Ha akarod legközelebb megtanítok pár trükköt - ajánlotta fel, míg az ő arcán is egy mosoly játszadozott.
- Majd meglátjuk - nevettem - Szia!
- Szia! - integetett vissza ahogy távolodott a háztól.
 Összegezve ez a nap nem is volt túl rossz... ha már rengeteg minden történt hirtelen így ideje lenne kipihennem magam. Felmentem a fürdőbe, megfürödtem aztán lefeküdtem aludni. Remélem, hogy vele fogok álmodni..