13. rész

Sziasztok! Sajnálom hogy nagyon ritkán hozok új részt, de őszintén rengeteget kell tanulnom most suliba, sorba jönnek a témazárók. Tudom, hogy unalmas már ez a duma, de sajnos ez van. Azért még írom és nem fogom elfelejteni a törit, ne féljetek!:D Köszönöm nektek, hogy írtok visszajelzést, nagyon sokat segít:) Jó olvasást, remélem nem fogtok csalódni:))




'A friss óceáni levegőnél nincs jobb érzés' gondoltam pár évvel ezelőtt amikor még nem volt senki mellettem akivel érezhettem volna a szerelem csodálatos ízét.. legalább is olyan nem volt, aki szintén így érzett. Sosem értettem eddig azokat szerelmes könyveket, amikben azt állítják, hogy minden pillantás tőle, minden érintés, minden csók a fellegekbe repít. Nem tudtam elképzelni, hogy lehetséges a való életben ezt az érzést átélni. Azokkal akikkel eddig jártam, nem engedtem el teljesen magam, valamiért nem tudtam. Azóta megváltoztam. Ahogy vesztem el a Pete iránti szerelmem, annál inkább növekszik Pierre-nek a szívemben hely. Amikor kézen fogva sétáltam Pierre-el a puha homokban, miközben a nap nyugovóra tér.. kezdtem érteni azoknak a történeteknek a mondanivalóját.

Egy hatalmas pálmafa alá ültünk le kicsit a sok séta alá. Háttal neki dőlt a fának én pedig felé fordulva a vállára fektetve a fejem átkaroltam a hasát - Csukd be a szemed! - adja ki lágy hangon a parancsot.

Gondolkozás nélkül behunytam a szemem - Miért? - teszem fel a kérdést fülig érő mosollyal. Választ nem kaptam, de karcolásokat hallottam - Mit csinálsz? - váltottam komoly arckifejezésre.

- Shhhh! - teszi az ujját a számra - Kinyithatod! - nyitom ki gyorsan a szemem és kíváncsian körülnézek mi változott. Pierre kezében egy bot, amit a talajhoz tartott. A homokba egy szívecske volt belerajzolva, annak a belsejében pedig egy "A+P" felirat. Kikerekedtek a szemeim és ismét mosoly húzódott a számra, Pierre-nek szintén ahogy meglátta a reakciómat - Mit szólsz? - kérdezi halkan.

Örülök neki, hogy ő is érzi azt amit én - Tökéletes! - mondom, miközben a gyomromban pillangók repkedtek. Nem tudtam visszafogni magam, ezért közel hajoltam az arcához és megcsókoltam lassan, hosszan, édesen. Közben az ujjaimmal a tarkójánál rövid barna hajával játszadoztam, míg ő mindkét karjával szorosabban magához húzott. Azt kívántam bárcsak örökké így maradhatnánk - És te is az vagy - teszem hozzá halkan, elámulva a csóktól.

Lassan eltávolodtunk egymástól, de egy lágy puszit még a homlokomra nyomott - Gyönyörű vagy - suttogja gyengéden a fülembe, miközben az egyik kezével a hajam a fülem mögé simította.

Behunytam a szemem és magamba szívtam az illatát. Nem tudtam elhinni, hogy ilyen hamar szerelembe tudtam esni és kicsit szégyelltem is magam... de nem, el kell űznöm a gondolatot! Most csak élvezni akarom azt az időt amíg vele vagyok és gondtalanul ölelhetem, csókolhatom. Rádöntöttem a fejem a mellkasára és a kezemmel simogattam azt, míg ő a karomon húzta végig gyengéden a kezét és belepuszilt a hajamba - Nincs kedved úszni? - suttogja a fülembe ravasz vigyorral az arcán.

Felemeltem a fejem gyorsan és a szemeibe néztem - Ilyen későn? Mi van ha elkapnak? Még fürdőruhát se hoztam! - zúdítom mindezt a nyakába.

Teljes nyugalommal megfogja az arcom - Lazíts! - mosolyog és megpuszilja a homlokom - Különben is az benne a lényeg, hogy így izgalmasabb - a szemei szinte már könyörögnek én pedig csak gondolkozok. Forgatta a szemeit majd felállt a földről és ledobta a pólóját. Úristen az a hasizom! Bármennyire is meg akartam érinteni nem tehettem.. hogy néztem volna már ki, hogy így hirtelen csak végig simítom rajta a kezem? Ő se fogdosott engem, amit nem is díjaznék. Na jó vissza a való világba, cselekedni kéne valamit - Jössz? - nyújtja a kezét ellenállhatatlan mosollyal az arcán - Ugyan, a fehérnemű olyan, mint a fürdőruha! Sosem értettem a nőket - nevet a szemeit forgatva.

Gondolkoztam egy kicsit majd én is elnevettem magam - Miért is ne? - fogtam meg a kezét majd felhúzott a talajról. Megindultam az óceán felé miután ledobtam a pólómat így csak melltartóban és rövidnadrágban voltam - Te akartál úszni, gyere! - fordulok vissza már legalább 3-4 méterre tőle.

Halkan nevetett majd elfutott mellettem és ahogy a vízhez ért lehajolt és rám fröcskölte - Héé! - rohanok utána,  majd szintén lefröcsköltem, csak a lábammal.

Egyre közeledtünk a mélyebb víz felé, majd felkapott hirtelen és befutott velem az óceánba, majd amikor már kellően bent voltunk elengedett. A lábunk még leért és úgy fröcsköltük egymást sokáig. Fura, hogy nem untuk meg. Lenyomtam a víz alá játékosan, de nem jött fel - Pierre? - tapogatózok, hogy merre lehet de eltűnt - Ne szórakozz, gyere elő!! - kezd kétségbe esettre váltani a hangom.

Gyűrűzni kezdett körülöttem a víz de nem vettem észre, majd Pierre előbukott mögülem és megfogta a vállam - Bu! - ijeszt meg, mire én majdnem szívrohamot kaptam így hátra ugrottam, ebből az következett hogy hátraestem a vízbe.

Pierre nevetni kezdett rajtam, miután feljöttem a víz alól és bosszút tervező mosollyal néztem ahogy élvezi az átmeneti győzelem ízét - De szemét vagy! Nagyon megijedtem! - fordulok el tőle sírást tettetve a szemem törölgetve.

Már is abba hagyta a nevetést és bűnbánóan kis csend után megszólalt - Én.. én sajnálom nem tudtam, hogy ennyire meg foglak ijeszteni..- karol át bocsánatkérően. Megfordultam immár egy hatalmas mosollyal az arcomon, amiből rájött a színjátékra - Teeee!! - húz magához közelebb majd csikizni kezdte a hónaljam.

- Hagyd abbaa!! - könyörgök kuncogva és hátrálok egyre jobban, próbálok kiszabadulni. Már bokáig ért a víz amikor a hátamra estem, ő pedig rám.

Finoman az ajkaimhoz nyomta az övéit, ami hosszas csókban végződött. A kezem a hátára vándorolt míg ő a homokban támaszkodott. Lassan a nyelveink is találkoztak, közben megfordultunk így én kerültem felülre, a csókot nem szakítottuk meg.
- Ni csak kik vannak ott! - hallom Jenna hangját a távolból.
- Úgy látom kibékültek - nevet Sebastien ahogy közelednek felénk. Pierre-el befejeztük a csókot majd leszálltam róla, hogy mindketten fel tudjunk állni. Láttam rajta, hogy nem örül a hirtelen jött ismerősöknek. Én nem bánom, lehet jobb hogy nem mentünk messzebbre.
- Hát ti meg? - mosolygok feléjük és akkor látom, hogy kézen fogva sétálnak ide.
-  Azt hiszem nem csak mi vagyunk itt az egyetlen pár - fordul felém Pierre édesen vigyorogva majd átkarolta a derekam.