14. rész

Itt van a következő rész, remélem tetszik! A hétvégén megpróbálok több időt szánni az írásra úgy hogy lehet még a héten lesz új rész vagy a jövőhét elején, de nem ígérek semmit. Jó olvasást:))







Sétáltunk a tengerparton, most már 4-esben. A napot épp hogy csak látni lehetett, messze az óceán "végén". Seb és Jenna nagyon aranyosak együtt. Látszik Jennán, hogy felhőtlenül boldog és ennek örülök. Seb egy jó lelkű srác (már amennyire ismerem), nem találhatott volna jobbat a barátnőm. Pierre kezd nagyon közel kerülni a szívemhez, annak ellenére hogy majdnem egy hete ismerem... és ez megrémiszt. Nem éreztem senki iránt se ennyi idő után ilyen erős kötődést. Ennek ellenére hatalmasakat nevettünk és azon kaptunk magunkat hogy megérkeztünk Lisa házához éjszaka.. de még is hogyan? Észre se vettem az idő múlását, rég éreztem magam ilyen jól. Amikor megálltunk az ajtó előtt akkor jutott eszembe, hogy nincs nálam kulcs.
- Lisa biztos itthon van - mormolom az orrom alatt ahogy kopogok. Hallottam ahogy Lisa belenéz a kukucskálóba, utána pedig nyitotta az ajtót.
- Sziasztok - mosolyog bájosan mindenkire, ezt követően ahányan voltunk, annyiféle köszönés hangzott el.
- Lisa, ő itt Pierre és Sebastien. Srácok, ő itt Lisa a nagynénim - mutatom be őket egymásnak, a tekintetem köztünk cikázik. Lisa arca még inkább felderült a két fiú megszólalt.
- Pierre Bouvier -  nyújtja a kezét Pierre mosolyogva.
- Ne aggódj drágám, nem harapok - kézfogás helyett barátságosan megöleli, mindig is ilyen közvetlen volt.
- Sebastien Lefebvre - engedi el Seb Jenna kezét, majd Lisa a gitárost is részesítette egy barátságos ölelésben.
- Engem Lisa Lemonsnak hívnak - mosolyog kettőjükre - De hívjatok csak Lisának! És tegezzetek, nehogy nekem itt magázni kezdjetek mert mérges leszek! - oldja a hangulatot.
- Örülök, hogy találkoztunk Lisa - szólal meg Seb ahogy elindulunk befelé a házba - De nekünk most mennünk kéne.. - néz hátra majd ismét hármónkra, Pierre pedig szintén indulásra készen van.
- Ne hülyéskedjetek már! - fogja meg Jenna Seb kezét, hogy maradásra bírja - Lisa biztos nem bánja ha maradtok egy kicsit!
- Készítettem vacsorát, van bőven mindenkinek! Örülnék, ha velünk tartanátok - vette az irányt a konyhába Lisa. A két srác egymásra nézett.
- Biztos nem zavarunk? - kérdez rá Pierre.
- Ne kéressétek magatok, ha zavarnátok nem kérdezte volna Lisa - öleltem át Pierre-et - Nagyon laza nagynéni, csak.. meg akar ismerni, ne aggódj - súgom a fülébe majd eltávolodtam tőle. Örültem a megadó mosolynak az arcán.
- Rendben, nem tudnék nemet mondani miközben érzem ezeket a finom illatokat - szippant a levegőbe Pierre és Seb majd besétáltunk mi is a házba libasorban. Én értem be utoljára így becsuktam magam után az ajtót. Leültünk az asztalhoz, amit Lisa korábban már megterített és most rakott hozzá pluszba két személynek tányért és evőeszközöket majd kinyitotta a sütőt.
- Mi a vacsi? - nyújtózkodik kíváncsian a sütő irányába Jenna, közben Seb átkarolta a mellette lévő székről.
- Lasagne! - válaszol Lisa, amire halkan kuncogni kezdtem Pierre-re nézve. Neki is a második randink jutott eszébe, édes hogy megjegyezte - Remélem ehető lesz - nyúl be a érte sütőkesztyűvel Lisa. Seb és Jenna tanácstalanul nézett, hogy mi ez a hirtelen jókedv köztem és Pierre között.
- Fiúk, ugye szeretitek a lasagne-t? - vágja fel Lisa.
- Számoljatok vele hogyha elém kerül senki másnak nem jut - nevet Seb.
- Akkor éltél utoljára Sebastien Lefebvre! - röhög Pierre - Egyébként a kedvencem, na meg a makaróni - kacsint rám Pierre, amitől vigyorogva ráharaptam az alsó ajkamra.
- Örülök neki, mondjuk ha nem szeretitek is ezt kell ennetek, mert nincs más - nevet Lisa miközben mindenkinek szed egy darabot az üres tányérjára - Egyetek bátran, ha kell még akkor itt lesz!
Mindenki bólogatott majd nekiestünk az ételnek. Finom volt, csodáltam hogy Lisa megtanulta elkészíteni, régen még nem tudta. Mennyi idő eltelt azóta.. A vacsora alatt  oldódott a hangulat és Lisa szerintem szimpatikusnak találja Pierret, aminek örülök.
 Miután segítettem elmosogatni a nagynénimnek, a fiúkat körbevezettük egy kicsit... bár nem igazán kellett, kíváncsiskodtak a nappaliban anélkül is hogy mondtuk volna mivel meglátták a családi fotókat.
- Honnan is ismerős ez a kis hercegnő? - mutat rá egy farsangi képre Pierre ahol Alex-el be voltunk öltözve jelmezekbe amikor kicsik voltunk. Először nem láttam melyik fotóra mutat majd amikor odaálltam mellé elmosolyodtam. Újra magam előtt láttam azt a napot, amikor az anyuval válogatott királylány jelmezben vitt el Alex az iskolám farsangi bulijára. Ő is beöltözött csak ő Batman-nek... mondjuk örülök neki, hogy nem annak aminek én:D.
- Nagyon aranyos voltál, - jegyzi meg a képet vizsgálva - és még most is - fordul felém azzal a sajátos csábító mosolyával.
- Te pedig tökéletes  - közel hajolok hozzá hogy találkozzanak ajkaink egy rövid csók erejéig. Átkaroltam, a vállára hajtottam a fejem majd behunytam a szemeim. Ismét csókolózást kezdeményezett. A nyelveink találkoztak ami következtében szorosabban húzott magához, így szenvedélyesebbé váltak a hosszú, forró csókok. Percekig álltunk így, néha megszakítva a csókot, hogy levegőhöz jussunk.
- Te vagy tökéletes - leheli a szavakat az ajkaimra miután folytatódik a nyelveink csatája
- Kkkhhm - hallok krákogást nem is olyan távolról, amire felkaptam a fejem.
Alex ült a kanapén tágra nyitott szemekkel, kényelmetlenül érezhette magát.
- Nektek is sziasztok! - vágja besértődötten az arcunkba. Még mindig öleltük egymást Pierrel majd összenéztünk és lassan eltávolodtunk.
- Szia Alex.. - szólalok meg kicsit félénken. Attól féltem, hogy amiatt amiért Pierrel vagyok esetleg rosszul hat Alexre, még is ő menedzseli őket és sosem szerette látni a barátaim.. mondjuk csak egy volt de Alex túlságosan is szemmel tartotta.
- Figyelj haver én nem akarok se..- helyezkedik el mellette Pierre, ezek szerint tudja mi jár a fejemben.
- Ne Pierre.. hagyd.. rendben van, ez,ez...rendben van - hagyják el a szavak akadozva Alex száját. Próbál higgadt lenni de látszott rajta, hogy nem bírja sokáig tartani így inkább menekülő utat kerestem.
- Ennek örülök, na de mi most megyünk! Jó tvzést bátyus - húzom magam után Pierret még mielőtt megszólalhatott volna Alex de nem mozdult. Kérdőn néztem rá először, jelezve neki hogy menni kéne mielőtt a bátyám leordítja a fejét.
- Nem akarok a bátyáddal rosszba lenni Abbey - suttogja, hogy csak én halljam miközben megsimogatja a karom a szabad kezével - Alex csak azt akarom mondani, hogy nem fogok ártani Abbeynek. Tudom, hogy az egyetlen húgod és vigyázni akarsz rá amennyire csak tudsz és tudom hogy a szü.. - állt meg a mondata közepén, nehogy felidézze bennem az emlékeket  - akarom mondani tudom hogy régen sok változáson estetek át együtt és akkor is te védted meg de hidd el, hogy nem akarom összetörni a szívét - néz Pierre halál komolyan Alex-re. Nagyon jól estek a szavai, most már kicsit lenyugodtam amikor Alex is elnézett Pierre-ről a padlóra.
- Oké Pierre.. - kezdi nyugodtabban - De ha felcsinálod és ott hagyod én esküszöm.. - erősödik fel a hangja ismét egyre dühösebben ahogy a mondat végéhez közeledett.
- Alex! - szólok rá hangosan - Tudok vigyázni magamra, nem kell pesztrálnod! Különben is neked jobban kéne ezzel vigyáznod a sok ribancoddal és nem Pierre-nek velem, akivel még le se feküdtem! - ordítottam majd éreztem ahogy az arcom vörösödik. Nem tudom miért mondtam ki és ezzel mindenki más így volt a szobában.. még Jenna, Seb és Lisa is akik az ajtóban állva figyelték az eseményeket.