38.rész

Sziasztok! Öhm.. ehhez a részhez annyit fűznék hozzá, hogy nem tudom mi ütött belém amikor írtam az első felét xd Hogy akkor ha nem tetszik miért nem írtam át? Egyrészt, mert így is túl sokat várattalak titeket (megint, sajnálom!), más részt meg egy kicsit lazábbra akartam a sok dráma után és amúgy is közeledik a vég... hát azért remélem hogy annyira nem sz*r mint amennyire én gondolom xd
Ezen kívül már csak két rész van hátra ebből az évadból (amikor majd kirakom a 40.-et, megmondom hogy lesz-e folytatása, most még nem vagyok benne biztos így nem ígérek semmit).
Jó olvasást... :)


Egy hatalmas problémával álltunk szembe, szó szerint. A pláza parkolójában csak bámultuk Daviddel a tengernyi szatyrot előttünk, mindketten csípőre tett kézzel. Gőzöm sincs hogy vásároltunk ennyit
- Ezt meg hogyan fogjuk elhurcolni a stúdióba? - szólalt meg David pár perc után. A nézéséből következtetve reménykedett, hogy tudom a választ.
- Nagyon jó kérdés - sóhajtottam gondterhelten - Remélem nem élvezték még ki magukat, biztos késni fogunk - nevettem a telefonomon lévő órára pillantva. 12:48.
- Ezek? Tuti! Szerintem bementek még verni a vécébe - vigyorgott David - basszus! Nekem is azt kellett volna! - mintha valami földrengető ötlete támad volna.
- De ehelyett jöttél velem vásárolni, szóval jól jártál - vigyorogtam öntelten.
- Mondhatjuk... csak ez a cipő szerintem rohadt nagy rám - vett elő az egyik szatyorból egy fekete csizma féleséget, aminek kicsit meg volt emelve a sarka. Elég alacsony a srác, bár nekem a 180-as magasságommal, ki nem az? Hozzánéztem David bokájához a szárát, de csak elnevettem magam rajta. Rengeteg nő megirigyelheti a lábát, annyira vékony, sokkal nagyobbnak tűnt a cipő nála.
- Én megmondtam, hogy fel kéne próbálni - kuncogtam ahogy David vette le a bakancsát majd belebújt a hatalmas csizmába. Mindkettőnkből kitört a nevetés ahogy megláttuk a különbséget.
- Nézd már - vihogott ahogy neki állt benne táncolni.
- Várj, ezt fel kell vennem! - jött a csodálatos ötlet, majd előkaptam a telefonom és ráléptem a "videofelvétel" menüre.
David láthatóan nagyon élvezte benne a pattogást és én is jól szórakoztam. A járókelők furcsán néztek ránk, de voltak akik nevettek ahogy elsétáltak mellettünk.
- Na Rongylábú Desrosiers, nem kéne tovább húznunk az időt - próbáltam megállítani, de nagyon élvezte.
- Oké, így megyek a stúdióba - vigyorgott ahogy megállt egy helyben és megcsodálta még egyszer az új csizmáját.
- Látom nagyon tetszik - nevettem a gyerekességén.
- Mi az hogy, ebben fogok aludni! - jött utánam az ő szatyraival a stúdió felé, mivel kicsit lemaradt.

***

- Azért ha lehet ne arra érjek haza reggel, hogy a ház helyén csak a hamvai vannak - állt meg a bejárati ajtóban Alex. Jennával mindketten arra vártunk hogy kitegye a lábát a házból és végre elkezdődhessen A buli.
- Oké - bólogattam póker arccal, hátha rájön, hogy jelenleg nem kívánatos személy a légkörünkben.
- Látom hiányozni fogok - nevetett fel szarkasztikusan.
- Nagyon - vágtam rá ugyanolyan hangnemben amire sírást színlelt.
- Belegázoltál a lelkembe! Ezt megjegyeztem ám - törölgette a szemét ahogy átlépte a küszöböt (végre már).
- Sajnálom, hogy összetörtem az érzékeny kis szívecskédet bátyus.. ja nem, hazudtam - nevettem, mindketten tudtuk hogy csak hülyéskedünk.
- Jól van! Caith már biztos vár amúgy is! - felhúzott orral elfordult majd az autója felé vetette az irányt.
- Az apja már nem biztos..
- Tessék? - állt meg a motyogásom hallatára.
- Semmi semmi, menj csak Rómeó - integettem neki, reménykedve hogy hamar lelép. Jól van na, el akartunk kezdeni Jennával már filmezni. Van ez a romantikus vígjáték, nevén "Szerelem Kölcsönbe", Amikor először láttuk Lisa és Hayley (Jenna nővére) is itt volt, de azóta mi ketten szoktuk csak. Ez nálunk amolyan hagyomány, hogy megnézzük minden nyáron egyszer. Most sem akartuk kihagyni, úgyhogy előkerestük a DVD-k között és amíg én kitessékeltem Alex-et, addig a legjobb barátnőm elkészítette a popcornt. Kihagyhatatlan mellé a nasi.
Nagy nehezen kirugdostam a bátyám majd amikor a kocsijával elhagyta a telket, elhelyezkedtem a kanapén.
- Kezdhetjük is - jött be egy tál pattogatott kukoricával és alkohollal a kezében Jen majd lehuppant mellém és távirányítóval elindította a filmet. Hogy minek az alkohol? Igazából anélkül is meglennénk, de ez beletartozik a kis hagyományunkba, így kihagyhatatlan.
Még az elején tartott, de már kiürítettünk egy-két üveget.. ilyenkor aztán nem fogjuk vissza magunkat.
- Meztelen a csávó! - üvöltötte Jenna fel mellettem hirtelen amikor a főszereplő csávó és a főszereplő csaj egy mámoros éjszaka után felébredtek.
- Te perverz, ne csinálj úgy, mintha nem láttad volna nyolcvanszor a filmet! - néztem rá szkeptikusan - Tudod, hogy a kibaszott takaró miatt csak félmeztelen!
- Jól van na, kicsit sokat ittam, tudod hogy ilyenkor milyen vagyok... - védte meg magát. Nevetnem kellett a "kicsit" jelzőn.
- Csillag! - szólaltam fel későn.
- Mi van? - fordult felém értetlenül röhögve Jenna.
- Az alhasán! - mutattam a képernyőre - Ezt idáig észre se vettem.. - mormoltam az orrom alatt, de már tovább ment a film és a férfi teljesen felöltözött, hogy hazarohanhasson a menyasszonyához. Tipikus.. gondoltam.
- Akarom látni! - nyavalygott Jen már most holt részegen.
- Várj, visszatekerem - nyúltam a távirányítóért és már pörögtek is vissza az események a képernyőn majd amikor úgy éreztem megállítottam. Kicsit vártam amíg meg nem láttam újra a srác csillag tetkóját az alhasán. Jenna közelebb kúszott a tévéhez, hogy jobban megtudja szemlélni, majd egyszer csak felém fordult és csóválni kezdte a fejét.
- És még én vagyok a perverz! - jelentette ki egy gúnyos vigyorral az arcán.
- Igen! Nekem csak kiszúrta a szemem a tetkó! - álltam ki magamért, bár mindketten tudtuk hogy igaza van.
- Szóval azt akartad hogy más szúrja ki a szemed, azért néztél arra lefelé, mi? - nyújtotta ki a nyelvét majd felpattantam a helyemről és kergetni kezdtem. Megkerülve a kanapét, át a konyhán, ki a kertbe, átugorva egy vödröt (ami nem tudom hogy került oda, de így meg volt az az akciófilmes menő érzés, amikor átfutnak egy kocsi tetején, csak itt most egy vödörről van szó) és végül vissza a házba. A nevetséges az, hogy Jenna egy kábelben botlott meg, én pedig a lábában. Csodálkoztam volna, hogyha megússzuk elesés nélkül, azért már most elég sok alkohol volt a szervezetünkben... főleg Jennáéban.
- Valld be, hogy nem csak én vagyok perverz részegen! - bökdösött a legjobb barátnőm.
- Én nem vagyok annyira berúgva mint te - bökdöstem vissza kuncogva.
- Az még rosszabb! - csikizett meg hirtelen, én pedig kihívásnak vettem. Elkezdődött a csiki-csata, amiben végül ott kötöttünk ki megint, hogy röhögcsélve fekszünk a padlón.
 Miután kinevettük magunkat, én voltam az első aki felállt a padlóról és felsegítettem Jennát is.
- Na nézzük azt a filmet - ment vissza Jenna a kanapéhoz én pedig követtem. Még jó hogy megállítottuk a filmet. Épp hogy visszaértünk, már megint ittunk.
- Hiányoznak a csillagok? - vigyorogtam rá gúnyosan.
- Inkább ami alatta van - nevetett fel, amire engem is elkapott a röhögőgörcs. A folytonos vihogásainknak valószínűleg a pia volt az oka, mint ahogy ezeknek a kommentároknak is.. bár józanon se vagyunk semmik, azt be kell vallani :D.
- Most meg nagypapi ruhában van, nézd meg... - nézte Jen a főszereplő srácot aki, ahogy mondta, elég öreges öltözetben volt - Venné le inkább, hiányzik a csillag - tettetett szomorúsággal bámulta a padlót.
- Hagyd már azt a csillagot, komolyan mondom te ijeszted el - szóltam rá "mérgemben".
- Engem szeret - nyújtotta ki a nyelvét ismét.
- Várjunk, mióta vannak érzései a csillag tetkónak? - kérdeztem vissza összeráncolt homlokkal.
- Amióta az égen tündöklő többi csillag kiközösíti és most ott van egyedül a srác hasán, gondolkozz!
- Honnan veszed, hogy nincs lejjebb több? - vigyorogtam.
- Mert már láttam! - nevetett, mintha ez egyértelmű lenne. Mindketten tudtuk, hogy ez nem történt meg. Amit nem tudtunk az az, hogy mit beszélünk.
- Ha Seb ezt hallotta volna - húztam az agyát majd ismét a filmre koncentráltam.
- Fogadok, hogy Pierre se lett volna boldog amikor "véletlenül" - mutogatott a kezével - megláttad a csillagot - nevetett.
- Tényleg, szerinted belemenne egy csillag-tetkóba? - váltottam hirtelen témát, bár nem tudom honnan jött.
- Ez most hogy jött? - kezdett el kontrollálhatatlanul nevetni, ezek szerint nem csak én voltam összezavarodva a saját kérdésemtől - Miért ez valami szex fantáziád lett, hogy egy csillag tetkós sráccal akarod csinálni? - vonta fel az egyik szemöldökét.
- Csak elgondolkoztam - vontam vállat majd hatalmas csend lett és újra a filmre koncentráltunk. Ezt a némaságot hamar felváltotta a nevetés ismét ahogy néztük a filmet. Nagyon sokszor láttuk már, de így hogy ennyit ittunk, újra kiemeltük a részleteket (lásd, a csillag).
Az este maradék fele is ivászattal és nevetésekkel ment. Már nagyon hiányoztak az ilyen csajos bulijaink (a lerészegedés nem valami csajos, de mi ezt nevezzük annak), főleg az hogy Jennával hülyéskedjünk. Nem tudom mit tennék, ha nem lenne a legjobb barátnőm. Persze itt van Alex, Lisa és most már a srácok is, na de Jenna az akivel teljes mértékben el tudom engedni magam és beszélni tudok vele mindenről. Ő tényleg megért engem és próbál segíteni ha baj van, én pedig igyekszek viszonozni. Egyikőnk szülei sem élnek, régebben ez is segített az összebarátkozásunkban és ma már elválaszthatatlanok vagyunk. Örülök, hogy rátaláltam egy ilyen megértő barátra, mint Jen.

***

Enyhe fejfájással keltem, de az aszpirin és a pohár víz már itt volt mellettem azt asztalon. Az egyik fotelben aludtam el, Jenna pedig a kanapén, de most már nem volt ott. Valószínűleg neki köszönhettem az életmentő orvosságot.
- Pont most akartalak felkelteni - fordítottam a fejem a hang irányába. Jenna volt az, kezében a bőröndjeivel - A gép hamarosan megy..
Ezzel Jenna visszarángatott a valóságba. Tényleg ma utazik haza. Fura lesz nélküle, már annyira megszoktam hogy itt van. Nem tudom kivel fogom megbeszélni ezek utána a csajos dolgokat. De valamikor még biztos találkozni fogunk.
- Megyek öltözök aztán kikísérlek - álltam fel a fotelből, majd felsiettem a szobámba. Nem volt időm most lezuhanyozni, így csak gyorsan átvettem a ruháim. Miután végeztem, lesiettem Jennához, aki épp a telefont tette le.
- A taxi mindjárt itt van - közölte velem.
- Hiányozni fogsz - mondtam amire bólintott egyetértésben  - De minden nap beszélünk telefonon, igaz?
- Még szép - ölelt át szorosan miután letette a bőröndjeit - Ne csinálj semmi hülyeséget! - emlékeztetett, amire felkaptam a fejem az ölelésből.
- Én?! - kaptam fel a vizet játékosan - Jó, de te is vigyázz magadra - mosolyogtam rá.
A taxi hamar ideért, majd bepakoltunk és már indultunk is a reptér felé. Az úton mindenről beszélgettünk, de semmi komolyabbról nem esett szó. Esetleg annyi, hogy mi lesz ha a srácok turnézni kezdenek.. de hamar ejtettük a témát. Ha minden igaz Seb és Jen találkozni fognak minden második hétvégén, vagy valami ilyesmit mondott, szóval együtt maradnak és majd mi is találkozgatunk.
A taxi megállt és a sofőr segített nekünk kipakolni a bőröndöket. Nem kértük meg, de nagyon kedves volt tőle hogy megtette, azért mi se néztük karba tett kézzel. A váróteremig elkísértem Jennát, majd ott még beszélgettünk egy kicsit, aztán egy női hang bemondta hogy az ő gépe megy.
- Hát akkor - állt fel az egyik székről majd belenézett a szemeimbe. Utáltam, hogy a sírás küszöbén voltam, de az megnyugtatott hogy ő is. Viszont mindketten erősek maradtunk és egy utolsó ölelést váltottunk egymással. Nem örökre megy el.
- Szia! És ne bámuld túl sokat nélkülem a szörfös pasikat.. főleg mert van még itt egy kanadai barátod aki vár rád - utaltam Seb-re, mosolyogva.
- Pedig más elfoglaltságom nagyon nincs, de mostantól lekoptatom őket ha bepróbálkoznak - nevetett - Te pedig élvezd ki amíg Alex boldog.
- Remélem az is marad - mondtam majd a csomagjaival megindult a kapu felé és integettünk egymásnak. Megvártam amíg eltűnik egy ajtó mögött, majd visszamentem a taxihoz, ami eddig ott várt rám.
- Hé, nem te vagy annak a menedzsernek a húga? - kérdezte a sofőr a visszapillantó tükörbe pillantva miközben vezetett.
- Öhm.. de, miért? - kérdeztem tartózkodva.
- Láttalak a újságban, a Simple Plan énekesével - magyarázta - És kíváncsi lettem volna, hogy igaz-e? Már ha nem baj hogy megkérdezem...
- Igaz - válaszoltam őszintén. Mi bajom lehet belőle? Már nyilvánosan együtt vagyunk Pierrel és nem hiszem hogy érdekelné mit mondanak az újságok.
Többet nem is kérdezett a férfi, csak amikor hazaérkeztem akkor szóltunk egymáshoz ismét. Kifizettem neki az utat és visszasétáltam a házba. Nem lepődtem meg, hogy Alex már a kanapén volt, inkább az volt amin ledöbbentem, hogy a tegnap esti film ment a tévében, amit Jennával néztünk.
- Tetszik a film? - kérdeztem gúnyosan. Rám jött a piszkálódás, ahogy megláttam a bátyám.
- Mi van? - dugta elő a fejét a telefonja mögül - Dolgozok - válaszolta egyszerűen.
- Min? - támaszkodtam a kanapéra, hogy jobban lássam mit csinál. Unatkoztam volna, úgy se volt nagyon más dolgom.
- Legyen elég annyi, hogy Simple Plan-es dolgok, plusz még van pár banda, de neked elég lesz ennyit tudnod, szia - fordult át a másik oldalára hogy ne lássam mit irkál.
- Valaki morcos ma - sétáltam el mosolyogva.
Minden újra a rendes kerékvágásban.