37. rész

Hali! :D Csütörtök óta nem vagyok otthon, mivel unokatestvéreimnél alszok még jó pár napot, de még se akartalak titeket rész nélkül hagyni így egyikőjükkel (szintén fanfiction-t ír, oldalt megtaláljátok a Your Love Is A Lie-t, mostanában a focis sztorijait frissíti, de újra nekiállt a Simple Plan-esnek szóval az is lesz nála hamarosan) rohamosan nekiálltunk írni, néha besegítettünk egymás törijébe ha nagyon ment valami. Amikor elkezdtem írni, ő volt az első akinek megmutattam a legelső fanfiction-öm és itt sem volt másképp. Így, talán a mostanában eddigi legnagyobb terjedelmű részt neki, Adriusnak ajánlom :)
Jó olvasást mindenkinek, remélem tetszeni fog! :)





Arra keltem, hogy egy kéz gyengéden a hátamat simogatja, a nyakamon pedig puha ajkakat éreztem. Ahogy kinyitottam a szemem észre vettem hogy Pierre mellkasán nyomott el az álom. Most szokatlanul nyugodtan aludtam, ennek biztos az az oka, hogy Alex elfogadta a kapcsolatunk.. a másik pedig, hogy Pierre-el eszméletlen volt az este. Komolyan mondom, jót tett nekünk hogy végre nem vagyunk stressz alatt. Megfordítottam a fejem, hogy láthassam az arcát, de csukva voltak a szemei. Szimulál.
- Tudom, hogy ébren vagy - mondtam rekedt hangon, majd elmosolyodtam amikor felnézett és álmosan vigyorgott.
- Jó reggelt - nyomott egy puszit a homlokomra.
- Mióta kukkolsz, te perverz? - táncoltak az ujjaim a mellkasán, közben kényelmesen elhelyezkedtem jobb karján.
- Úgy negyed órája, azóta sem tudom kiverni a fejemből a tegnap éjjelt - vigyorgott boldogan, a bal keze hátuljával pedig az arcomat simogatta.
- Én sem, de nem is akarom - nevettem halkan majd lágyan csókolóztunk.
- Nem tudok betelni veled - suttogta érzékien az ajkaimtól alig pár milliméterről.
- Ezzel én is így vagyok - válaszoltam felélénkülve ahogy fölé másztam. Megszokásból egy pillantást vetettem az órára mielőtt hevesen csókolózni kezdtünk. 10 óra.. visszhangzott a fejemben újra és újra ahogy a kezei elszabadultak a testemen, mindaddig amíg egy hangos cuppanással eltávolodtam az ajkaitól és felpattantam az ágyról.
- Basszus!
- Mi a baj? - nézte rémülten ahogy kapkodom a ruháim.
- Neked a stúdióban kéne lenned! - emlékeztettem, majd már rohantam is a fürdőjébe, hogy gyorsan lezuhanyozhassak.
- Bazdmeg! - kapta a kezét a homlokához.. Hamar kapcsolt és azt vettem észre miután elindítottam a zuhanyt, hogy már jön is utánam.
Nem volt időnk különösen most egymásra, az volt a célunk hogy minél gyorsabban lezuhanyozzunk és ezt rekordidő alatt véghezvittük.
- Fél nap nyugink volt, most megint aggódhatunk Alex miatt - mutattam rá a lényegre miközben magamra rángattam a kedvenc rövid farmernadrágom.
- David bazdmeg, nem keltett volna fel minket - szitkozódtam ahogy Pierre visszajött a szobába, valószínűleg David-éből.
- Szerintem berágott rád amikor lejárattad múltkor egy csaj előtt - gondolkozott hangosan.
- Csak nem tenne ilyet - mondtam. Az utolsó simításokat végezte a haja zselézése közben én pedig mellette fésülködtem - Lehet hogy elfelejtett minket, vagy nem akart bejönni, mert úgy érezte, hogy nem biztonságos.. - vigyorogtam.
- Hidd el, őt az nem állítaná meg - nevetett Pierre, erre inkább már nem mondtam semmit csak azon agyaltam hogyha igaz, akkor hogyan kéne visszavágnom. Nem gondoljátok hogy ezt annyiban hagyom?
Pierre sietősen bezárta a bejárati ajtót miután elkészültünk, majd lerohantunk az autóhoz. Gyorsan beszálltunk és Pierre beletaposott a gázba.
- Azért mehetnél lassabban, nem akarok meghalni vagy a börtönben ülni - dőltem bele az ülésbe félelmemben.
- Mindjárt ott vagyunk, ne izgulj - legyintett egy kézzel, a másikkal pedig fogta a kormányt.
És igaza volt, ilyen gyorsasággal tényleg hamar odaértünk. Csak éppenséggel döcögősebbre sikerült az út, mint ahogy számította. Az életveszélyes kísérlet végén kiszálltunk a kocsiból és megkönnyebbülve hatalmasat sóhajtottam.
- Ennyire vészes volt? - jelent meg mellettem vigyorogva majd átkarolta a karom és besétáltunk az épületbe.
- Majdnem elütötted azt az öregembert - néztem rá komolyan.
- De nem, és ez a lényeg - csókolt meg gyengéden.
- Na tényleg menjünk, mert megfognak ölni minket, azaz csak téged - vigyorogtam rá gyerekesen.
- Te is ugyanúgy benne voltál a buliban mint én - nyújtotta ki a nyelvét mosolyogva.
- Viszont te kezdeményezted az egészet! - védtem meg magam, a testemet teljesen felé fordítva sétálás közben.
- Te meg folytattad!
- Miért te mit tettél volna ha így a füledbe suttogom, hogy - hajoltam közel a füléhez és az egyik kezemmel érzékien simogattam a mellkasát - Kívánlak Pierre, most - leheltem ki a szavakat, majd eltávolodtam tőle.
Elégedetten figyeltem a reakcióját, ahogy próbálja türtőztetni magát.
- Nyertél - sóhajtott pár másodperc elteltével miután összeszedte magát.
Lassan megérkeztünk a stúdióba, egymástól kicsit távolabb nehogy Pierre úgy döntsön hogy ha már késtünk akkor úgy is mindegy... egyszer megpróbálta, így nem akartam kockáztatni. Ahogy sejtettem, a teremben már javában folyt a felvétel. Épp a dobot vették fel, amikor mi betettük a lábunk a küszöbön.
- Ti meg merre kavarogtatok?! Pontosabban Pierre, neked kellett volna kezdeni KIBASZOTT KILENC ÓRAKOR! Halljam, mi miatt késtetek másfél órát? - látszott Alexen hogy ki van bukva, de valójában rosszabbra számítottam. Egyikőnk se tudott megszólalni, csak azt figyeltük ahogy Chuck kisétál a másik teremből.
- Öhm.. - nyögte ki Pierre. David vigyora mindent elárult, Pierre feltételezése igaz volt. Már a bosszút szövögettem a fejemben.
- Na jó tudjátok mit? Nem akarok tudni róla, csak kezdjük - legyintett Alex, valószínűleg leesett neki.
- Biztos csak eltévedtek - szólalt fel hirtelen Chuck a mentségünkre,  amire mindenki odakapta a fejét.
- Dehogy! Tuti, hogy dug... - ha szemekkel ölni lehetett volna, Chuck már megtette volna Jeffel - ...góba keveredtek! - javította ki a mondatát Jeff, akinek leesett hogy ezt még sem kéne. Hát persze, egyedül Jenna és Seb tudtak erről a beszélgetésről rajtunk kívül, a három fiúnak ez még új!
- Srácok, Alexnek elmondtam mindent az elmúlt egy hónapról - közölte velük Pierre, amire mindhárom srác úgymond sokkot kapott. David volt az első aki elvigyorodott.
- Na végre ideje volt! - nevetett amire nekem is felkerült a mosoly az arcomra - És tényleg, milyen képet vágott amikor megtudta, hogy a focis fogadás csaláson a.- fogta be Jen gyorsan a száját.
- Mi? - lepődött meg Alex majd Jennára nézett aki csukott szemekkel grimaszolt - Hogyan? - kérdezte normálisan, de amennyire ismerem, csak az a gondolat nyugtatta le, hogy hogyan fog visszavágni a legjobb barátnőmnek. Ez az arckifejezése mindig elárulja.
- Ismétlést néztél a meccsről - adta fel Jenna rövid idő után.
- Szóval nem kellett volna a tengerparton villantanom és elviselnem a vénasszony pofozását?! - akadt ki végül is jogosan a bátyám amire Jenna bólogatott.
- Kihagyhatatlan lehetőség volt! - védte magát a lány - Nem lehetne elfelejteni?
- Hmm.. - gondolkozott Alex - van egy ötletem, hogy hogyan lehetne.. - ördögien elvigyorodott. Rég láttam már ezt az arcát, de mindig a régi Alex-re emlékeztet így nem bánom.. még ha Jenna is szívja meg, de hiányzott már a bátyámnak ez az oldala - Először is, végezzünk a munkával, az ebédszünetig pontosan átgondolom..

***

- Érzéssel Jenna! Érzéssel! - utasította Alex a kamerát az egyik kezében a barátnőm felé tartva, a szabad kezével pedig a sült krumplit adagolta.
El kell mondanom, hogy ez a próba jobban nem is sikerülhetett volna! Alexet nem zavarta amikor odasétáltam Pierre-hez és megcsókoltam őt, vagy átkarolt.. teljesen új volt ez a családi hangulat. Mindenkivel nagyon jól elhülyéskedtünk, mint a kezdetek kezdetén, csak most már jobban ismertük egymást és bizalmas viccek is elhangzottak. Emellett amikor kellett komolyak is tudtunk lenni és figyelni a munkálatokra. Ahhoz képest, hogy Pierrel késtünk, nem csúsztak el annyira a dolgok, mint ahogy azt gondoltuk. Egy szóval tökéletesen ment minden. Most pedig a McDonald's-ban ültünk és mindenki izgatottan figyelte a kettőjüket, főleg Jenná-t, aki élete alakítására készült. Alex nem máshogy akart visszafizetni, mint hogy Jennának ecsetelnie kell egy videó erejéig (amit előttünk vesznek fel), hogy Alex milyen jó az ágyban. Erre készült most az én drága barátnőm.
- Ahj - sóhajtott Jen és belekezdett, már legalább harmadszorra - Életem legjobb éjszakáját Alex Lemonsnak köszönhetem - mondta, de Alexnek még mindig nem tetszett.
- Ennél azért jobban élvezted! - bújt elő a kamera mögül egy perverz vigyorral az arcán. Engem majdnem elkapott a röhögőgörcs ennek hallatán és ezt szegény Sebastien féltékeny pillantásai még jobban ingerelték.
- Egy pont Alexnek! - szólal fel hirtelen David..
- Milyen könnyű téged átverni, már nem is csodálkozom hogy nem vetted észre Abbey meg Pierre "titkos" kis kapcsolatát - vágott vissza Jen.
- Jen visszavág, az állás pedig 1:1 - közvetít továbbra is David, de a két veszekedő fél jelzi neki dühös tekinteteikkel.
- Ahhoz képest másnap az "AAALLLEX AAAAALLLEEX EZZ AZZ!! NE HAGYD ABBA! AHH! JÓL CSINÁLOD!! "-jaid miatt nem volt ép a hallásom - folytatta továbbra is Alex, amire mindenki hurrogni kezdett, Jenna pedig láthatóan elpirult. Kezdtek felfigyelni ránk az emberek.
- Asszem én inkább kimegyek - állt fel Seb az asztaltól egy kényelmetlen krákogás után. Azért sajnáltam, de nem hagytam volna ki ezt a "csatát'".
- Én megmondtam, hogy Isten nem díjazza a csalókat.. - utaltam a fogadással egy napon történő kijelentésemre.
- Folytassuk - morgott Jenna megadóan.
- Na ugye hogy emlékszel, pontosan ezt mondtad! Már csak jobban bele kéne élned magad és teljesen olyan lenne mint akkor volt, kivéve hogy most nincsen ..
- Kuss! Csináld - mondta dühében Jenna miközben mi már nem tudtuk visszatartani a röhögést majd mielőtt Alex megszólalhatott volna, belevágtam a szavába.
- Még emlékszem, te kerested kétségbeesetten Jennát ami után kinyitotta nekem az ajtót - figyelt rám hirtelen mindenki - ott termettél Jenna mögött és az arckifejezésedről azt olvastam le, hogy "Gyere már Jenna, nem bírom ki nélküled, ááá hol vagy már Jennaaaaa!" - adtam elő magam, de nem kellett sok hogy elnevessem a dolgot.
- Bá dumm tsss - játszotta el a hangjával a poénok végén hallható dobszólót Chuck.
Seb is újra csatlakozott hozzánk, kicsit sikerült lecsillapodnia... meg hát azért őt is furdalta a kíváncsiság..
- Ééés forog! - nyomta meg Alex újra a felvétel gombot.
- Alex Lemons egy született Casa Nova, aki tudja hogy kell bánni egy nővel az ágyban - kezdte szenvedélyesen Jenna, de Alex jelezte, hogy folytassa - Nem csak a hírneve a nagy, az már biztos! - de ez sem volt elég neki - Azon az éjjel úgy kielégültem mint addig még soha! - folytatta Jenna, de Alex még mindig telhetetlen volt. Az egyetlen dolog ami megakadályozta Jennát a folytatásban (meg kell jegyezzem, hogy már nagyon unta) az az volt, hogy Seb megragadta a csuklóját és felhúzta az asztal mögül.
- A stúdióban találkozunk - mondta nagy meglepetésünkre majd a legjobb barátnőm csak engedte hogy húzza magával a ritmusgitáros. Mi már szakadtunk a röhögéstől, Jeff pont akkor ivott, így kevés kóla a földön landolt.
- Sok sikert Seb, úgy se tudsz legyőzni! - vágta oda öntelten Alex, a felvételt már megállította.
- Kérdezd meg pár óra múlva Jennát - szólt vissza Seb, mit sem foglalkozva azzal hogy láthatóan mennek be a férfi mosdóba, majd becsukta maguk után az ajtót.
- Szerintem visszahallhatjuk majd azt amit a videón mond - vigyorgott még mindig a bátyám.
- Álmodik a nyomor bátyus..- tettem a kezem a vállára.
- Honnan veszed, hogy nem vagyok jobb?! Talán lefeküdtél már mindkettőnkkel?! - szólt vissza Lex.
- VÉRFERTŐZÉS! - visított fel David.
- Eszem ágában sincs, hogy lefeküdjek veletek, nyugodj meg - vágtam értetlen fejet.
- Nem is engedném - húzott magához Pierre - Hozzám tartozol - puszilta meg az arcom amire elmosolyodtam.
- Ez így van - mondtam nyugodtan majd visszafordultam Alexhez - De ki szokta anno kitessékelni a csajaid miután te meguntad őket? És ki hallgatja meg őket arról hogy a bátyja milyen az ágyban? ÉN! - tudattam vele, Pár hónappal ezelőtt még így mentek a dolgok, most pedig szembesítem vele hogy miért is rossz ez neki.
- Hazug ribancok..- mormolta - csak mérgesek voltak hogy nem kaphatnak többet ebből - mutatott a testére - Na jól van, együnk aztán mi meg megyünk vissza a stúdióba, akár jönnek, akár nem - jelentette ki Alex majd folytattuk az evést..
Mivel a férfi mosdóhoz közel ültünk, így hallottuk Jennát és Seb-et ahogy.. nos igen. A fiúk egymásra vigyorogtak, míg Pierre a kezét a combomra helyezte. Gyorsan felpillantottam rá, az arcáról pedig az a csábító mosoly köszöntött vissza. Ennyi kellett neki, hogy megmozdítsa a kezét és veszélyesen beljebb kezdjen simogatni.
- Én megyek innen - ugrottam fel az asztaltól majd mindenki ijedten nézett rám, bár Pierre-t inkább csalódottnak nevezném. A nézésemmel tudattam vele, hogy ezt most itt nem csinálhatjuk, mindenki itt van. Főleg a bátyám miatt aggódtam, mert egy, ő ült hozzánk a legközelebb és ha kicsit is erre néz már látná mi folyik az asztal alatt, kettő, azért még is csak a bátyám, tudom mit képes megtenni és mit nem.
- Mi ez a hirtelen megindulás? - nevetett fel Jeff, aki látszóan élvezte a kis műsort.
- Veletek ellentétben, én nem akarom hallgatni azt ahogy a barátaim dugnak - mondtam szemrehányóan, de mosolyogva a perverzségükön.
- Jövök én is - állt fel David a legnagyobb meglepetésünkre.
- Téged nem érdekel Dave? - Pierre volt az első aki megkérdőjelezte.
- Dehogyis nem, csak minek hallgassam ha úgy se tudok csinálni semmit, hogy - mutatott a déli tájékára - megkönnyebbüljek? - nevetett. olyan.. Davidesen.
- Mert... - válaszolt volna Alex, de rájött, hogy nincs értelmes mondata.
- Mindegy, élvezzétek csak, stúdióban találkozunk egy óra múlva - köszöntem el tőlük, de Pierre arcára azért nyomtam még egy puszit - Jók legyetek! - volt az utolsó mondatom feléjük majd Daviddel kisétáltunk a Mekiből.
- Na akkor mit csinálunk egy órán keresztül a stúdióban? - fordult felém David.
- Ki mondta, hogy a stúdióba megyünk? - kuncogtam ahogy befordultam jobbra - Én arra gondoltam, hogy megyek a plázába mert kéne új farmer, de ha gondolod mehetünk má..
- Jövök én is! - vigyorodott el David. Feldobódott a hangulata, nem olyan túlságosan, de azért észrevehetően.
- A legtöbb fiú nem szeret vásárolni - döbbentem meg. Azt se gondoltam róla, hogy szeret focizni vagy valami ilyesmi fiúsabb dolgot, de hogy vásárolni? Meglepődtem.
- Én nem tartozok közéjük - vont vállat, majd elmosolyodtam én is.
- Tényleg? - kérdeztem vissza szkeptikusan. Nem találkoztam még ilyen sráccal aki szeret plázába járni.. mostanáig.
- Na menjünk, mert kevés az időnk - indult meg David a pláza felé én pedig mellette. Feldobott egy témát és egész úton elmélyülten beszélgettünk. Néha hülyeségekről, néha egy kicsit komolyabb dolgokról, de a lényeg hogy sikerült még jobban megismernem. Ő is tele van még meglepetésekkel.