2012/2013 :))

Sziasztok!
Ebben az évben ez az utolsó bejegyzésem, következő részt már csak jövőre rakok ki. Mindenkinek boldog új évet kívánok és hogy jövőre találkozhassatok a srácokkal, akinek még nem sikerült vagy akinek már összejött neki is :)) Na meg persze jó szilveszterezést :D

8. rész

 Nyomasztó fejfájással indult a reggelem, még a szememet se tudtam először kinyitni rendesen, csak annyit láttam, hogy ismeretlen szobában vagyok... pontosítok: valahonnan ismerős, de nem tudnám beazonosítani a helyet. Fordultam egyet, de egy fiúval találtam szemben magam, akit homályosan láttam, szóval nem ugrott be az arcáról, hogy ki az. Hála istennek rajtam volt az a ruha, amibe a klubba mentünk Jenná-val... vajon ő hol lehet?? Mennyit ihattam?? Eleget hozzá, hogy majd szétrobbanjon a fejem. Arra emlékszek, hogy Pierre-t láttam valami másik csajjal és kiakadtam.. ennyi dereng. Lehet fel kéne keltenem a srácot.. sőt biztos. Jó lenne tudni, hogy végül is mi történt tegnap este.
- Héé, ébresztő - bökdösöm meg kómásan. Szép lassan nyitogatta a szemeit ő is, már amennyire láttam. Hirtelen a sok pislogástól jobban kezdtem látni az illetőt és beugrott a kiléte... David az.
- Mi történt? - törölgeti a szemeit David is majd hirtelen nagyra nyitja őket - Abbey??
- Mit keresek itt?? - nézek rá értetlenül.
- Ha azt tudnám.. - fájlalja a fejét ő is - Lefeküdtünk??
- Remélem, hogy nem - válaszolok zavarodottan, közben sikerült felülnöm - Hát talán ha rajtam van a ruha akkor nem.. részegen nehéz lenne felcibálnom magamra.
- Én is a tegnapi cuccban vagyok - néz be a takaró alá majd követi a példámat és feltápászkodik.
- Valami olyasmi rémlik, hogy Pierre másik csajjal csókolózott, aztán beléd botlottam - ráncolom a homlokom a fájdalom miatt.
- Tényleg! Meghívtalak egy piára aztán... - akad el a szava - Mekkora barom vagyok!
- Miért lennél már az? - nézek értetlenül.
- Megcsókoltalak - néz rám bűnbánóan.
- Most, hogy mondod, mintha tényleg lett volna ilyesmi - ugrik be nekem is a csók utána még egy-két emlék töredék - Aztán haza fele mentem és megálltam a házatok előtt vagy mi.. meg akartam leckéztetni talán Pierre-t, mert elment a csajjal! - jut eszembe.
- Akkor jöttem én és.. mi a szar! Ha jól emlékszem, eljátszottuk, hogy baszunk mert féltékenyé akartad tenni?? - kezd el nevetni, de hamar abba is hagyja, mert fáj neki is a feje - Na jó, ez az új részeg kalandom lehet, hogy a legnagyobb életemben- nevet David.
- Komolyan ezt csináltuk?? - esik le az állam, de elmosolyodtam a hülyeségünkön - Nekem is talán.. vagy csak nem emlékszek a többire? - nevetek kicsit.
- Azért jó voltam, nem? - mosolyog sunyin.
- Ál dugásban nagyon jó vagy - nevetek, aztán újra megfogtam a fejem - Még ha nem is teljesen emlékszek rá!
- Ha tudnád igaziban milyen vagyok! - vigyorog.
- Inkább nem akarom tudni - nevetek - De miért egyeztél bele?
- Gőzöm sincs, poénnak tűnt biztos - nevet még mindig hulla fáradtan - Mindjárt jövök, addig ha gondolod szolgáld ki magad a konyhában biztos van aspirin - indul meg a közös mosdójük felé - Jobbról a második felső szekrényben keresd!
- Jó, köszi - állok fel az ágyról majd utána megyek, mivel a konyha is ott van, egyszer azért már jártam itt. Azért számítottam rá, hogy összefutok a lakótársával, csak arra nem, hogy most tessékeli ki az egy éjszakás szőkét.
- Vigyázz magadra Joanne, puszi - küldi ki az ajtón a lányt Pierre.
- De hát én Ashley vagyok! - fordul meg a bejárati ajtó másik oldalán a csaj, de késő mert Pierre rácsukta az ajtót. Közben én már a konyhában voltam, észre se vettem, hogy ott állnak az ajtóban, de ők se engem. Elkezdtem keresgélni, de véletlen levertem valamit és káromkodtam egy sort, aránylag halkan... nem volt erőm ordítozni xD.
- David, hallom ébren vagy.. egy ilyen éjszaka után amilyened tegnap este lehetett mondjuk csodálom - nevet Pierre én pedig kiegyenesedtem. Hirtelen beteljesült érzésem támadt... szóval ezt akartam elérni vele, hogy Pierre meghallja.. érdekes ötleteim támadnak részegen, azt bevallom xD - Hallod, hatalmas lelkiismeret furdalásom van Abbey miatt.. esküszöm, mintha az ő hangát hallottam volna egész éjjel a szobádból! - ül le a nappaliban. Ha tudná, hogy az tényleg én voltam.. persze hülyeségből - Nem kellett volna meghúznom Joannie-t.. vagy kit. Fel kéne hívnom Abbey-t, lehet fontos dolga volt aztán azért nem vette fel. Nem volt értelme kiakadnom emiatt.. szerinted David? - jön be a konyhába én pedig értetlenül álltam ott az aspirinnal a kezemben, a tegnap esti ruhámban. Meglepetten nézett rám én pedig szintén őt bámultam - Abbey, te mit keresel itt? - szólal meg először ő, közben végig méregetett és én is őt. Csak egy boxer volt rajta, nem tagadom jól kidolgozott a felsőteste.. de nem volt időm azt bámulni. Elöntött a méreg még így is, hogy hallottam a legjobb barátjának szánt mondanivalóját.
- David miatt voltam itt és egyáltalán nem miattad! - vettem be ásványvízzel a fájdalom csillapítót.
- Abbey várj én kiakadtam azért mert nem vetted fel a telefont és elmentem bulizni, bepiáltam, innen meg már tudod - magyaráz megbánóan én pedig nem néztem direkt a szemeibe, inkább mást bámultam.. a konyhapult valahogy érdekesebbnek tűnt ebben az esetben.
- Azt hiszem jobb, hogyha megyek - rakom le mérgesen a pultra a poharat.
- Ne Abbey! Hé várjunk - áll be elém - David-hez? Te voltál az éjjel?? - döbben le. Hirtelen nem tudtam mit válaszoljak, mivel abban amit tudok nem vagyok biztos... a dühtől végül emellett döntöttem.
- Mi van ha igen? Neked legyen mindegy, köztünk már semmi sem lehet! - kerülöm ki majd David szobájába vetettem az irányt. A fejem még mindig majd széthasadt, de a magassarkúmat és a táskámat meg kell keresnem.
- Abbey! - jön után, közben David is kivánszorgott mit sem foglalkozva a történésekkel ő is bevett egy aszpirint majd ledőlt a kanapéra.
- Hagyj békén! - kutatok a szobában sírást visszafojtva a cuccomért.
- Nekem tetszel Abbey! - áll az utamba Pierre ismét.
- Oké - nyögöm ki nehezen ezt az egy szót.. próbálom lebeszélni magam róla, mert tényleg így lesz a legjobb - Végre! - veszem fel a magassarkút.
- Tudom, hogy hatalmas ökörséget csináltam, de megpróbálom jóvá tenni! Nem fogom feladni, hogy megbocsájtsd nekem.. tudom, hogy nehéz, de adj még egy esélyt! - kér bocsánatot - Az se érdekel, ha lefeküdtél David-del vagy nem...
- Ezt tényleg nehéz megbocsájtani.. sőt lehetetlen! - indulok meg a bejárati ajtó felé táskával a kezemben - Szia David! - csapom be az ajtót még mielőtt Pierre utánam jöhetett volna. Direkt nem köszöntem neki, most már egyedül kellett maradnom.. persze Jenná-nak a tartózkodási helyét is jó lenne kideríteni. Haza megyek és felhívom telefonon. Egyáltalán nem zavart, hogy úgy néztem ki mint egy zombi, inkább minél hamarabb haza akartam érni most már tényleg. Így is lett, a házunk előtt voltam és megnyomtam a csengőt. Jenna nyitott ajtót, akin látható volt, hogy megnyugodott, de a külsőmet megkérdőjelezte.
- Hol voltál?? Mindenhol kerestelek? - húz be az ajtón Jenna.
- Ugyanezt kérdezhetném tőled! Mi történt Seb-bel? - rakom le a táskámat.
- Csak este elmentünk egy másik szórakozóhelyre, mert letámadta az exbarátnője a bárban. Én meg nem akartam egyedül hagyni és láttam, hogy te se vagy egyedül, mert David-del leültetek a pulthoz.. - magyarázkodik.
- Jó kis csajos este lett belőle tényleg... pasik! - sóhajtok egyet, ahogy leülök a kanapéra.
- Mi történt egyébként veled? Te is mesélj már! - huppan le mellém izgatottan Jenna.
- Egyrészt megtudtam, hogy a barátnőm találkozgat titokban Seb-bel! - nézek rá mérgesen.
- Jól van na nem akartam még elmondani, mert nem láttam biztosnak a dolgot.. sőt még most se, csak barátkozunk - dől hátra Jenna.
- Azért szólhattál volna! - mondom megsértődve, de igazából nem is ezzel volt főleg a bajom.. inkább a keléssel.
- Bocsi, de mesélj még! Miért nem itthon aludtál? - húzza fel a szemöldökét, erre elnevettem magam.
- Semmi nem történt.. mármint.. - röhögök, mivel a színjátékunk ugrott be David-del.
- Mondd máár!! - türelmetlenkedik mosolyogva én pedig elmeséltem neki az egészet - Oké, ezt még belőletek se néztem ki! - nevet ő is.
- Őrült gondolataim támadnak részegen na.. de a lényeg a végén történt.. - húzom félre a számat.
- Ha lefeküdt a csajjal, inkább ne foglalkozz Pierre-l.. sőt az lenne a legjobb ha elutaznánk addig valahova! - veti fel az ötletet Jenna. És tényleg, nem is rossz! Munkahelyemről kikérem magam, biztos megértik.. majd legközelebb meg én megyek dolgozni valamelyikőjük helyett.
- Jó ötlet! Csak előtte beszélnem kell Mike-kal a főnökömmel.. meg persze rendbe szedem magam - veszem az irányt a fürdőm felé. A tükörbe nézve nagyon nem voltam elégedett szóval lezuhanyoztam gyorsan, hajat mostam és felvettem valami lenge ruhát. Végig csak Pierre járt a fejemben és a történtek. Észre vettem, hogy egy könnycsepp lefolyik az arcomon miközben már fésültem a hajam, aztán újabb és újabb csatlakozott az előzőhöz. Igen is többet jelent nekem, mint barát és ezt a szívem is tudja jól.. csak ezek után nem merek bízni Pierre-ben. Kis idő után végeztem majd a megindultam a konyhába, enni is kéne valamit. Összedobtam gyorsan egy szendvicset majd megettem. Közben Jenna leült mellém a laptopjával.
- Hova menjünk? Tengerpartra lenne a legjobb nyáron! - gépel a laptopon de abba is hagyja, mert valami eszébe jutott - MIAMI! Legalább nem kéne hotelbe menni, úgy is ott lakok! - fordul felém várva a válaszom. Először csak néztem rá tele szájjal, mivel a saját gondolataimba voltam elmélyedve, majd lenyeltem a falatot.
- Oké, már rég voltam ott - mosolyodok el.
- Ma induljunk? - örül meg Jenna.
- Mehetünk ma is, csak mondom előtte beszélnem kell Mike-al - állok fel az asztaltól - Viszont nem leszek útba a tesóidnál?
- Dehogy! Szeretnek téged! - biztat Jenna.
- Hát akkor jó, de Lisa-t is meg kell látogatnom, ha már ott vagyok, nem lenne jobb ha megkérdezném tőle, hogy megszállhatunk-e nála? Nagyon rég láttam!
- Jó, bírom a nagynénid szóval mehetünk hozzá is, ha neki nem baj - egyezik bele Jenna.
- Akkor telefonálgatok - veszem elő a telefont és kicsit odébb vonultam. Először Mike-al beszéltem, aki volt olyan kedves és elengedett egy hét szabira, bár elég nehezen mert mostanában sok a vendég. Lisa nagynénimről nagyon régen hallottam, sajnos nem beszéltünk de ideje lenne így talán örülni is fog az ötletnek. Fiatalos és laza, ezt szeretem benne.
/beszélgetés kezdete/
- Szia Lisa! Rég beszéltünk! - szólok bele a telefonba.
- Szia szívem!! Örülök, hogy hívtál, hogy vagy? - mondja jó kedvvel.
- Arra gondoltam, persze ha neked se okoz problémát, hogy lemehetnénk Jenná-val pár napra hozzád?
- Ez nagyon jó ötlet! Szívesen látlak és a barátnődet is! Alex nem jön? - vágja rá a választ boldogan. Lisa mindig boldog és ha meglátom nekem is sokkal jobb kedvem lesz, de elég volt a hangját hallanom már mosolyogtam.
- Köszi Lisa! Hát nem tudom, megkérdezem, vele még ma nem is beszéltem most jöttem haza.. majd mesélek - indulok Alex szobája felé, be volt csukva az ajtó úgyhogy inkább kopogtam - Alex, Lisával beszélek telefonon és kérdi, hogy nem jössz-e le hozzá velünk pár napra! - fél percre rá Alex is kitámolygott a szobából.
- Hát nem tudom - vakarja a fejét.
- Gyere már, ne akard megbántani - fogom be a telefont.
- Na jó megyek - sétál vissza a szobájába.
- Azt mondta jön! - szólok bele a telefonba újra.
- És mikorra várhatlak titeket? - kérdi izgatottan Lisa.
- Arra gondoltunk Jenná-val, hogy ma még elérünk egy gépet 6-kor - nézem az órát a nappaliban ami 12:46-ot mutatott majd elmondtam neki kb. hánykor érünk oda.
- Addigra elintézem a szobákat meg főzök valami finomat - Lisa nagyon gondoskodó, de emellett ahogy már említettem nagyon laza is. Örültem, hogy elszabadulok egy kicsit Montréal-ból és nyáron Miami-ban.. huhh jól fogom érezni magam az biztos! Legalább Pierre nem fogja tudni, hogy hol vagyok.. David-nek vagy a többieknek meg inkább nem említem ha találkozunk, mert akkor előbb vagy utóbb Pierre is meg fogja tudni. Csak attól tartok, hogy a bátyám említeni fogja nekik.
- Megyek és pakolok, találkozunk majd szerintem holnap, szia! - köszönök el tőle, majd megvártam amíg ő is beleszól valami szia félét és leraktam.
/beszélgetés vége/
- De szombatra nekem vissza kell jönnöm! - szól ki Alex a szobából, miközben már pakol - Stúdiózunk a bandával, emlékszel!
- Jól van, én maradok lent.. - megyek a konyhába Jenná-ért - Akkor a jegyeket megvesszük ott, remélem hogy lesz még.
- Alex is jön? - kérdi kicsit meglepve.
- Ja, de ő utazik vissza szombaton a stúdiózás miatt - süllyesztem a telefonom a zsebembe.
- Értem - csukja össze a laptopot - Megyek én is pakolok, aztán hozz fürdőruhát! Bár vannak jó üzletek szóval vehetünk ott is!
- Oké, oké - hajtogatok néhány ruhát. Mindhárman összepakoltunk majd fogtunk egy taxit ami elvitt minket a reptérig. Ott kiszálltunk és megvettük a jegyeket az első osztályra. Nem sokára indult is a mi járatunk, a csomagjainkat beadtuk és felszálltunk a gépre. Két személyes ülések voltak így én ültem Jenna mellé, elénk pedig Alex került egy barna hajú fiatal kb. velem egykorú lánnyal.. Alex-nek van elfoglaltsága mára, ahogy elnéztem a gépen xD. Inkább nem foglalkoztam velük, felnőtt ember azt csinál amit akar. Jenná-val bömböltettük az MP3-mat a többi utas nagy örömére. Én be is aludtam valamikor amikor már a felszállt a gép és Jenna keltett.
- Ébredj, leszállás! - bökdösi az oldalam. Tudja, hogy arra mindig felkelek.
- Elaludtam? - teszem fel ezt a kérdést, miközben a kezem a szám elé teszem és ásítok egy hatalmasat.
- El, de gyere - áll fel az ülésből majd követtem a példáját. Lesétáltunk a gépről, Alex már lent volt és pont elköszönt a lánytól aki mellette ült.
- Nehogy belerepüljön valami a szádba Casa Nova! - fogom meg Alex vállát hátulról, mivel még mindig azt nézte ahogy elmegy a csaj.. hát igen pasiból van, jól megbámulta. Becsukta a száját önelégült vigyorral majd megkerestük a bőröndjeinket.
 Amikor meglettek Lisa ott várt minket kitárt karokkal a reptér kijáratánál.
- Csak megérkeztetek! Milyen volt az út szívecskéim? - jön felénk mosolyogva Lisa.
- Jó volt, a felét átaludtam! - nevetek, miközben a csomagtartóba pakolom be a bőröndöm.
- Én zenét hallgattam de szerintem én is elszundítottam közben - mondja Jenna, majd egyszerre megölel engem és Alex-et, Jenna pedig pont rakta a kocsiba a csomagjait.
- Gyere te is Jenn, nagy a szívem elférsz itt! - mutatja neki barátságosan mosolyogva Lisa, hogy legyen ő is részese az ölelésnek és így is lett - Na a csajok elmondták, hogy milyen volt a repülés.. és te Alex hogy bírtad?
- Elfoglaltam magam - húzza ki a nadrágzsebéből a cetlit amin telefonszám volt Alex nevetve, majd Lisa megütögeti a vállát.
- Fiacskám, semmit se változtál! - mosolyog Lisa - Na és legalább valami csinos lányt fogtál ki a repülőn?
- Ez nem kérdés - rakja be Alex is a cuccait a csomagtartóba.
- Helyes, élvezd ki az életet amíg fiatal vagy! Na üljetek be, vagy itt akartok ácsorogni egész nap? - néz ránk Lisa mi pedig mosolyogtunk majd beszálltunk az autóba - Meddig maradtok itt nálam?
- Hát nem tudom - nézek Jenná-ra, akinek szintén fogalma se volt a válaszról.
- Én viszont pénteken haza indulok, mert a banda akiket menedzselek felveszi az első albumukat - számol be Lisá-nak Alex.
- Igen?? És mi a nevük? Milyen zenét játszanak? - érdeklődik Lisa, miközben nézi az utat.
- Simple Plan nevű 5 fős fiú banda és punk-rockot, nagyon jól szólnak szerintem hamarosan bővebben is hallani fogsz róluk - mosolyog Alex.
- Remélem! - mondja biztatóan - Meséljetek csajok, jól néznek ki a bandatagok? - néz hátra egy pillanatra Lisa aztán gyorsan vissza az útra, nehogy gond legyen. Alex is kíváncsian hallgatózott. Mi Jenná-val összenéztünk majd ő szólalt meg először.
- Ja az egyik srác helyes - mondja Jenna.
- Na, és hogy hívják? - kérdi érdeklődő hangnemben Lisa.
- Arra én is kíváncsi vagyok! - nevet Alex.
- Majd később Lisa.. - néz rá Alex-re Jenna, nem előtte akarja kibeszélni a dolgokat, aki el is mondhatja nekik.
- Nem bízunk Alex-ben! - nevetek.
- Na és neked melyikőjük tetszik? - fordul felém sunyin vigyorogva Alex.
- Tényleg, neked nem szimpatikus egyikőjük se? - kérdez rá Lisa. Nyeltem egy hatalmasat közben a pofátlan Alex-et néztem de nem akartam, hogy megtudja.
- Nekem nem jönnek be a rock sztárok.. - mondtam egy hatalmas hülyeséget.. nem így kéne megítélnem őket, de ez jutott eszembe, ha túl sokat gondolkozok akkor rájön Alex.
- Ja, hogy neked valami pénzes csávó kell? - kérdi vissza nevetve Alex.
- Menj a ... - mutatok be Alex-nek - Te meg beéred egy lotyóval is!
- Lehet, hogy így van de legalább nem válogatok annyit mint te! - nevet még mindig.
- Jól van Alex drágám, elég volt a húgod piszkálásából, ezt máskor is tudjátok csinálni de ma nyaralni jöttetek nem? - állítja le Lisa Alex-et. Túlságosan is ismer, tudja hogy csak Alex-el nem akarom megosztani a véleményem.. nem is érdekelne, hogy itt van és hallja a beszélgetést de ugye bár még is pasi és az új barátairól van szó én meg nem akarom, hogy kikotyogja nekik a hallottakat. Az út további része csendesen telt, Lisa mesélt arról, hogy most egy fodrász szalonban dolgozik meg a kimaradt pár évről. Odaértünk a gyönyörű tengerparti házához, ami valami eszméletlen! Nagyon régen jártam itt és még is olyan, mintha tegnap lépkedtem volna a nagy köveken, amik a kertben díszelegnek. Akkor még itt jártam suliba Miami-ban és itt ismerkedtem meg Jenná-val is, bár igazából ő is Montréal-ban született de ide költöztek még amikor a szülei éltek, mert apukája itt kapott munkát. Jenna is felismerte a környéket, sokat voltunk a kertben, itt írtuk meg az első dalunkat is, bár akkor még csak ő gitározott én meg énekeltem. Kivettem a bőröndjeimet a kocsiból de elég nehezek voltak, ideje volt megdolgoztatni a bátyám.
- Na Alex mutasd milyen erős vagy! - nyomom a kezébe, pont jött vissza a házból, amíg én gyönyörködtem ő bevitte a cuccait - Vidd be a házba őket, légy szíves! - nézek rá kiskutya szemekkel.
- Te meg miket hoztál ebbe? Titokban elraktad valamelyik srá...ÁU! - állt meg a mondata közepén, mert Jenna az eddig szabad kezébe nyomta az egyik bőröndjét.
- Inkább vidd be őket te macho! - nevet Jenna aztán lepacsiztam vele.
- Ez nem ér, túl erőben vagytok! - nyafog Alex miközben megy be a házba a cuccainkkal. Nem szeretem másra sózni a bőröndömet, de most Alex megérdemelte.
- Te vállalkoztál erre Alex-em - nevet Lisa is majd bevezetett az én szobámba, ami Jennáé és Alexé  között volt - Amíg kipakoltok, megterítek a vacsorához - indul Lisa a konyhába.
- Mit eszünk? - kérdezek rá miközben már szedtem elő a cuccaim.
- Tudjátok, hogy nem vagyok valami nagy szakács, szóval rántott hús és rántott sajt lesz a menü - mondja Lisa.
- Nem baj, szeretjük azt! - helyesel Alex és Jenna is. Kis idő után lementünk enni majd evés után hamar elaludtunk, elfáradtunk az utazásban és már éjfél volt.

7. rész

 Leültünk a bárpulthoz, ahol egyből rendeltük a piákat. Már jó sok pohár pia lecsúszhatott a torkomon, amikor végre elfelejtettem valamennyire Pierre-t és elhúzott engem táncolni Jenna. Nagyon jó volt a hangulat, mindenki táncolt vagy piált, akár mindkettőt egyszerre, vagy ölelkezett a másikkal.
- Igyunk már még egy kört! - húz Jenna vissza a pulthoz és így is tettünk, ittunk megint.
- Te nem hiszem el! - nézek tőlünk nem messzire, ahol Pierre és egy csaj falják egymást. Hirtelen összetört a szívem... nem tudom leírni, hogy mennyire. Egy hatalmas űrt éreztem a szívem helyén..
- Az ott? - akad el a szava.
- Az! Vége! - indultam volna meg felé, de Jenna hála az égnek vissza fogott.
- Úgy bünteted a legjobban, ha szerzel te is egy pasit, aztán te is ezt teszed vele előtte! - néz a szemembe Jenna és igaza volt.. bár nem értem, hogyha részeg hogy tud így gondolkodni -Különben meg meg kéne nézni, hogy ő az-e tényleg még mielőtt valami hülyeséget csinálnál.. várj itt - megy arra szép lassan Jenna majd elmegy mellettük észrevétlenül és vissza jön - Szerintem ő az.. sajnálom - veregeti meg a vállam.
- Nem érdekel mostantól! - mondom holt részegen, pedig belül igen is érdekelt - Azért jöttünk, hogy bulizzunk! Vessük be magunkat - húzom be a tömegbe táncolni. Bár próbáltam de nem tudtam levenni róluk a szemem.. egyszerűen nem tudtam. Olyan szinten irigy voltam, hogy azt leírni nem lehet. Az irigység és a pia nem vezet jó irányba, elég volt egy rossz lépés és azt követte a többi. Véletlen amikor megfordultam összefejeltem valakivel.
- Áuu! Nem tudsz vigyázni?? - szólalunk meg egyszerre. Akkor látom, hogy a srác nem más, mint David.
- Hát te meg? - fájlalom a fejem, de egy kisebb mosolyt mutattam.
- Itt iszogatunk a srácokkal, de sehol se találom őket azóta, amióta kimentem wc-re - nevet.
- Bárcsak én se találtam volna meg Pierre-t - mondom neki csalódottan, ő pedig nem értette, addig amíg nem mutattam felé.
- Wow! - döbben le - Sosem bírja visszafogni magát.. mindig ilyen volt - próbál nyugtatni.
- Én végeztem vele, ha ennyire nem jelentek neki semmit - mondom a földet bámulva és kicsit dülöngélve a sok alkohol miatt, de ha jól láttam David is hasonló állapotban bulizott.
- Különben ki volt akadva, mert nem vetted fel a telefont vagy mi..
- Igen, mert Chuck-kal voltam paintballozni, hogy felvidítsam a szakítása után - magyarázom neki - Már ennyi miatt képes megcsalni?
- Mióta jártok? - csodálkozik David.
- Nem járunk, de csókolóztunk.. azaz őszintén nem tudom, hogy most mi van vagy is volt, mert ezek után semmi! - mondom visszafojtva a sírást, közben Jenna szépen észrevétlenül eltűnt.
- Figyelj, Pierre szeret téged csak nagyon mérges lett, hogy nem vetted fel a telefont... ne sírj! - törli meg a szemem, mivel könnyekkel volt tele. Nagyon jól esett, hogy David törődött velem - Gyere igyunk valamit, én fizetem! - mutat a bárpulthoz.
- Jó ötlet, még nincs bennem elég pia, hogy elfelejtsem - megyünk a pulthoz, majd leültünk és kértünk piát, amit egyből bevedeltünk. Egy pillanatra nem tudtam elfelejteni Pierre-t, bár David azon volt, amit nem tudok neki meghálálni. Egyszer csak észre vettem, hogy kézen fogva elsétál a csajjal - Hogy teheti ezt?? - "fekszek rá" a bárpultra. Azért nem mentem utána, mert úgy éreztem, hogy nincs értelme.. ha képes lefeküdni a csajjal, amikor alakulóban van valami köztünk, akkor én nem akarok tőle többet... bármennyire is tiltakozott ez ellen a szívem, néha kénytelen vagyok az eszemre hallgatni.. ami mondjuk jelenleg alkoholban "ázott"...
- Beszélek én holnap vele! Jenná-t merre hagytad egyébként? - néz körül David.
- Biztos valami pasival van - legyintek és tényleg így volt. Egy sráccal volt az este további részében, de erről majd később - Csőd tömeg vagyok! - mondom közben megittunk még egy pohár piát.
- Ne ostromold magad! Te egy gyönyörű, vicces, okos, aranyos lány vagy és ha Pierre képes volt megcsalni, még ha a legjobb barátom is azt mondom hogy nagyon nagy ökörséget követett el ezzel! - emeli fel a fejemet a pultról és a szemembe mondta mind ezt... nekem nem kellett több.
- David, olyan édes vagy! - ölelem meg hosszasan majd kis idő után elengedtem - Köszönöm, hogy leültél velem beszélgetni és meghívtál piára... sokat jelent - puszilom meg az arcát ő pedig ahogy eltávolodtam volna a számra adott egy puszit aztán még többet én meg nem ellenkeztem. Össze voltam törve, féltékeny voltam, részeg is és David szép szavai még jobban megpuhítottak. A szájra puszik csókba torkollottak, nem mondom tényleg jól csókol.. de nem tehetem meg, főleg nem vele - David.... David... - szólongatom, mert már a nyakamat csókolgatta.
- Nem tehetjük meg! - egyenesedik fel.
- Hát nem... - fordulok el - Még így se, hogy ő félre lépett..
- Az egyik legjobb barátom.. - szégyenli el magát - Figyelj Abbey, felejtsük el ezt a csókot, jó? - néz a szemembe kérlelően.
- Szerintem is! - fogunk kezet - De mit tegyek? - kérem a segítségét - Én érzek iránta valamit, ő meg.. nem tudom.
- Ő is így érez, ebben biztos vagyok, csak elborult az agya - nyugtat David.- Nem megyünk ki innen? Túl hangos a zene, így nem lehet beszélgetni - javaslom.
- De, de - áll fel David a bárszékről, majd én is és kisétáltunk a klubból - Beszélni fogok a fejével, ha haza érek! Ahogy ismerem készülj rá, hogy a következő napokban addig fog nálad próbálkozni amíg nem bocsájtasz meg neki, azt meg te érzed majd mikor engeded el a dolgot - simogatja a vállam megértően.
- Köszi a segítséget - erőltetek fel egy mosolyt az arcomra - Jobb lesz, ha Jenna után nézek.. - vetek egy pillantást a haza vezető út felé - Remélem otthon van már és nem a klubban..
- Segítsek megkeresni? A srácokat életemben nem találnám meg - nevet - Egyébként ajánlatos először a klubban keresni, ha már itt vagyunk...
- Ha akarsz gyere - indulok meg az épületbe majd mindketten körbenéztünk, de sehol. Keresgélés közben találkoztunk Jeff-fel és Chuck-kal akik csajoztak és hát tőlük tudtuk meg Jenna hollétét.
- Seb-bel láttam utoljára - neveti el magát Chuck.
- Aztán leléptek - nevet Jeff is.
- Jenna.. - mondom halkan majd elmosolyodtam - Nem olyannak ismerem, hogy első éjszaka beadná a derekát - mondom a vihorászó fiúknak.
- Nem az első éjszaka, már találkoztak többször is Seb-bel - tudatja velem David.
- Tényleg?? És erről nekem mikor akart beszámolni?? - döbbenek le. Jó, hogy szólt..
- Ne tőlem kérdezd! - tartja maga előtt a kezeit David.
- Köszi srácok az infót, ezek szerint jó helyen van... nekem mára ennyi elég volt a buliból.. - mondom poker arccal - Jó szórakozást - köszönök el tőlük majd kimentem a klubból. Egyedül akarok lenni egy kicsit, így hazafelé vettem az irányt és nem foglalkoztam a többi járókelővel, sírni kezdtem.. ki kell adnom magamból a fájdalmat, amit eddig nem mertem baráti társaságban. Gyors léptekkel haladtam az utcán, minél hamarabb haza akartam érni és bebújni a meleg takaró alá... de megakadályozott ebben egy rossz döntés, amit épeszű emberek csak részegen hoznak. Pierre és David háza előtt vezetett az út haza, mint ahogy rájöttem múltkor amikor nála voltam. Támadt egy "zseniális" ötletem (bár majd kiderül, hogy hogyan sül ki a dolog), hogy felcsöngetek Pierre-hez és úgy teszek, mint aki semmit se látott volna, csak meg akarja látogatni és bocsánatot kérni... de amikor kiderül, hogy a lány fent van akkor arcon vágom és lelépek. Az a hatalmas szerencsém, hogy nem látszódik rajtam, ha sokat ittam, inkább csak a döntéseimre hat ki. Kicsit hezitáltam a ház előtt, összeszedtem magam majd felcsengettem.
- Ki az?? - szól bele mérgesen Pierre. Közben valaki mellém szaladt és kicsit odébb lökött onnan, hogy ő tudjon beszélni.
- Őőő David vagyok! - szól bele a kaputelefonba David és jelzi nekem, hogy maradjak csöndben.
- Haver, miért nem tudod használni azt a kibaszott kódot? Valaminek a közepén voltam! - ordítja le Pierre David fejét.
- Bocs, elfelejtettem! - mondja az első kifogást David ami eszébe jutott. Valami még nagyobb hülyeség uralkodott az elmémen és nem bírtam csöndben maradni..
- Siessünk David! - mondtam úgy, hogy hallható legyen a kaputelefon másik oldalán, de ne tudja, hogy direkt csinálom. David először értetlenül nézett rám, majd leesett neki, hogy mit akarok elérni aztán nem tudom miért egyezett bele a színjátékba. Lehet azért, mert részeg volt vagy Pierre tett már vele is hasonlót talán? Mindegy, a lényeg, hogy még úgy is végződhet a dolog, ahogy terveztem. Pierre kinyitotta a főbejárati ajtót majd lehívtuk a liftet és beléptünk.
- Biztos, hogy jó ötlet ez? - néz rám kételkedve David.
- Nem tudjuk meg, amíg ki nem próbáljuk - válaszolok - De hitelesnek kell lennünk - fogom meg a kezét majd kinyílt a lift ajtó és a zárba helyezte a kulcsot, elfordította aztán beléptünk a lakásba. Sehol senki, csak nyögések hallatszódtak.. hát persze, hülyék lettek volna a nappaliban maradni (már ha ott voltak), ha David hazaérkezik egy meglepetésvendéggel. De mi nem láttuk, hogy senki sincs ott, így egyből a lábaimat a derekára kulcsoltam ő pedig megtartott. Vadul csókolózást színleltünk miközben ő direkt úgy mozgott, hogy jól hallható legyen: hazajött, méghozzá nem egyedül. Cuppogásokat imitáltunk és intenzív lihegéseket hallattunk, a lehető leghangosabban (de azért úgy, hogy ne legyen feltűnő, hogy kamu). Neki mindennek és át mindenen, néha a falnak döntött (ami kicsit fájt is)  majd "betörte" az ajtaját aztán bevágta maga után. A szobában már leszálltam róla és leültünk az ágyra. Egy ideig nem adtunk ki hangot magunkból csak bámultunk magunk elé és néha egymást néztük.. fura volt a helyzet de lassan elkezdtünk mi is hangos nyögéseket imitálni, néha elnevettük magunkat a végén, de szerencsére azt halkan sikerült. Vicces volt, mert David közben hülye grimaszokat is vágott, amire egyáltalán nem számítottam, aztán én is csatlakoztam a különös arckifejezések produkálásába, így mindketten nevetgéltünk.. meg azért a pia is sokat segített benne. Elég érdekes volt, de kíváncsi leszek reggel Pierre arcára. Csak ha én részeg vagyok semmi jó nem sül ki belőle...

6. rész

Ma az eddigi ébredéseimhez képest későn keltem, azaz 11 órakor. Hullának éreztem magam, a tegnapi nap kikészített. Először jött az a csók.. az a tökéletes csók! Aztán ez a kis incidens a legjobb barátnőm és a bátyám között, tönkretette a hangulatomat. A reggeli rutinom után úgy döntöttem, hogy ma nem fogok itthon reggelizni, inkább veszek valamit. Felvettem egy pólót meg egy farmer rövidnadrágot, megfogtam a táskám, elraktam a telefonom és kinyitottam szép óvatosan az ajtót, aztán halkan lopakodtam a cipőmért. Felkaptam majd a bejárati ajtón távoztam. Elindultam egy pékségbe, ahol vettem valami pizza félét.. jó kis reggeli tudom. Ezt megettem egy parkban.. nagyon szép idő van és még csak dél. Megcsörrent a telefonom, vajon ki lehet az? Hát még szép, hogy Jenna! Felveszem, egyszer ennek a beszélgetésnek is meg kell történnie.
/beszélgetés kezdete/
- Abbey! Hol vagy? - szól bele a telefonba kétségbeesetten Jenna.
- Jó helyen! Miért hívtál? - térek a lényegre.
- Aggódtunk érted! - hallom Alex hangját is.
- Szóval ezt személyesen kéne megbeszélni nem telefonon.. - mondja Jenna.
- Oké, majd valamikor elindulok haza, csá - nyomom ki a telefont. Nem tudom miért vagyok mérges rájuk.. egyszerűen nem tudom őket elképzelni együtt. Aztán ha szakítanak akkor meg én szívok jobban, mert mindkettőjüket szeretem és nem tudok köztük választani. Lassan ettem a kaját majd el indultam de nem siettem el azt se. Beléptem az ajtón és már a kanapén vártak, nézték a tv-t.
- Hallgatlak titeket - ülök le a fotelbe.
- Na szóval az úgy volt, hogy amikor elmentél dolgozni és a srácok végeztek a stúdió munkálatokkal mi ketten haza jöttünk és filmet néztünk, aztán kezdett forrni a hangulat majd megtörtént... ennyi röviden összefoglalva, de nem fogunk járni! - mondja Jenna és Alex is bólint.
- Nekem ez akkor is fura - vakarom a nyakam.
- Nem akartuk, hogy kiderüljön mert csak egy éjszakára szólt a dolog.. - mondja Alex.
- Alex neked minden egy éjszakára szól! Csoda, hogy a telefonod nem cseréled naponta! igazán találhatnál már egy hosszú távú kapcsolatot! - ordítom le a fejét.. azt szeretném, ha végre lenne egy normális barátnője és nem csak egy éjszakásai - Azóta, hogy szakítottál Tiffany-val egy komoly barátnőd nem volt... 5 éve!!! - kiabálok vele ezerrel, magam se értem, hogy miért, csak kijött belőlem.
- Ne te mondd meg, hogy hogyan éljem az életem! - védi meg magát - És Tiffany-t hagy ki ebből!
- Én csak kimondom amit gondolok, ne 50 évesen jöjj rá arra, hogy elbasztad az életed! - mondom neki már kicsit nyugodtabban.
- Jól van kösz a tanácsot, fiatal vagyok ráér még a komoly kapcsolat! - áll fel a kanapéról majd bemegy a szobájába.
- Ez mire volt jó Abbey? - kérdez rá Jenna.
- Csak már rohadtul idegesít főleg, hogy az egy éjszakásai közé téged is bevett! - állok fel a fotelből és a konyhának vettem az irányt. Csináltam magamnak kávét, mert most feltétlenül szükségem volt rá.
- Ennyire zavarnak a történtek? - jön utánam Jenna - Én sajnálom Abbey, de ami megtörtént az megtörtént!
- Tudom.. meg kell értened, hogy ez nekem szokatlan - kortyolok bele a kávéba.
- Sejtem.. - ül le az asztalhoz.
- De beszéljünk másról.. este el kéne menni valahova bulizni, ha már itt vagy 2 héten keresztül! - mondom gondolkozva.
- Tényleg! Tudsz valami jó helyet? - kérdi kíváncsian.
- Aha, nem is egyet. Alex beszokott vinni bulikra, azok meg tök jó klubokban vannak általában - iszogatom a kávét közben - De nekem előtte még programom van..
- Igen?? Pierre-l fogadok! - nevet - Tényleg, hogy sikerült a tegnap?
- Nem Pierre-l hanem Chuck-kal, el akarja felejteni az előző barátnőjét én meg mondtam neki, hogy én hogy szoktam levezetni a stresszt aztán meghívtam paintballozni, úgy is szabadnapom van - magyarázom Jenná-nak - A tegnap este.. húú - ülök le mellé.
- Értem, na de mesélj már! - néz kíváncsian.
- Finom lasagne-t csinált és még mielőtt ettünk volna megmutatta a szobáját.. - kezdem a mesélést.
- Azt hiszem a további részletekre nem vevő a fülem - nevet.
- Nem történt semmi olyan, hallgass végig! - intem csöndre - Na szóval gitározott karácsonyi számot és énekeltünk közben.. tudom, hülyék vagyunk.. de a végén rákérdezett, hogy miért nem akarok énekes lenni aztán, elmondtam neki és ő is nekem, hogy ő meg miért.. a szemembe nézett és azt, mondta "Ezt szeretem benned" én rákérdeztem, hogy mit ő pedig "A szemeid elárulják a legbelsőbb vágyaid" aztán megcsókolt.. - áradozok félig elképzelve újra a jelenetet.
- Tudtam én, hogy összejöttök! - vág diadalmas képet.
- Még nem biztos.. nem tudom! - mondom kicsit bizonytalanul - És te Seb-bel? Nem akarsz össze jönni?
- Nem tudom, majd kiderül.. sosem lehet tudni. De egyébként helyes meg minden - mosolyog.
- Tudtam én! - nevetek.
- Ezzel semmi rosszat nem mondtam! - néz ártatlanul.
- Nem mondtál, de látom a szemedben! - nevetek.
- Jó, tetszik éés? - mosolyog még mindig.
- Tudtam! - vágom az arcába.
- Jól van, tudjad! - nevet, közben sikerült kiürítenem a kávésbögrém tartalmát.
- Benézek Alex-hez.. - tettem le a mosogatóba - Majd később mosogatok..
- Oké, menj csak - áll fel a székből majd leül a kanapéra és bekapcsolja a tv-t. Kicsi lelkiismeret furdalásom van, amiért Alex exét emlegettem.. de mérges voltam a dolog miatt közte és Jenna közt.
- Szia bátyus - megyek be a szobájába, ő pedig a gépnél ül.
- Mi van? - fordul meg ridegen.
- Csak bocsánatot akarok kérni, hogy felhoztam Tiffany-t.. tudom mennyire szar volt amikor szakított veled - vergődöm át magam a ruhái között, amikor a földön vannak.. hát igen pasi.
- Nem haragszom.. - mondja letörten - De hiányzik.
- Elhiszem - ölelem meg - Majd lesz egy olyan barátnőd aki meg is érdemel téged.. és el is tud viselni - nevetek egy kicsit a végén.
- Kösz, manó - mosolyog rám, immár nyugodtabban - Én is sajnálom, hogy lefeküdtem Jenná-val.. nem gondolkoztunk.
- Semmi gond, ha esetleg randizni kezdetek elfogadom.. ha szeretitek egymást - mondom belülről nyugtatva magam, hogy biztos nem fognak xD.
- Háát ne aggódj! De nem azért mondom.. jó csaj meg minden csak nem az én eseten - jelenti ki.
- Jól van, valamilyen szintén megnyugodtam! - nevetek - Na én megyek lassan Chuck-kal paintballozni.. esetleg ha van kedved gyere te is.
- Én nem, pár haverral megyek ma inni, de köszi manó - simogatja meg a vállam.
- Oké, szia - megyek ki az ajtón, majd integet egyet, miközben a monitor felé van fordulva én pedig leültem jenna mellé. Nem foglalkoztam most a manózásával.. nem érdekelt különösebben - Mennyi az idő?
- Fél kettő - néz az órájára Jenna, aztán újra a tv-re, ahol egy tök jó rajzfilm ment - Emlékszel, hogy ezt mennyit néztük régen? - mosolyodik el.
- Ezt nem lehet elfelejteni! - mosolygok én is - Kettőkor nekiállok készülni.. nincs kedved velünk jönni?
- Most nincs.. punnyadni akarok estig - helyezkedik el a kanapén.
- Te tudod - nézzük tovább a rajzfilmet. 2-kor elkészülődtem a szobámban, raktam vizet egy táskába na meg felvettem egy kényelmes ruhát.. mondjuk ott úgy is adnak védőfelszerelést.
- Sziasztok.. Jenna este 7-re már biztos itthon leszek, szóval majd készülünk együtt - szólok vissza a bejárati ajtóból nekik.
- Szia! - szólnak egyszerre. Remélem nem történik valami köztük megint.. csak nem! Kicsit hamarabb értem oda a megbeszélt időpontnál a stúdió elé, de Chuck már ott várt.
- Hali Chuck! - megyek oda hozzá, nála is volt egy kisebb hátizsák.
- Szia.. táskát kellett volna hoznom? - nézi a táskámat.
- Csak ásványvizet hoztam, max. majd ott veszel inni vagy ha neked nem gáz egy üvegből inni, akkor adok az enyémből - mutatom neki a táskát.
- Engem nem zavar.. na indulunk vagy itt fogunk paintballozni? - nevet.
- Menjünk, persze! De kéne inteni egy taxit, mert elég messze van - mondom, majd így is tettünk, mondtam a helyszínt a sofőrnek és hamar odaértünk. Út közben beszélgettem egy kicsit Chuck-kal de igazából csak meséltem neki a régi kapcsolataimról, mivel rákérdezett.. magamtól nem kezdtem volna ott neki mese délutánt tartani. Aztán ő is mesélt nekem a mostani kapcsolatáról, már én nem mertem megkérdezni mert  utálja ez ember, ha a nem rég tönkre ment kapcsolatáról kérdezgetik. Megérkeztünk a pályára ahol felismert a csávó akinél lehet bérelni paintball puskát meg védőfelszerelést.. hát igen régen sokat jártam ide és nem csak akkor amikor egy kapcsolatnak a végén voltam hanem néha szórakozásból is. Egyébként fél órára fizettem be mindkettőnknek.
- Csá Abbey! - szólal meg a srác, egyébként Tim a neve - Rég láttalak!
- Szia Tim! Két védőfelszerelést meg puskát - adja oda - Azért, mert mostanában nem jártam senkivel - nevetek.
- Ja értem, helló! - köszön Chuck-nak is - Mostanáig mi? - kacsint egyet.
- Hali! - köszön Chuck - Ja mi nem járunk, csak barátok vagyunk - mondjuk egyszerre Chuck-kal.
- Persze, jó mulatást! - mosolyog mi pedig elindultunk a pályára.
- Ne figyelj Tim-re, mindig ilyen - nevetek, mert látom hogy Chuck le van döbbenve.
- Oké.. - mosolyog ő is, bár látom rajta, hogy nem tudja kiverni a fejéből Lilly-t.
- Chuck.. ne gondolj Lilly-re, hidd el hogy nem érdemel meg téged, ha így kidobott! - veregetem meg a vállát.
- De egyszerűen nem tudok nem rá gondolni! Olyan csodálatos a nevetése, a haja, a szemei, a mosolya.. - sorolja.
- Chuck, ha képes volt elhagyni akkor még sem csodálatos maga a lány!
- Lehet, hogy igazad van.. na menjünk! - mondja kicsit még letörten majd bementünk a pályára miután felvettük a felszerelést. Idegenek ellen játszottunk, Chuck-kal voltam egy csapatba.. tök vicces volt xD. Szerintem Chuck-nak is tetszett, elég nagy élvezettel csinálta ő is végig azt a fél órás meccset. Nem találtak el minket, csak az utolsó 10 percben. A végén kifáradva vettük le a védőfelszerelést és a táskámhoz indultam, amit egy megbízható helyre raktam le.
- Nem bántad meg, hogy eljöttél, ugye? - nézek Chuck-ra egy kicsit félve a választól.
- Nem, állati volt - mosolyog - Nem tudtam, hogy ilyen jó a paintball! Egyébként köszi, hogy elhoztál meg befizettél.. - mosolyog.
- Igazán nincs mit - veszem elő az üvegem - Kérsz?
- Nem, köszi - ül le a padra.
- Oké - iszok bele - De ha kell szólj!
- Jó, jó - nevet - Nem eszünk valamit - áll fel a padról.
- De, már éhes vagyok - pakolom el az ásványvizet - És hova?
- Van a városban egy sushi étterem.. szereted a sushi-t? - néz rám reménykedve.
- Ez milyen kérdés? Még szép!! - mosolygok - De rég ettem már!
- Hát akkor majd most eszel! - mosolyog Chuck is, aztán leintettünk egy taxit és elmentünk abba a sushi étterembe. Nagyon finom volt, Chuck is szereti ezek szerint, aminek örülök mert az eddigi barátaim nincsenek oda érte. Végig hülyéskedtünk ahogy ettük a sushi-t, nagyon jó fej Chuck. Fizetésnél már vettem volna elő a pénztárcám, de - Hagyjad csak, most én! - állította meg a kezem.
- De...
- Nem! A paintball-t is te fizetted! - nézett rám szigorúan.
- Jól van, köszi - raktam vissza a vállamra a táskám. Kimentünk az étteremből és rápillantottam az órámra - Remélem jól érezted magad te is Chuck, nekem most viszont mennem kell, Jenná-val beszéltem meg programot 8-ra - villantok felé egy mosolyt.
- Én is nagyon jól éreztem magam, köszi hogy elvittél paintballozni - mosolyog ő is - Szia, jó éjt!
- Neked is! - indulok haza miután integettem neki. A betippelt időpontra haza is értem, Jenna épp gitározott a tv előtt (miközben be volt kapcsolva a tv fölöslegesen, de nálunk már csak ez van, pazarlunk xd), Alex meg ha jól láttam a konyhából hallgatta kajálás közben - Megjöttem emberek! - megyek be az ajtón vidáman.
- Na mi van, útközben találkoztál Pierre-l? - néz fel sunyin Jenna a gitárjáról.
- Csak is! - mondom szarkazmussal - Csak a sushi mindig feldob! - állok mellé - Nem kéne nekünk készülődni?
- Ja de! - áll fel a kanapéról majd bement a szobájába én pedig utána - Várj, te azt mondtad, hogy sushi?? -- vág undorodó arcot.
- Igen, na de nézzünk valami jó ruhát - fordulok be a szobámba, ami az övé mellett van.
- Múltkor vettünk ruhát, nem vesszük fel azokat? - keresi ki a szekrényéből.
- De, jó ötlet. Még magassarkút is vettünk - veszem elő a ruhát majd becsuktam az ajtót és felvettem aztán a hozzá való lábbelit is. Kisminkeltem magam, megcsináltam a hajam és átmentem Jenná-hoz, aki már majdnem kész volt.
- Gyorsak voltunk, csak háromnegyed kilenc van - nézi az órát Jenna a haját igazítva.
- Ja tényleg - lepődök meg.
- Na csajok, érezzétek jól magatokat, de ne annyira, hogy 9 hónap múlva megbánjátok, sziasztok! - köszön el tőlünk Alex a szoba ajtajából.
- Nem kell félteni - nevetek - Szia, de aztán te is vigyázz a ribikkel, nehogy valamelyik veszett legyen!
- Észben tartom! - nevet majd eltűnt.
- A Pierre-t egyébként nem akarod elhívni? - kérdezi meg Jenna.
- Ez most csajos este! És ma még nem is hívott, szóval lehet nem jelentek neki semmit.. - mondom kicsit szomorúan.
- Értem.. na de várj! Paintball közben ki szoktad kapcsolni a telód nem? - húzódik mosolyra a szája.
- Basszus!! - rohanok be a szobámba, már ahogy magassarkúban lehet - Fúú de utálom emiatt a magassarkúkat! - mondom Jenna meg csak nevet, hogy felpattantam.. bár tényleg vicces látvány lehetett ahogy szerencsétlenkedek xD - itt van a telefon! - kapcsolom vissza - Jenna... 5 nem fogadott hívás!!!! - megyek vissza ledöbbenve de izgatottan a telefon kijelzőjét bámulva a szobájába.
- Na látod! - ül le mellém úgy, hogy lássa a nem fogadott hívásokat - Ez mind Pierre??
- Én meg nem vettem fel... - mondom mérgesen - Gyorsan fel kell hívnom!! - léptem az ő nevére a névjegyzékben - Nem veszi fel... remélem nincs kiakadva!
- Hát én is! Megdolgoztam azért, hogy összejöjjetek!! - mondja komolyan Jenna.
- Erre nem tudok mit mondani - mondom poker arccal.
- Viszont induljunk, majd később is felhívod - áll fel az ágyról, utána pedig én is.
- Oké.. - mondom kicsit zavarodottan. Végül elsétáltunk a klubba, sokszor voltunk már itt Jenná-val, mindig jó a társaság, a pia, a zene, plusz megbízható hely.

Új kinézet :)

Sziasztok :)

Elkészültem az új kinézettel.. nem vagyok profi szóval ennél jobbat nem tudok, csak ennyi telik ki tőlem, de azért remélem tetszik :) A következő részről csak annyit, hogy írom és még ma vagy holnap felkerül, addig is jó böngészést és kellemes ünnepeket mindenkinek kívánok ezzel a képpel :D

5. rész

Reggel 8-kor (jó hamar felkeltem, mi van velem?) rájöttem, hogy nem zuhanyoztam tegnap este így azzal kezdtem a napot és a szokásos reggeli rutinommal. Végre nem úgy néztem ki mint egy hulla! Felvettem egy lenge pólót és egy farmert aztán gondoltam egyet és belopakodtam a bátyám szobájába, hogy vissza kapja a tegnapi keltést, de nem volt az ágyában így a nappaliba indultam. Ott se volt, ezért a konyhának vettem az irányt, ahonnan mellesleg furcsa illatok jöttek.
- Alex, te főzől??? - ülök le az asztalhoz, már kicsit ijedten mivel tudom, hogy a bátyám nem valami jó szakács.
- Jó reggelt tündér bogáár! - fordul meg tele jó kedvvel, de nem Alex volt az, hanem David.
- David??? Mit csináltál a bátyámmal?? - lepődök meg.
- Nem rég jöttem át hozzátok egyedül, mert beszélni akartam veled és Alex nyitott ajtót. Azt mondta, hogy neki van még elintézni valója a stúdiózás előtt, szóval elmegy, de ha gondolom maradjak itt - meséli csajos beállással.
- És te itt maradtál... de mit csinálsz?? - szagolok bele a levegőbe, nem igazán tudtam azonosítani az illatot/szagot semmivel és nem is láttam a műalkotást - Na meg miről akarsz velem beszélni?
- Mit csináltál tegnap Pierre-l? Amikor délután felhívott, hogy eltűnt a kulcsa tök mérges volt, aztán amikor meg este haza jött majd kicsattant az örömtől - magyarázza - Még dugni se volt kedve, pedig tudja nagyon szeretem! - vágott szomorú fejet, én pedig nevetni kezdtem.
- Semmit nem csináltam vele, csak ettünk és jól éreztük magunkat! - mondom komolyan, közben elém tolt egy tányér bacon-t és tojás is volt mellette - Ohh köszi, de ugye nem mérgező? - nevetek.
- Talán... - nevet ő is, majd leül mellém és nézi hogy eszek - Hát akkor nagyon bejöhetsz neki!
- Te most itt fogod nézni ahogy reggelizek? - nevetek - Egyébként köszi, finom ahhoz képest amire számítottam!
- Huhh, már kezdtem félni hogy túlzásba vittem a ciánt - sóhajt egy hatalmasat, amire én elkezdem kiköhögni a kaját- Vicceltem! - nevet.
- Bolond! Elmehetnél színésznek, ha a banda nem jönne be - nevetek.
- Tudom, mindenhez értek! Polihisztor vagyok! - húzza ki magát hősies pózban.
- Igen David... polihisztor vagy! - röhögök - Te nem eszel?
Nagy nehezen sikerült megennem a kajám, bár ez a hülye végig nevettetett.
- Én már ettem otthon.. úgy utálok korán kelni de ez van! - magyaráz. Ez az utolsó részét a mondatnak nem értettem, hogy hogyan jön ide, de ez az ember nem tudja befogni a száját. Nagyon vicces, folyton megnevettet mindenkit azzal, hogy milyen marhaságokat tud össze hordani.. eddig ennyire ismerem. Na meg ahhoz képest, hogy ilyen kis sovány nagyon is sokat tud enni xD. De aranyos ahogy folyton beszél.
- Az Jenna tányérja lesz? - mutatok egy másik tányérra amin ugyanannyi mennyiségű kaja van, mint az enyémen volt.
- Igen, ha felkelne már - mondja David ahogy elveszi előlem a tányért és mosogatni kezdi.
- Hagyjad csak majd én! - megyek oda hozzá.
- Nem, nem! Most én rendezek mindent, Alex rám bízott téged! - áll be úgy a mosogató elé, hogy én ne férjek oda.
- Hát jóó.. Alex azért végig gondolhatta volna, mi van ha te kirabolsz minket vagy megerőszakolsz valamelyikőnket?? - kérdem hülyeségből.
- Akkor már rég megtettem volna, nem? - nevet.
- Lehet, hogy nem! Lehet, hogy csak a megfelelő pillanatra vársz, mert LEHET, hogy igazából csak hülyének tetteted magad de egy ördögi zseni vagy!! - nézek rá rosszallóan.
- Hallod, lehet! És lehet, hogy MOST JÖTT EL AZ IDŐ - kezd el csikizni a vizes és mosogatószeres kezével.
- ÁÁÁ HAGYD ABBAA! - nevetek ezerrel, ahogy a falnak közelít velem, aztán valahogy sikerült kiszabadulnom - JENNA SEGÍTS, EZ EGY PSZIHOPATA! - rohanok be Jenna szobájába és egyből mellé ugrok az ágyba majd magamra húzom a takarót. Ő még javában aludt.
- Mi a fasz van máár??! - néz rám nevetve hulla fáradtan Jenna, aztán amikor meglátja David-et habos kézzel bejönni a szobába még jobban nevetni kezd - Mit keres itt ez a gyökér??
- Gyökééér?? Ez pszihopata Jenna!! Vigyázz vele! - röhögök a takaró alól, aztán David Jenná-t kezdte csikizni én pedig ráugrottam a hátára.
- Én polihisztor vagyok, ki kérem magamnak!! - röhög David is, most kb. úgy nézhettünk ki kívül álló szemével (már ha lett volna ott valaki más is hármónkon kivül) mintha tömeg szexelnénk xD.
- Eressz el David! - nevet Jenna, mivel még mindig őt csikizi - Abbey segíts már!
- Azon vagyok! - próbálom csikizni David-et - Te egy kicsit sem vagy csikis??
- Nem találod meg sose a gyenge poooo - kezd el még jobban nevetni David.
- Vagy még is? - nevetek. Abba hagyta Jenna csikizését és én kezdtem el őt, aztán Jenna is csatlakozott. David sikongatni kezdett.. tisztára olyan volt, mintha egy lány sikítását hallanánk xD.
- Na jó ennyi elég volt neki szerintem - nevet Jenna majd abba hagytuk David nyúzását, aki még összehúzódva fetrengett nevetve az ágyon.
- Ti... ti... hárpiák! - röhög mindig David.
- Azt akarod, hogy megint csikizzünk? - tartom a kezem félig nevetve még mindig.
- NEM! - húzza védekező állásba a kezeit.
- Én megyek elrendezem magam aztán kajálok.. ugye csináltál valami finomat? - néz rám kiskutya szemekkel Jenna.
- Nem én, hanem ő - mutatok rá David-re.
- Igen, ti meg itt nyúztok! Ez a hála?? Legalább babusgathatnátok egy kicsit... - vigyorog sunyin lenézve oda a nadrágjára, erre nagyon gyengét arcon vágtam - Jóól van máár, hülyülök! - nevet. Jenna bement a fürdőbe, én pedig kimentem a nappaliba tv-zni addig és David is leült mellém.
- Ez nem jó, kapcsolj el! - nyavalyog - Ez se... ez se...
- Neked semmi se jó! - nevetek - Nesze itt van a távirányító, legyél vele boldog!
- Na végre! - veszi ki a kezemből majd villám gyorsan váltogat a csatornák között.
- Nem zavar, hogy így kurvára nem lehet látni mik mennek? - nevetek ahogy nézem felváltva az erősen koncentráló arcát és a kezét ahogy nyomkodja a távirányítót.
- Nem, ez így jó! - mondja halál komolyan.
- Oké csináld csak én magadra hagylak - állok fel a kanapéról majd leültem a konyhában. Nem sokkal rá Jenna is megjelent és leült a tányérja elé.
- Ugye nem mérgezte meg? - nézi komoly arckifejezéssel a kajáját.
- Én is azt hittem, de nem! - mondom úgy, mintha ez valami nagyon nagy szenzáció lenne, de a végén elnevettem magam. Jenna megette a kaját, majd ideje volt elindulni a stúdióba, úgy hogy szóltunk David-nek is, aki már leragadt egy adónál.
- Ennyire izgalmas Az én kicsi pónim? - veregetem meg a hátát.
- A barátság varázslatos! - mondja tök komolyan, aztán amikor úgy néztem rá, mint egy hülyére már elnevette magát.
- Indulnunk kell, nem fogunk oda érni időben! - fogja meg a táskáját Jenna majd David-et is sikerült elrángatni a tv elől és elsétáltunk a stúdióig.
- Melyik terembe is kell menni? - kérdi Jenna amikor besétáltunk az épületbe.
- Erre, tegnap megjegyeztem! - megy előre David, mi pedig követtük - Jóó reggelt bab... hopsz ez nem az.. bocsánat! - csukja be az ajtót, mert rossz helyre nyitott be.
- Nagyon megjegyezted! - nevetek.
- Hát jól van, én se vagyok tökéletes! - nyit be végre a jó helyre - Jóó reggelt babáim! - tárja szét a karjait ahogy belép az ajtón.
- Késtetek! - szólal meg Alex.
- David először rossz helyre vezetett be minket na! - nevetek.
- Nagyot néztek, amikor "Jó reggelt babáim"-at köszöntem... - nevet David is.
- Na nem lényeges, srácok meg van az album cím? - ül le Alex egy fotel féleségbe.
- Arra gondoltunk, hogy "No pads, no helmets.. just balls!" legyen - mondja Chuck kicsit szomorúan. Mi lehet a baja? Beszélni kéne vele..
- Ez jó, eredeti! - mondja Alex - Na és a számok?
- Hát kettőt befejeztünk.. a többinek még vagy a refrénje hiányzik vagy a vége - mutatja Pierre Alex-nek a papírokat.
- Ezek állatiak srácok! Pár hét alatt rengeteg rajongótok lesz én már most érzem! - rázza fel őket Alex.
- Király! - pacsizik vele Jeff.
- Most pedig, vegyük fel az eddigi számokat.. remélem el is tudjátok játszani őket - néz rájuk reménykedve Alex.
- Háát.. azt a kettőt amit tegnap hallottál azokat igen plusz még az I'd do anythinget.. de a többit nem - mondja Seb.
- Akkor vegyük fel ezt a hármat és a többit fejezzétek be, meg gyakoroljátok őket! Szombaton pedig találkozunk ugyanebben az időpontban - tereli David-et a basszusgitárhoz Alex - Veled kezdjük David! - kezdik a munkálatokat, mi pedig Jenná-val néztük. Sokszor meg kellett állni, mert vagy elnevette magát David, vagy elrontotta.. akár mindkettő és ez így volt a többieknél is. Pierre-nél kellett még talán a legtöbbet megállni, mert elnevette az éneklést vagy rosszul ejtette ki a szót, mivel neki se az angol az anyanyelve. Végig nevettük szinte az egészet még mi is Jenná-val.
- Chuck.. mi a baj? - hívom félre egy kicsit.
- Semmi.. tényleg semmi - erőltet egy mosolyt az arcára de amikor látja, hogy ez nem jött be lefagy róla - Lilly.. a volt barátnőm..
- Jajj, szegény! Ő szakított veled? - kérdezek rá - Mármint, ha nem akarsz ne beszéljünk róla csak..
- Nem nem baj. Igen ő szakított velem, mert ott hagytam az egyetemet.. és hiányzik - mondja szomorúan.
- Gyere ide nagyfiú! - ölelem meg - Tudod mi szokott nekem segíteni szakításnál?
- Mi? - kérdi.
- A paintball! Mindig elmegyek a közeli paintball pályára és kiélem a dühömet.. holnap ráérsz? Szívesen elmegyek veled! - mosolygok, hátha ez felvidítja.
- Hát nem is tudom..
- Naa, jó buli lesz! - emelem fel a fejét.
- Menjünk - mosolyog végre ő is.
- Itt találkozunk délután 3-kor.. jó neked akkor? - kérdezem meg, nehogy véletlen ne legyen jó én meg itt ráerőltessem.
- Aha.. köszi - mosolyog rám.
- Igazán nincs mit, tudom milyen rossz - fogom meg megértően a vállát. Dél volt és még mindig nem végeztek, bár az utolsó számot vették fel és csak Chuck maradt hátra.
- Srácok, bocs hogy közbe szólok, de nekem mennem kell dolgozni.. úgy hogy további jó munkálatokat sziasztok! - öleltem meg mindenkit és elköszöntek tőlem.
- Akkor majd este! - mosolyog rám Pierre az ajtóban.
- De aztán finomat főzzél! - simogattam meg a vállát majd elmentem. Innen szerencsére nincs messze az a kis olasz étterem. Útközben vettem magamnak egy tacco-t azt meg is ettem amire odaértem.
- Sziasztok! - szólalok meg hátul a konyhában miközben felveszem a kötényt.
- Helló Abbey! - köszön az egyik főnököm Mike. Nagyon jó fej, a fizetésem is egész jó szóval egy szavam nem lehet. Egyébként övé és a feleségéé az egész étterem.
- Szia! Kéne egy kis segítség! - vágja az avokádót Bianca.
- Jövök, jövök - sietek Bianca segítségére - Mit kell tennem?
- Vágd fel a zellert légyszi! Van még itt egy csomó avokádó, aztán így hamarabb végeznénk - tolja elém a vágódeszkát, rajta zeller.
- Oké.. Gina nem jött ma dolgozni? - kérdem Mike-ot a zellert vágva.
-  Itt vagyok, csak bent voltam a raktárban mozzarelláért - mutatja fel a sajtot közben egy puszit nyom Mike arcára, miközben ő főz. Hangulatosan telik a munka idő, ez a világ legjobb állása a számomra: főzhetek és baráti légkörben tehetem ezt plusz jól fizet. Mindenki nagyon kedves, már lassan egy éve dolgozok itt. Hamar vége lett a munkának, eljött a zárás ideje. Eltakarítottunk, kezet mostam, levettem a kötényt és elköszöntem mindenkitől. Elővettem a cetlit amin rajta van Pierre lakcíme és megindultam arra. Nehezen, de sikerült megtalálnom.. bevallom a tájékozódás nem az erősségem. Egy nagyon jó állapotban lévő panel ház volt az, így kikerestem a számát és felcsengettem a kaputelefonon.
- Mr. Bouvier? - szólok bele  szórakozott hangon majd nevetést hallok.
- Nyitom királylány! - mondja kicsit kuncogva Pierre majd így is tett. Bementem a lépcsőházba és felsétáltam a 4. emeletre aztán becsöngettem a 2. ajtón, ahogy le volt írva a papírra. Pierre kötényben nyitott ajtót, kicsit meglepett a látvány.
- Szia.. úristen! - kezdtem el nevetni.
- Szia, mi az még nem láttál pasit kötényben? - nevet ő is miközben beterel a lakásba.
- Nem volt még hozzá szerencsém - veszem le a cipőmet - Mit fogunk enni?
- Lasagne! - megy be a konyhába.
- Hmm rég ettem már lasagne-t! - szimatolok bele a levegőbe.
- Mindjárt kész van, nézz körül nyugodtan és érezd otthon magad!
- Otthonos lakás! - megyek be a nappaliba. Egy átlagos kis nappali volt: tv, kanapé, fotel, kávézóasztal.. és ahhoz képest, hogy pasis lakás egész nagy rend fogadott.
- Ja főleg, amikor így össze van pakolva! - nevet a konyhából.
- Máskor szét van dobálva mindent? Mondjuk bevallom meglepődtem, hogy rend van.. nem így képzeltem el! - nevetek.
- Én is megleptem magam, hogy képes vagyok össze pakolni.. már ideje volt, David is aztán még jobban szétpakol, amikor takarítani kéne!
- Képzelem.. ő hol van egyébként? - kérdezek rá, ahogy nézem a bútorokat.
- Valami régről ismert barátnőjénél.. most jött a városba vagy mi - mondja bizonytalanul.
- Értem...  hogy áll a kaja? Farkas éhes vagyok! - megyek ki a konyhába.
- Kész! - veszi ki a sütőből kesztyűvel - Pont ilyenre akartam! - nézi elégedetten.
- Guszta lett! Remélem az íze is olyan jó, mint az illata! - szívom magamba a finom étel illatát.
- Kicsit várjunk vele, nagyon forró! - veszi le a kesztyűket.
- Oké..egyébként melyik a te szobád? - kérdem kíváncsian. Nem tudtam sehogy se elképzelni, hogy hogyan nézhet ki Pierre szobája, így látnom kellett.
- Ha tudom, hogy ezzel kezdünk akkor nem is főzök! - nevet szemtelenül.
- Hülye! Csak kíváncsi vagyok hova szoktad becsábítani a többi csajt - nevetek.
- Nem mindig jutunk el a szobámig.. - jegyzi meg sunyi vigyorral.
- Szóval ennyire nem bírsz magaddal - vezet be a szobájába - Mekkora rend van itt is! - nézek körbe.
- Rend mániás vagy, hogy csak ezzel foglalkozol? - nevet az arckifejezésemen.
- Nem, csak most valahogy ez döbbentett le a legjobban. Ez de jó, Green day poszter! Good Charlotte! - nézegetem a falon lévő posztereket. Igen leginkább ezeket a bandákat hallgattam eddig, bár nem sok időm van zenét hallgatni.- Szereted őket? - nézi, ahogy csodálom a falat.. ez hülyén hangzik de így volt xD. Tényleg tele volt a fala minden jó poszterrel.
- Aha, bár nincs sok időm zenét hallgatni sajnos.. jéé tudsz gitározni? - nézek a falnak döntött gitárra.
- Régen én basszusgitároztam, amikor David még nem volt a bandában.. de nem vagyok a legjobb - nevet - Viszont akusztikus gitárral már egy fokkal jobb vagyok.
- Gitározol nekem valamit? - nézek a szemébe izgatottan.
- Csak is akkor, ha énekelsz nekem! - mosolyog ellenállhatatlanul.
- Jól van.. de te akartad - nevetek - Mit tudsz eljátszani?
- Amit csak akarsz.. meg aminek tudod is a szövegét - ül le az ágyra a gitárral - Ülj le mellém! - mutatja maga mellett a helyet.
- Mondjuk.. Jingle Bells! - mondom tök komolyan.
- Nyáron.. oké! - nevet és elkezdte játszani én pedig énekeltem, aztán jeleztem neki, hogy ő is énekeljen így végül már mindketten énekeltük. Jó volt nyáron énekelni a Jingle Bells-t, főleg hogy Pierre közben még nevettetett is hülye fejeket vágva.
- Gyönyörű hangod van! - mosolyog rám a végén - Miért nem használod ki és leszel énekes?
- Köszönöm.. de nem szeretnék híres lenni. Nekem az nem jön be, hogy minden héten újabb hazugságot írnak rólad az újságokban és az utcán emiatt úgy néznek rád, mintha meg akarnának nyúzni vagy éppen nevetnek rajtad. A világot mondjuk egyszer körbe akarom utazni az tény.. de azt megtehetem úgy is, ha saját éttermet nyitok itt Montréalban és az összegyűjtött pénzből megszervezem - mesélem neki a terveimet.
- Értem, jogos.. én is körbe szeretném utazni a világot, na meg szeretném jobbá tenni és mivel a zenével szerintem el lehet érni, ha nem is teljesen de legalább néhány embernek mosolyt csal az arcára, ezért döntöttem amellett, hogy bandát kéne alapítani..  és persze biztos állati buli lesz ha befutunk - mosolyog, lehet elképzelte maga előtt.
- Biztos sikerülni fog! Nagyon jó a zenétek és a hangod.. valami eszméletlen! - nézek a szemeibe.
- Ezt szeretem benned - mondja a szemembe. Szeret bennem??
- Mit? - kérdezek rá megszeppenve ahogy közeledik az arca az enyémhez.
- A szemeid  elárulják a legbelsőbb vágyaid - suttogja mielőtt az ajkai teljesen az enyéimre tapadtak volna aztán megcsókolt hosszasan, édesen, szenvedélyesen. Közben a pár perccel ezelőtt gitárhúrokat pengető kezével megérintette a karomat, mintha most a szívem húrjain játszana bársonyos dallamot és azt kívánom bárcsak nem szűnne meg sosem ez a csodálatos szimfónia. Amikor távolodott tőlem egymás szemét fürkésztük, láttam rajta hogy ez a csók pozitívan hatott rá  és ő is láthatta rajtam a kábultságomat.
- Szerintem már kihűlt a lasagne - állok fel az ágyról, bár nehézkesen hiszen a lábaim is remegtek egy kicsit. Meg akartam előzni, hogy túlzottan belemerüljünk a dolgokba.
- Ülj le az asztalhoz, majd én oda viszem - áll fel ő is az ágyról majd a konyhába vette az irányt. Ez megtörtént vagy csak álmodom?? Megcsókolt.. és nem is akármilyen csók volt ez.. életem legszebb csókja! Fel se tudom fogni, hogy ez megtörtént még mindig a felhők közt érzem magam! - Itt van tessék - rakja elém a tányért, rajta lasagne közben ő is leül a másik oldalra - Remélem, hogy ízleni fog! - mosolyog édesen. Ezek után adhat bármit, nem fogok tudni az ízével foglalkozni!
- Ez a legjobb lasagne amit ettem életemben! - ízlelgetem az ételt. De tényleg nagyon finom lett - Lenyűgöztél!
- Mondtam én, hogy jól tudok főzni! - vigyorog öntelten miután lenyelt egy falatot.
- Én nem csak a kajára gondoltam.. - mondom magamban, de kívülről csak mosolyogtam. Kicsit csendesen telt ez a vacsora, én végig ezen a csókon törtem az agyam - Na hát akkor köszönöm ezt a finom vacsorát - és a mesés csókot, tettem hozzá magamban - meg úgy alap járatban, hogy meghívtál - állok fel az asztaltól és viszem a tányérokat a mosogatóba.
- Máskor is szívesen látlak! Na na na! - áll fel az asztaltól a tányérjával a kezében és megfogja a kezem, mielőtt megindítanám a csapot - A házigazda mosogat! - kacsint egyet - Ne hogy már a saját elvedet ne tartsd be! - rakja be az ő tányérját is a mosogatóba.
- Rendben.. hát akkor én megyek is, jó éjszakát - mosolygok egyet majd vettem a cipőmet.
- Ne vigyelek haza? Sötét van és nem akarom, hogy eltévedj vagy valami - fogja meg a vállam.
- Hát, ami azt illeti megköszönném - nevetek. Felvette ő is a cipőjét, bezárta az ajtót majd lementünk a kocsijához. Az úton szinte egy szót nem váltottunk, végig gondolkoztam és próbáltam nem rá nézni - Köszi a fuvart meg mindent.. nagyon jól éreztem magam - fordítom felé a fejem.
- Bármikor - mosolyog édesen.
- Akkor.. szia - nyomok egy puszit az arcára majd mosolyogva kiszállok az autóból.
- Szia! - mosolyog még mindig ugyan úgy. Kinyitottam a bejárati ajtót majd onnan vissza integettem neki és bementem. Hatalmasat sóhajtottam az ajtónak háttal dőlve majd szép lassan leültem a földre. Megtörtént az első csók vele! Úristen még mindig remegnek a lábaim, pedig volt az már egy fél órája. Még mindig érzem a kezét, ahogy végig siklik a karomon.. újra és újra felidézem azokat a pillanatokat. Csak valaki szokásosan kizökkent a világomból.
- Abbey? - szólal meg Jenna egy szál köntösben - Hát te meg itthon vagy? - nagyon ijedt volt az arca.
- Most jöttem haza! Te mesélnem kell... de ráér - nézem rajta a köntöst.
- Abbey.. én... én sajnálom! - nyögi ki nehezen.
- Még is mit?? - állok fel a földről kicsit leporolva a nadrágom.
- Jenn gyere már addig amíg Ab.. - karolja át hátulról Alex Jenna-t egy boxerben - Abbey?? - fagy le a mosoly az arcáról. Jenna csak megkövülten bámult engem én pedig szintén őket néztem ledöbbenve.
- Azt hiszem én megyek aludni - állok fel a földről és szobámba futottam.
- Abbey!! Mi nem... - kezdi a magyarázkodást Alex.
- Hagyj!! - zárom be az ajtót magam után majd berohantam a fürdőbe, hogy végképp ne halljam a hazug magyarázatot. Leültem a kád szélére és feldolgoztam az előbb látottakat: a bátyám és a legjobb barátnőm.. együtt?? Ez... ez lehetetlen! Gyorsan lezuhanyoztam rá jó pár perccel majd lefeküdtem aludni bár nem igen tudtam.

4. rész

- Alex, el tudsz vinni minket a plázába? - kérdeztem kiskutya szemekkel tőle. Jenná-val megbeszéltük, hogy elmegyünk vásárolni egy kicsit, hogy megbeszéljük a dolgokat. Nem vagyunk nagy plázások, de néha elszoktunk menni.
- Oké, úgy is mennem kell arra - ül be a kocsiba, utána pedig mi is. Nincs messze innen a pláza szóval hamar odaértünk és Alex kirakott minket.
- Hoztál pénzt ugye? - nézek rá Jenná-ra kicsit megijedve.
- Még szép! A táskámban van - mutat a válltáskájára.
- Huhh, megijedtem - könnyebbülök meg - Na merre megyünk először?
- Mondjuk ide? - mutat egy tök jó ruha boltra, ami most nyithatott - Nyitás alkalmából akció van!
- Menjünk - egyeztem bele majd bevetettük magunkat a boltba. Nagyon jó ruhák voltak, egyből letámadtam egy egybe részes feketét, míg Jenna egy nagyon jó pirosat talált. Felpróbáltuk és mindkettőnkre jó volt a saját kiszemelt ruhánk, meg is vettük gondolkodás nélkül. Az akció miatt jó áron volt, így cipőt is néztünk hozzá. Kifele jövet a boltból gondoltunk egyet és beültünk kávézni egy  közeli kávézóba. Imádjuk a kávét!! Leültünk egy kinti asztalhoz, leraktuk magunk mellé a szatyrokat és beszélgetni kezdtünk.
- Akkor térjünk a témára.. te tényleg elpirultál!! - mosolyog Jenna. Erre nem tudtam mit mondani zavaromban.
- Hát.. hát.. - ennyi jött ki a számon, amire Jenna még nagyobb mosolyra húzta a száját.
- Neked tetszik! - mondja kicsit hangosabban.
- Maradj csöndbe! Még a végén valaki meghallja - csitítom le.
- Jól van na! - vigyorog még mindig - Mesélj, mi tetszik benne?
- Egyébként se tetszik.. azaz nem tudom.. nem tudom! - mondom zavartan.
- Valld be magadnak, hogy tetszik.. sokkal könnyebb lesz! - javasolja.
- De alig ismerem! - mondom ki ami nyomja a szívem - Jól néz ki az tény, de ha nem ismerem akkor nem szerethetem!
- Hát akkor ismerd meg! Randizzatok! - mondja izgatottan.
- Így adogatod nekem a tanácsokat, de te előrébb jutottál Seb-bel? Nem! - mondom kicsit morcosan. Magam se tudom, hogy mit érzek.. nagyon helyes de nem tudom milyen legbelül, ahhoz hogy szeretni tudjam meg kell ismerni.
- Ne harapd le azért a fejem! - mondja jogosan.
- Bocsi.. de értsd meg, hogy nem akarok erről beszélni!
- Jó jó... amúgy Seb-bel még csak beszélgettünk.. nagyon szimpatikus. Majd meglátjuk, hogy lesz-e belőle valami.
- De neked bejön nem? - kérdezek rá.
- Olyan szép szemei vannak! - mondja kicsit elkalandozva.
- Jól van de a szemén kívül... mert nem abból áll csak a pasi - nevetem el magam halkan.
- Igen, nagyon figyelmes. Holnap úgy is találkozunk, majd megpróbálok vele megint beszélgetni - mosolyog. Miután megittuk a kávét haza felé vettük az irányt. Sétáltunk és közben beszélgettünk tovább.
- A többiek is aranyosak nagyon - próbálok eltérni a szerelem témáról.
- Ja, meg őrültek is - nevet - Jó értelemben.. mi is ilyenek vagyunk néha!
- Hát igen - nevetek én is, közben hazaértünk.
- Ugye van nálad kulcs? - kérdez rá.
- Van, van ne aggódj! - túrok bele a zsebembe - Vagy.. nincs? - kérdem magamtól amikor már a másik zsebemben is eredménytelenül kerestem.
- Akkor hogy jutunk be? - sóhajt Jenna.
- Őőő.. - gondolkozok miközben leülök az ajtó utáni emelkedőre majd Jenna mellém ült - Felhívom Alex-et! - kapom elő a telefonom majd tárcsáztam.
/beszélgetés kezdete/
 - Szia Alex, őő hol vagy? - kérdeztem a fejemet vakarva.
 - Lillynél... miért? - hallok kuncogást a háttérből.
 - Ja, hogy rosszkor hívlak.. ki az a Lilly? - csodálkozok.
 - Majd mesélek.. de mit akarsz? Gyorsan térj a lényegre!
 - Nincs valahol rejtett kulcs a házhoz? Nem tudunk bejutni! - nevetek.
 - A lábtörlő alatt! Na de lerakom, a ház azért legyen egyben ha hazaérek. Lehet hogy csak holnap foogggggookk haazzaa menniii.. naaa sziiaaa - mondja néha kicsit szakadozva.
/beszélgetés vége/
- Valami csajjal van megint - fordultam meg majd a lábtörlő alatt kutattam és tényleg ott volt a kulcs - Találat! - húzom ki a keresett tárgyat majd kinyitottam az ajtót.
- Nekem sürgősen wc-re kell mennem! - teszi le Jenna a szatyrokat a szobájába majd elrohant a fürdőbe. Bementem a szobámba, ahol elraktam a ruhát amit vettem és a cipőt. Megláttam a szüleim képét bekeretezve az íróasztalomon... majdnem elfogott a sírás de inkább visszafojtottam. Azért tanultam meg zongorázni, hogy büszkék legyenek rám azon a helyen ahol most vannak... főleg anya. Gondoltam egyet és leültem a zongorához. A számunkat nem akartam eljátszani, de eszembe jutott a Green day-nek a Wake me up when September ends című száma.. láttam egy videót hogy zongorán játszotta el egy srác, így én is megtanultam. A szövegével nem volt gondom alapból, rengeteget hallgattam. Eljátszottam azt egy kis ének kíséretével. Csak három versszakot énekeltem, mert megláttam Jenná-t az ajtóban aki könnyezve hallgatta.
- Nem is vettem észre, hogy itt vagy - szólalok meg, nekem se kellett sok a síráshoz.
- Ez gyönyörű volt Abbey! - ül le az ágyamra én meg egy zsepit adtam a kezébe.
- Köszi, nem rég tanultam meg.. - mondom valamiféle mosollyal az arcomon.
- De nem csak az! A hangod.. neked énekesnek kell menned! - mondja a szemét törölgetve. Nagyon jól esett ez a mondat.. de én nem, nem bírnám a hírnevet! Az a folytonos hazug pletykák minden újságban, ha egy rossz lépést teszel a nyilvánosság előtt... nem nekem ez nem kell.
- Hiányoznak, igaz? - ülök le mellé, mivel eddig az anyukámtól kapott szintetizátornál ültem. Jenna hátát simogattam ahogy megöleltem.
- Ez nem kérdés! - szipog ahogy elenged - Igazságtalan az élet!
- Az! De próbálj ne rajtuk töprengeni, tereld el a gondolataidat - próbálok segíteni neki.
- Igazad van.. nincs értelme folyton ezen agyalni - húzza ki magát és megtörölgeti a szemeit.
- Nézünk egy filmet? - javasolom az első dolgot ami eszembe jutott.
- Oké - bólint majd megindulunk a nappaliba - Keresek valami filmet, addig te csinálj valami nasit.. jobban járunk ha te csinálod - nevet.
- Jó jó - megyek a konyhába - Nachos jó lesz?
- Tökéletes! - keresgél a filmek közül - Mondjuk a Ki nevel a végén-t? Adam Sandler film!
- Nézzük, bírom Adam Sandler filmjeit - vágom rá, közben megláttam valami idegen dolgot az asztalon. Egy kulcs volt az, aminek a kulcstartóján észrevettem egy "Bouvier" feliratot. Na ki másé lehet? Nem tud vigyázni a dolgaira? - Istenem - sóhajtottam egyet ami elég hangosra sikerülhetett, ha Jenna meghallotta.
- Mi a baj? - jön oda hozzám a távirányítóval a kezében, én csak odamutattam neki a kulcsot, pontosabban a kulcstartót - Itt hagyta? - néz nagy szemekkel majd szép lassan elvigyorodik.
- De azt se tudom, hogy tudnám elérni! A száma sincs meg... - mentegetőzök, de megfogja a kulcsot és lám, mi virít a kulcstartó hátulján??? Hát persze, hogy a telefonszám! Isten szórakozik velem! Miért van ott a telefonszáma a kulcstartóján?? Simán oda tudtam volna neki adni holnap is. A szülei biztos beengedik a házába.. már ha náluk lakik. Most így meg Jenna nem fog békén hagyni ezzel. Én nem akarok vele találkozni.. biztos csak meg akar fektetni azért csinálja ezt velem... de közben én meg átverem magam, hogy tetszik.
- Hajrá! - nyomja a kezembe a kulcstartót. Semmi kedvem sincs felhívni, de a kulcsot vissza kell neki adnom. Mérges pillantást vetettem Jenná-ra, majd elővettem a telefont és ismét ránéztem - Tárcsázd! - mondta izgatottan én pedig kicsit unottan, de beírtam a számokat egymást után szép lassan.. de megnyomjam a hívás gombot? Muszáj. Kicsöngött majd egy ismerős hang szólt vissza.
/beszélgetés kezdete/
- Ki az? - szól bele a telefonba Pierre feszülten. Nem tudtam megszólalni ahogy meghallottam a hangját, de Jenna jelezte, hogy kéne valamit mondani.
- Pierre? Én vagyok az Abbey. Itt hagytad a kulcsod nálunk és rajta volt a telefonszámod.. - mondom neki, de félbeszakított.
- Hála az égnek Abbey! Azt a kulcsot keresem mindenhol, mert véletlen szerintem a tiéd raktam el.. remélem bejutottatok a házba! - mondja megkönnyebbülten.
- Ja hogy nálad van! - nevetem el magam, erre ő is - Ha nem jutottunk volna be akkor hogy találtam volna meg a kulcsod? - teszem fel a kérdést.
- Őőő - neveti el magát - Oké, igazad van... akkor átmegyek hozzátok, hogy kicseréljük a kulcsokat!
- Oké, szia - köszönök el majd kinyomtam a telefont és egy hatalmasat sóhajtottam.
/beszélgetés vége/
- Na mit mondott? - kérdi izgatottan Jenna.
- Összecseréltük a kulcsokat, így most átjön és vissza adjuk a másiknak... - mondtam a pultnak támaszkodva.
- Hmm.. akkor lehet, hogy én elmegyek sétá..- kezdi a mondatát Jenna, de én nem hagytam befejezni.
- Nem, nem!! Itt leszel, én nem fogok vele egyedül maradni! - mondom neki meggyőzően.
- De ha úgy érzem, hogy forr köztetek a levegő akkor..
- Nem fog forrni köztünk a levegő!
- Jól van, te tudod. De attól még a nachos-t csináld meg! - nevet.
- Meg lesz - tettem le a kulcsát az asztalra  mérgesen majd nekiálltam a nachosnak. Hamar kész is lett, nem kell ezen sok mindent csinálni. Kimentem vele a nappaliba, ahol Jennát nem találtam. Hol lehet? Remélem nem ment el, mert ha haza jön én biztos megölöm!! Leraktam az asztalra a tálat, majd körbe néztem a házban. A szobámban találtam meg, ahol a ruháim közül válogaott.
- Ezeket vedd fel gyorsan, biztos itt lesz mindjárt! Nem kell megköszönni - mosolyog miközben egy kivágott pólót és egy farmer rövidnadrágot nyom a kezembe, aztán kimegy és rámcsukja az ajtót. Nem volt időm reagálni, olyan gyorsan történt.
- Ezt a pólót előtte nem veszem fel!! - szólok ki Jenná-nak.
- Nem is előtte kell fel venned! - mondja komolyan Jenna.
- Tudod hogy értem! - mondom neki unottan. Amúgy bevallom, szeretem a pasikat az ujjam köré csavarni, de Pierre.. nem tudom őt valamiért nem akarom úgy. Lehet, hogy azért nem, mert nem vagyok tisztában az érzéseimmel, nem tudom.
- Csak vedd már fel, jobb mintha abban a pólóban lennél, amelyikben vagy! - mondja. Ilyenkor azt kell tennem amit mond, addig nem nyugszik.. hát de ez a póló! Na jó nem mérgelődök felveszem és kész.
- Kiengednél? - ütögetem az ajtót, már az általa választott öltözékben.
- Felvetted a ruhákat? - kérdi anyáskodóan.
- Igen anyuci, csak had menjek ki!! Tudod, hogy nem bírom a bezártságot!! - verem még mindig az ajtót, aztán végre kiengedett - Huhh - sóhajtok egy hatalmasat.
- Na ha Pierre-nek erre nem áll fel, akkor semmire! - nevet engem nézve Jenna.
- De bolond vagy!! - nevetem el magam.
- Mi van veled? Nem vagy ennyire szégyenlős a fiúkkal kapcsolatban - állapítja meg Jenna.
- Nem tudom, én is meglepődtem magamon.. - mondom ki hangosan.
- Ne legyél ennyire visszafogott Pierrel! Próbáld meg vele ugyanazt csinálni, mint a többi pasival.. csavard az ujjaid köré! - önti belém a lelket.
- Szóval azt mondod flörtöljek vele? -  és akkor csengettek. Hirtelen lefagytam - Nyisd ki te!!
- Nem, ő tőled várja a kulcsot! - lök a bejárati ajtó felé Jenna - Ne kéresd már magad - hagy ott egy pillanatra majd a kulcsot amivel visszatért a kezembe nyomja - Vesd be magad! - igazgatja meg a hajam, majd lehuppan a kanapéra és úgy csinál, mintha a film tartalmát olvasná. Ismét a csengő hangját hallom ő pedig jelzi, hogy ideje lenne kinyitni azt az ajtót.
- Csak odaadom neki a kulcsot és elmegy - mondogattam magamba halkan majd megfogtam a kilincset és:
- Szia.. wow Abbey! - méreget végig Pierre a kulccsal a kezében - Nagyon jól nézel ki! - mondja miközben végig mér.
- Köszi, te se festesz rosszul - mosolygok barátságosan - Tessék itt a kulcsod - adom a kezébe ő pedig nem szólal meg - Odaadod esetleg az enyémet is, vagy meg akarod tartani, hogy be tudj törni? - kérdem tőle nevetve.
- Ja..izé itt van tessék - adja a kezembe.
- Szia Pierre! - integet neki a kanapéról Jenna.
- Szia Jenna.. mit csináltok? - kérdi perverz vigyorral az arcán.
- Pont azt! - mondom halál komolyan, erre leesik az álla - És bevette! - mosolygok, erre leesik neki, hogy hülyéskedtem.
- Filmet akarunk nézni, nincs kedved csatlakozni? - invitálja be magyarán Jenna. Mérgesen nézek rá egy darabig majd Pierre-re normálisan.. bár kicsit féltem, hogy igent mond.
- Csak ha nem zavarok... - mondja mivel látta, hogy ölni tudnám Jennát.
- Dehogy is zavarsz! Ugye Abbey? - néz rám Jenna.
- Nem, gyere csak - hagyták el a szavak a mosolygós számat. Tényleg ezt mondtam volna?
- Mit nézünk? - jön be az ajtón én pedig becsuktam utána.
- Ki nevel a végén, Adam Sandler film - mondja Jenna a tartalmat olvasgatva a DVD hátulján.
- Bírom Adam Sandler-t, jó filmjei vannak - állapítja meg Pierre.
- Ez fura, pont ugyanezt mondta ma Abbey! - mosolyog Jenna meglepetten.
- Tényleg? - fordul felém mosolyogva Pierre.
- Aha, kedvenc színészem - ülök le a kanapéra Jenna mellé, úgy hogy ne Pierre mellett kelljen ülnöm majd Pierre Jenna másik oldalán talált helyet. Elindítottuk a filmet, nagyon jó! Sokat nevettünk, közben ettük a nachost is.
- Ki csinálta ezt a nachost? - kérdez rá Pierre.
- Abbey, szakács tanonc egy étteremben - mondja Jenna miközben eszi a kaját és nézi a tv-t.
- Én is az voltam a banda előtt. Eddig ez a legjobb nachos, engem is felül múltál.. az pedig nehéz! - mondja édesen mosolyogva.
- Ohh, köszi - mosolygok elégedetten - Egyszer majd megkóstolnám azt is amit te csinálsz!
- Majd legközelebb én hozom, ha tudok a filmnézésről - ajánlja fel Pierre.
- Uhh, mindjárt jövök! Elfelejtettem valamit! - pattan fel a kanapéról Jenna. Nem igaz, kettesben hagy vele? Ezt direkt csinálta, ismerem! Ha arról van szó akkor össze tudok jönni én is vele, nem kell segítség! - Itt vagyok! Pierre kicsit beljebb csúsznál légyszi? Melegem van ott középen! - mutogatja Jenna már más ruhában, hogy üljön odébb Pierre. Néha film közben Pierre mosolyát néztem. Az a mosoly, nagyon szexi! Ha tudná mennyire! Na de nem, miket hordok össze már megint? Nem lehetek szerelmes.. főleg nem belé úgy, hogy alig ismerem! Sokat beszélgettünk a film alatt, de az eseményeit tárgyaltuk ki inkább. A film végén Jenna:
- Ez rohadt jó volt! Máskor is nézhetnénk együtt filmet, de nekem most mennem kell, találkozok a testvéreimmel, sziasztok! - állt fel a kanapéról villám gyorsan majd ki is ment az ajtón a táskájával együtt még mielőtt visszatarthattam volna.
- Gyorsan itt hagyott minket - szólalok meg - Nincs kedved inni valamit? - állok fel a kanapéról beletúrva a hajamba.
- De, van bacardi-tok? - ül a kanapén továbbra is lazán Pierre.
- Az mindig van! - nevetek majd elindultam a hűtő felé. Szerencsére a nappaliból nem lehet oda látni, így ott lenyugtattam magam mielőtt odavittem volna neki a piát. Nekem ez nagyon fura! Eddig nem voltam feszült a pasik társaságában.. de mellette megszólalni alig tudok! Na mind egy is, gyorsan oda vittem neki a bacardiját és ittam én is egy üvegből. Elhatároztam, hogy barátként viselkedek vele.
- Állati volt ezt a film! - szólal meg Pierre először.
- Ja tényleg! Amúgy nem gondoltam volna rólad, hogy egy étteremben dolgoztál - mosolygok miután belekortyoltam a piába.
- Neeem? Pedig rólam lerí, hogy jól tudok főzni! - mondja "ki kérem magamnak" hangsúllyal, egy kis édes mosollyal körítve.
- Nem hiszem el! - mondom játékosan.
- Ezt vehetem egy kihívásnak? - kérdez vissza cseles mosollyal.
- "Ki a jobb szakács" párbajra hívja ki Abbey Lemons most Pierre Bouvier-t! Vajon elfogadja a kihívást vagy megfutamodik, mint egy nyúl?
- Úgy is én fogok nyerni! - fogunk kezet és kiindultunk a konyhába.
- Álmaidban! ....Mit kéne főzni? - állok a hűtőszekrénynél magamat kérdezgetve.
- Nem tudom, te tudod mit lehet - jön oda mellém Pierre a bacardival a kezében.
- Mondjuk.. áá nem - vetem el az ötletet.
- Döntsd el, mert leolvad a hűtő! - nevet Pierre.
- Valami egyszerű.. makaróni! - veszem ki a hozzávalókat majd becsukom a hűtőajtót.
- Jó és így hogyan fogjuk eldönteni, hogy ki a jobb szakács? - kérdi Pierre jogosan.
- Őőő... mondjuk mindegyikőnk csinál egy kisebb adagot és megkóstoljuk a másik főztjét.. vedd ki a hűtőből ami kell.
- Oké! - néz be a hűtőbe - De nincs vodka!
- Neked az kell a milánóiba? - nevetem el magam miközben előveszem a tésztát.
- Nem, de azt mondtad hogy ami kell! - neveti el.
- Vodka nincs, de bor van - futok le a pincébe majd visszatérek egy üveg borral - Majd a kész kajához - rakom le a pultra - Ja hogy te már nagyba belekezdtél!
- Egy szóval nem mondtad, hogy várjalak meg - mosolyog szemtelenül.
- Kiforgatod a szavaimat! - mondom nevetve miközben nekiállok a szósznak.
- Te fogalmazol hiányosan - nevet ő is a szósszal küszködve. Tisztára máshogy csinálja mint én! Kíváncsi leszek, milyen lesz az íze. Amikor a szósszal mindketten végeztünk kifőztük a tésztát. Amíg az főtt én ráültem a letakarított pultra, általában oda szoktam ülni amíg várok valamire vagy valakire.
- Neked gyerekkorodban mi volt a terved a felnőtt élettel kapcsolatban? Mi akartál lenni? - támaszkodik Pierre a pultnak mellettem.
- Ez hogy jutott eszedbe? - kérdezek rá.
- Nem tudom, csak úgy jött - mosolyog megvonva a vállát.
- Királylány, mint minden más kislány - mosolyogtam visszaidézve a múltat - Ez a legtöbb lányok álma.. aztán később rájöttem, hogy ez lehetetlen - nevetek.
- Semmi sem lehetetlen... királylány - simogatja meg a vállam mosolyogva. Beleremegtem az érintésébe, de abba még jobban amit mondott. Egy mosollyal tudtam csak jelezni, hogy aranyos volt tőle.
- És te, mi akartál lenni? -  kérdezek vissza - Kíváncsi vagyok, hogy mi járt akkor a fejedben.
- Én cowboy akartam lenni - neveti el magát.
- Na abban nem segédkezek! - nevetem el magam én is.
- Pedig meg akartalak rá kérni - nevet továbbra ő is.
- Szerintem már jó a tészta - szállok le a pultról majd kiszűrtem belőle a forró vizet a csapba - A szósz kész van, a tészta is mindjárt ehető lesz.. akkor segítesz megteríteni?
- Persze, de te tudod hol vannak az evőeszközök - jön oda mellém.
- Itt a fiókban - mutatok rá - Addig én veszek elő tányért meg poharakat! - indultam meg ahhoz a polchoz ahol a tányérok vannak. Pierre egész jól láthatóan megbámult ismét, ahogy felnyúltam a tányérokért - Kiesnek a szemeid cowboy! - nevetek miközben az asztalhoz viszek két tányért - Na nem hozod a villákat?
- Igen is királylány! - hozza a két villát, azon a járáson pedig nem tudtam nem nevetni.
- Na ezt hagyjuk abba - nevetem el magam - Ez a én szószom ugye? - állok a két lábas előtt.
- Neked kell tudnod - rakja le a villákat - Amúgy az az enyém, szóval te szedj nekem egy tálra a tiédből én pedig mindjárt szedek - adja ki a parancsot. Így is lett, szépen szedtem neki, úgy hogy gusztán nézzen ki és még sajtot is reszeltem rá. Közben ő is így tett és bort öntött mindkettőnknek. Leültünk az asztalhoz majd enni kezdtük a másik főztjét.
- Hát ez - grimaszol én pedig kicsit megijedtem - Csak viccelek, nagyon finom!
- Szerencséd! - nevetek egy falat lenyelése után - Egyébként a tied is nagyon finom!
- Egyezzünk meg egy döntetlenben - ajánlja fel.
- Rendben - mondom majd eszünk tovább. Eközben jobban megismertem, kicsit olyanra sikerült, mint egy randi..
- A banda többi tagjával mikor ismerkedtél meg?
- Chuck-kal még általánosban legjobb barátok voltunk, Seb-bel és Jeff-fel gimiben, David pedig engem helyettesített, miután Chuck-kal kiléptünk a Reset nevű bandából - meséli a lényeget.
- Szóval David is tud énekelni? - esik le az állam.
- Nem nézted ki belőle, mi? - nevet - És Seb-nek is jó hangja van egyébként.. ők ketten vokáloznak.
- Chuck-nak és Jeff-nek milyen hangja van? - kérdezek rá kíváncsiságból, már nem lepődök meg ha kiderül, hogy az egész bandában tudnak énekelni.
- Hááát - nevet - Ne akard tudni!
- De gonosz vagy! - nevetek én is.
- Csak az igazságot mondom - mosolyog - Na és ti Jenná-val mikor barátkoztatok össze?
- Még gimiben, ő a legjobb barátnőm.. mindent meg tudok vele beszélni és megértő nagyon, hiszen az ő szülei is meghaltak még amikor kicsi volt.. - mondom egy apró mosollyal a mondatom elején majd szép lassan komolyra váltott az arckifejezésem.
- Ohh értem.. én nem tudom milyen lehet neked, de részvétem.. hidd el, büszkék lennének rád! - fogja meg a vállam, mellettem ült az asztalnál.
- Köszi, hogy ilyen megértő vagy - teszem le a villát és megölelem. Jó érzés volt átölelni, nagyon is. Talán kicsit tovább is öleltem a kelleténél, de ő se akart elengedni.. ha igen akkor szólt volna. Amikor elengedtem egymásra mosolyogtunk aztán ettünk tovább. Egy ideig szó nélkül élveztük az ételt, majd megtörte a csendet.
- Igyunk erre a döntetlen párbajra! - emeli fel a poharát majd én is, koccintottunk és ittunk.
- Azért én jól szórakoztam - nevetek.
- Én is.. meg kéne ismételni - mosolyog rám ellenállhatatlanul miután ivott a borból - Esetleg holnap nincs kedved átjönni hozzám? Főzök valamit, hallgatunk zenét.. - ajánlja fel.
- Szívesen elmennék, de dolgozok és este 8-kor szabadulok ki.. - mondom kicsit csalódottan.
- Nekem akkor megfelel, legalább kifújod egy kicsit magad nálam.. csinálok kaját így legalább neked nem kell itthon - mosolyog csábítóan.
- Rendben, nem rossz ötlet - nézek a szemeibe - De hol laksz? - kérdeztem rá majd leírta egy papírra - Egyedül?
- Neem, David-el! - mondja, amire engem elfogott a nevetés.
- Biztos, hogy el akarok én oda menni? - kérdem nevetve.
- Elrendezem majd onnan David-et - nevet ő is - Elmenjek érted a munkahelyedre? - áll fel az asztaltól miközben a mosogatóhoz viszi a tányérját majd neki áll mosogatni.
- Te bolond, vendégségben a házigazda mosogat! - viszem a saját tányéromat oda és óvatosan ellököm onnan - De egyébként eljutok én oda, nem kell aggódni - mosolygok rá.
- Oké de ha kell akkor szívesen elmegyek.. biztos ne segítsek? - próbál odaférkőzni a tányérokhoz.
- Kedves vagy, de megoldom.. esetleg annyit, hogy ideadod a poharakat? - nézek az asztalon lévő borospoharakra.
- Persze - hozza ide őket én pedig elmosogattam - Jó nézni ahogy mosogatsz!
- Ilyet se hallottam még - nevetem el magam.
- Igazából jó nézni mindent amit csinálsz.. - tűri el a hajam a fülem mögé, miközben egymás szemébe nézünk. Ez egyértelmű flört volt!  Elzártam a csapot és a csöpögtetőbe raktam mindent amit elmostam.
- Úristen már ennyi az idő? - nézem az órát a nappaliban. 21:04 volt.
- Hamar eltelik az idő ha az ember jól érzi magát - mosolyog, amivel ismét levett a lábamról.
- Hát igen - jelzem egy mosollyal, hogy én is jól éreztem magam.
- Nekem most mennem kell, de akkor holnap találkozunk reggel is a stúdióban meg este nálam.. - kacsintott egyet és egy pimasz mosoly virított az arcán mellé.
- Nehogy azt hidd, hogy holnap le fogok feküdni veled - mondom neki komolyan.
- Ez azt jelenti, hogy máskor igen? - nyalogatja a száját egy ördögi mosollyal az arcán.
- Ennyi elég volt mára belőled! - terelem kifelé az ajtón nevetve.
- Csak hülyéskedek nyugi - nevet - De akkor jössz holnap?
- Még meggondolom!
- Majd hívj fel! - megy ki az ajtón - Jó éjszakát királylány!
- Neked is cowboy! - nevetek majd becsuktam utána az ajtót és háttal nekidőltem. Mi az, hogy beleegyeztem a randiba?? Nem vagyok normális! Tényleg Jenna merre kevereghet? Felhívom gyorsan.
/beszélgetés kezdete/
- Merre vagy Jenna? - szólok bele semleges hangon a telefonba.
- Hayley-vel és Dennis-sel! - mondja majd egy kicsit halkult a háttérzaj - Na és Pierre-l mi van? - kérdi sunyin.
- Nem történt semmi, csak tv-ztünk és beszélgettünk! - ahogy kimondtam rájöttem, hogy az első állításom nagy hazugság.
- Szóval semmi mi? Pedig ez igen is valaminek hangzik! És megcsókolt? - kérdi izgatottan.
- Nem, de holnap is megyek hozzá munka után.. - mondom kicsit kételkedve magamban, hogy el kéne-e menni.
- Siker! - hallom halkan a hangját.
- Ezt hallottam! - nevetek.
- Nem kell megköszönnöd! - nevet.
- Nem is fogom! - nevetek én is - Mikor várhatlak haza?
- Hálátlan! - mondja nagyképűen hülyeségből - 10-re otthon vagyok!
- Oké, most leteszem szia! - rakom le a telefont.
/beszélgetés vége/
Eldöntöttem, hogy elmegyek Pierre-hez este ha már főz meg minden. Ha túlságosan nyomul akkor ott hagyom és kész... vagy majd meglátjuk. Na megpróbálok egy kicsit magammal is foglalkozni. Miután kitakarítottam rendesen a konyhában, leültem tv-t nézni. Valami hatalmas nagy ökörség ment, amin be is aludtam. Arra keltem, hogy hallottam nyílni a bejárati ajtót. Nyitogattam a szemeim, majd egy pislantás alatt bent volt a házban már Alex is és Jenna is.
- Ne ébresszük fel! - suttogja Jenna, ahogy lerakja a pulcsiját.
- ÉBREDJ MANÓ! - ugrik rám Alex.
- Rohadj meg te öt tonnás pocok!! - üvöltöm el magam nevetve, Jenna is csak nevetett a jeleneten - Fent voltam különben.. az ajtó nyitódásra nehéz lenne nem felkelni!
- Pocok? Ez is új! - nevet Alex - Na húzz fel a szobádba, mert tv-zni akarok!
- A saját szobádban verd! Meg amúgy is nem volt elég neked az a csaj akivel dugtál egész nap? - ülök fel a kanapén a fejemet vakarva, mivel eddig feküdtem.
- Milyen egész nap? Csak délután és este az azért nem egész nap! - röhög Alex majd elveszi a távirányítót és kapcsolgat - Na végre! Ezt a műsort akarom megnézni, szó lesz arról a bandáról akiket még menedzselek - húzza ki magát - Szóval húzzál a szobádba te zombi!
- Nagyon profi vagy bátyus - kócolom össze a haját majd elindultam a szobámba fáradtan.
- Álmodj szépeket - mutatja utánam, hogy kapjam be miközben a tv-t nézi.
- Te is, hasonlóan szépeket - mutatok vissza neki majd beestem az ágyamba.
- Na mesélj! - ül le Jenna az ágyam szélére.
- Álmos vagyok, majd holnap! - húzom a fejemre a takarót.
- De én addig nem tudok aludni, amíg nem tudom! - húzza le a fejemről.
- Istenem! - nézek az ég felé - Oké elmondom: csináltunk makarónit, ittunk hozzá bort, megismerkedtünk egy kicsit jobban, néha flörtölt de én nem igen reagáltam rá.. ennyi! Kielégítő volt, vagy megkérjem a kanos bátyámat hogy elégítsen ki teljesen??? - mondom neki halál komolyan, amire elneveti magát.
- Oké, kielégítő voltál - ütögeti meg a vállam - Jó éjt! - néz vissza az ajtóból én pedig szintén motyogtam valami "szép álmokat" félét aztán bealudtam.

3. rész

- Nagy jövő vár rátok! Világ sztárok lehettek - jelentette ki mosolyogva, erre a fiúk egymásra néztek és hatalmas éljenzésbe kezdtek a hangszerek letétele után. Én szintén örültem, hogy Alex meneddzseli őket mostantól, így talán lesz lehetőségünk megismerkedni velük.. a humoruk kicsit szokatlan még nekem, de jókat nevetek velük. Aztán sosem lehet tudni, ha jobban megismerem őket milyenek, de majd kiderül. Amíg a többiek lepacsiztak egymással Pierre rám nézett én pedig egy mosollyal és felfele mutató hüvelykujjal jeleztem neki, hogy tényleg jó számaik vannak, aztán ő is vigyorgott majd követte a többiek példáját - Írjatok még ilyen jó számokat és találjátok ki az album címét! Biztos ütős lesz! - pacsizik le Alex is a srácokkal.
- Már vannak számaink! - mondja David.
- Hát igen, de kevés van kész közülük teljesen.. talán 2-3, a többit meg vagy be kell fejezni vagy át kell írni mert hülyén hangzik - világosítja fel Chuck David-et.
- Hát hajrá fiúk, szerintem állatiak ezek a számok! - ölelem meg őket.
- Köszi - mosolyognak egyszerre majd Jenna is kifejezte a tetszését.
- Alex, bemehetünk megnézni, hogy milyen belül?? - mondom izgatottan, mint egy 10 éves kislány aki új barbie babát lát a kirakatban.
- Menjetek, de ne törjetek össze semmit! Én kimegyek a folyosóra telefonálok meg ilyenek - húzza elő a telefont a zsebéből.
- Én meg kimegyek wcre már nem bírom tartani! - rohan ki Pierre a folyosóra.
- Várj segítek! - fut utána kurvás léptekkel Seb.
- Én éhes vagyok.. hozzak valami kaját a mekiből? - kérdi David.
- Hozz.. - sorolta Jeff és Chuck a dolgokat amik kb. 10 ember ellátására alkalmasak lettek volna - És ti csajok?
- Két sajtburgert simán be tudnék falni! - mondom nevetve. Nem titkolom, hogy szeretek enni - De majd fizetem én a részünket!
- De hogy!! Én fizetek, meghívlak titeket - mosolyog David, nehezen de csak sikerült meggyőznie - Na és te Jenna?
- Nekem is két sajtburgert! De annyi pénz nincs a világon, hogy ezeknek meg nekünk is elegendő kaját hozz - nevet Jenna.
- Majd beszállnak szépen! - néz Jeff-re és Chuck-ra David.
- Persze!! - néz "ki kérem magamnak" fejjel Chuck.
- Igen, ha zabálni akarsz fizess! - nyújtotta a tenyerét David Chucknak - ilyen az élet! Vagy talán a padlóról akarod csipegetni a morzsákat amiket szórni fogok a mekis hambimról? - röhög beképzelten David.
- Te aztán nem fogsz ide morzsázni kiskölyök! - szólal meg Ron a pultnál, erre elkezdünk nevetni. Csak megegyeztek a srácok és David elindult felfedező útra a mekibe.
- Mindig ilyenek Pierre-ék egyébként? - kérdez rá Jenna mosolyogva Jeff-től.
- Ez a lételemük és a buzulás.. ugye Chucky?? - simogatja meg Chuck arcát Jeff.
- Igen bébi, ők már csak ilyenek! - nevet Chuck - Na gyertek - vezet be minket a hangszerekhez Chuck - Tudtok játszani valamin?
- Hát - néztünk össze Jennával - Én tudok zongorázni, de nem profi szinten.. - mondom.
- Én meg gitározni, mondjuk már régen csináltam - vallja be Jenna.
- Most a gitárról beszélsz vagy..? - néz szemtelenül Jeff majd mosolyra húzza a száját amikor Jennának leesik.
- Hülyee! - nevet Jenna majd leült egy székre és Jeff a kezébe nyomott egy gitárt. A fiúk kíváncsiskodóan hallgatták végig a számot amit eljátszott én pedig rögtön felismertem és mosolyra húztam a számat, majd ő is amikor meglátta. Ismertük a szám érzelmi értékét és ezzel együtt elő hozta a régi szép és a kevésbé szép emlékeket. Jelezte, hogy énekeljek de nem akartam, így szóvá tette - Énekelj Abbey!
- Neeem, már el is felejtettem a szövegét - mondom mert nem akartam felidézni a vele járó érzéseket, amikor ezt írtuk.
- Na énekelj, már! Nem lehet olyan rossz a hangod.. nem fogunk lehurrogni nyugi - nyugtat meg Chuck.
- Lehetetlen, hogy elfelejtsd a szövegét! Rengeteget gyakoroltuk régen, emlékezz - vigyorog Jenna, de közben figyel az akkordokra.
- Jól van, de akkor kell a szintetizátor is - ültem le majd előről kezdtük a dalt. Kicsit rozsdásan, de sikerült belerázódnunk. Csak a refrénig írtuk meg, de Jeffnek és Chucknak leesett az álla. Én egy hajszál híján sírva fakadtam a refrénnél, de sikerült visszafojtanom. Közben Alex is vissza jött és az üvegen keresztül nézett minket.. nem szoktam sírni látni de mintha egy könnycsepp csillant volna meg a szemében. Tudta miért írtuk ezt a számot és hogy mennyit jelent nekünk.. meg persze neki is.
- Ezt ti írtátok?? - kérdezte Chuck - Nagyon szép hangod van Abbey! - mosolyog.
- Úgy őszintén, nem néztem ki belőled! - próbálja viccesre venni a figurát Jeff - De tényleg nagyon jól tudtok játszani a hangszereken,
- Hehh, kösz - nevettem - Rég játszottuk már el - néztem Jenná-ra, akin láttam hogy ugyanúgy hatott a szám.
- Mi ez a síri csönd? - kérdezte Chuck kis idő múlva, ugyan is tényleg nagy csönd volt.
- Semmi.. - próbáltam nevetni. Ezt a számot a szüleink halálához írtuk, hogy mennyire hiányoznak és így rengeteg érzés kavargott bennünk. Nem akartam nekik a nyakukba zúdítani a dolgokat, friss az ismeretség meg minden. Pierre és Seb betoppant az ajtón majd odajöttek hozzánk.
- Nagyon megkönnyebbültem! - néz az ajtóban kielégülten Seb-re Pierre.
- Már kellett neki egy kis lazítás! - röhög Seb, vele együtt mi is.
- Miről maradtunk le egyébként? - ül le Pierre egy székre nehézkesen.
- Jenna és Abbey előadták a saját számukat! - mondja Jeff - Pierre lehet, hogy legközelebb óvatosabban kéne csinálnod Sebbel! - nevet.
- Mi?? - néz Pierre értetlenül, majd leesik neki - Anyád! - áll fel a székről majd megpofozza Jeffet és egy kisebb verekedés kerekedik belőle.
- Hé héé! Ne törjetek össze semmit! - jön be Alex is.
- Majd kint ölhetitek egymást - nevet Jenna.
- Milyen számot adtatok elő? - kérdez rá végül Seb.
- Ja semmi, csak régen írtunk egy dalt és most azt énekelte fel Abbey meg zongorázott amíg én gitároztam, de nem olyan nagy szám - avatja be őket Jenna.
- Had halljuk! - egyenesedik ki Pierre.
- Én nem hiszem, hogy még egyszer el tudnám énekelni - nézek Jennára, aki egyből megértette.
- Majd máskor srácok.. biztos fogunk még találkozni, ha most már Alex menedzsel titeket - mosolyog rájuk Jenna, de nem Pierre nem hagyta annyiban.
- De hogy érted azt, hogy nem tudnád elénekelni még egyszer? - kérdez rá Pierre.
- Az a lényeg, hogy most nem megy! - ordítom le a fejét, szegény pedig csak bámult rám ijedten.
- Jól van de attól még, hogy rákérdeztem.. - kezdi a mondatát.
- Ne feszegesd a határokat Pierre! - álltam fel a székről majd kifutottam a mosdóba. Éreztem, hogy nem tudom sokáig tartani a sírást és ezt láttam a legjobb megoldásnak.. jobb, mintha ott mindenki előtt sírva fakadnék.
- Most meg mi a baja??? - néz értelmetlenül Pierre.
- Pierre ha azt mondja, hogy nem akkor nem - magyarázza neki Alex.
- De nem lehet válaszolni??? Miért hisztizik?? - telik be neki a pohár.
- Pierre nem ismered őt, úgy hogy inkább maradj csöndben!! - szól rá Jenna majd utánam futott.
- Hát de...
- Hagyd haver! - szól rá Chuck Pierre-re. Nem tudom lehet rá jött a szövegből, hogy miért is írtuk ezt a számot és azért védett meg.
- Biztos van rá oka, hogy miért borult ki - nyugtatja Seb is Pierre-t - Majd máskor elénekli ha úgy érzi.
Én közben a lány wcben a mosdóra támaszkodtam és mostam az arcomat sírás után. A tükörben néztem magam és mintha a szüleimet láttam volna mögöttem, de amikor megfordultam nem voltak ott. Nagyon hiányoznak! Mindent megadnék, hogy visszamehessek az időben és megakadályozzam azt a balesetet. Már legalább 3 éve sikerül elfojtanom ezeket az érzéseket, de ezzel a dallal ismét felszínre törtek. Sose fogom tudni őket elfelejteni, akárhogy is próbálkozok ez végig kíséri az életem. Az arcomat ismét a tenyereimbe temettem, majd ajtó nyílást hallottam.
- Jól vagy Abbey? - fogja meg a vállam Jenna - Ne sírj..
- Borzasztóan hiányoznak! - törlöm le az arcomat szipogva. Észrevettem a tükörben, hogy a szemfestékem elkenődött - Na basszus! - kezdem lemosni az arcomról - Nincs nálad szemceruza?
- De, hoztam - veszi elő a táskájából.
- Ez a táska eddig is nálad volt? - veszem el tőle a szemceruzát majd kihúztam a szemem.
- Igen, nem vetted észre? - nevet - Na mind egy is, próbáld meg össze szedni magad, Alex aggódik érted!
- Igazad van... és Pierre-től is bocsánatot kell kérnem, hogy így kiakadtam - nyújtottam neki vissza a szemceruzát. Kicsit megigazgattam a hajam, majd kimentünk Jenná-val. Mindenki ott volt a folyosón kivéve David.
- Sajnálom Pierre, hogy ilyen könnyen kiborultam... - nézek a szemébe megbánóan majd mindenkire - És tőletek is, hogy látnotok kellett a hiszti rohamomat!
- Abbey.. Alex elmondta a dolgokat.. részvétünk - fogja meg a vállam Pierre.
- Nem haragszunk rád, megértjük a dolgot - mosolyog megértően Jeff.
- Tényleg elmondtad nekik? - fordulok Alex felé.
- Nincs értelme hazudni - von vállat Alex. Még nem akartam, hogy tudják, nem ismerem őket annyira ahhoz, hogy ezt megosszam velük. Nekem rengeteget jelent, csak a családtagjaim tudják, Jenna és az ő tesói.. azaz eddig csak ők tudták.
- Srácok! - hallunk egy erőlködő hangot, amire mindenki megfordult. A folyosó végén David cipelte a rengeteg mekis szatyrot - Segítsetek!! - nevet, de közben koncentrál, hogy ne ejtse le őket. Röhögve futott oda Seb és Jeff majd segítették bevinni a stúdióba ahol mindenki befalta a sajátját. Pierre Jeffet dobálta sült krumplival, amit meg David és Chuck eszegetett a földről, közben Seb és Jenna mit sem foglalkozva velük beszélgettek és ettek. Azaz addig ettek, amíg David nem lopott a kajájukból, utána ketchuppal kenegették egymást 3-man.
- Hééé! - talál el engem is Pierre, de ő mentegetőzött, hogy véletlen - Ezt nem úszod meg! - kentem az arcára majonézt széles vigyorral ő pedig leszedte az ujjával, lenyalta aztán belenyúlt a nadrágjába és azzal a kezével kergetett. Ott rohangásztunk a stúdióban mind két ovis, de vicces volt xD. Végül Alex mögé bújtam el, aki Seb-bel csatázott - Na most védj meg!!
- Ez a mi harcunk, ne keverd bele! - közeledik félig nevetve Pierre.
- Oldd meg Abbey, nem érek rá! - röhög miközben Seb-bel dobálták egymást.
- Ugye tudjátok, hogy ezt mind ti fogjátok fel takarítani? - ül Ron a székén telefonozva.
- Tudjuk! - vágjuk rá egyszerre majd sikerült abba hagyni a hülyülést, feltakarítottunk és megettük a kaját.
- Pierre neked nincs kedved kezet mosni ezek után? - nevet Jenna.
- Ja, de - fut a wcbe.
- Valami baj van az agyával? - nevetek Chuck-ra nézve.
- Mindig ilyen volt, már megszoktuk xd - nevet Chuck.
- Megártott neki a sok anál... David azért leállhatnátok! - röhög Jeff.
- De ha egyszerűen azt szereti??? Vonjam meg a drágámtól a David féle kielégítést ?? - akad ki picsásan David.
- Azt kéne! Légy kemény! - utasítja Seb, közben Pierre visszajött és leült a kanapéra.
- Miről van szó? - kérdi Pierre.
- Nagyon kétértelműen fogalmaztál Seb.. - nevetek.
- Nocsak, a kis perverz! Alex mire tanítod te a húgod? - fordul felé Chuck.
- Nem kell nekem tanítom, elég ha rátok néz! - röhög Alex, ahogy átkarol.
- Arra nem gondoltok hogy magától tanulta? - nevet Jenna.
- Magamtól? Ne röhögtess! Veled töltöttem az időm nagy részét régen is... te vagy a bűnös! - mutatok rá ál mérgesen Jennára.
- Ééén?? Perszee! - vágja be a durcát majd elfordul tőlem karba tett kezekkel.
- Mik ki nem derülnek rólatok csajok! - nevet Pierre. Egész aranyos nevetése van bevallom.
- Nem ismersz te még minket - mondom neki mosolyogva.
- De feltétlenül megakarlak - vet be egy csábító mosolyt, amin kicsit elpirultam. Mi van velem?? Én nem ilyen vagyok!! Nem tetszhet nekem Pierre.. nem és kész!!
- Hoppáá nézzétek, hogy elpirult! - nézi az arcomat Alex.
- Kuss, nem is! - nézek rá rosszallóan. Pierre pedig csak mosolygott az egészen.. lehet én is bejövök neki? Nem, nem nem!!! Ő csak meg akar fektetni! Száz százalék, és én nem egy éjszakás kaland vagyok! Amikor ránézek valami érzés elkap, de alig ismerem! Mi a fene?? Bolond a szívem, miért nem tudok neki parancsolni? Olyan bonyolult minden!
- Pedig egészen piros az arcod! - állapítja meg David is pimaszul mosolyogva.
- A pirosító miatt van, adtam neki az előbb a mosdóban.. eddig is ilyen volt nem vettétek észre? - véd meg Jenna. Imádom, hogy kiáll mellettem főleg ilyenkor, amikor nem vagyok tisztába az érzéseimmel.. de persze máskor is.
- Itt látszik, hogy öregszel bátyus! Már a látásod se ép, aztán ez az őszhajszál.. - rázom a fejem miközben a haját méregetem - Feláll még néha odalent..? Vagy a következő szülinapi ajándékod Viagra legyen? - nézek rá aggódva erre aztán mindenkiből kitör a nevetés még Ron-ból is. Mindenki sorban lepacsizott velem. Az egyetlen ember akinek hangját se lehet hallani az a bátyám, aki kétségbeesetten fut oda egy tükörhöz őszhajszálat keresve.
- Ti mindig ennyit veszekedtek? - kérdi Chuck.
- Mostanában kevesebbet, de már hiányzott! - megyek oda Alex-hez és átöleltem.
- Nagyon vicces vagy törpe! Mássz le rólam! - mondja félig nevetve a tükörnél.
- Törpe?? Jó mondjuk egy égimeszelőhöz képest aki 184 centi.. - állok mellé. Mert igen Alex nagyon magas... én se vagyok semmi de hozzám képest még magasabb.
- Most nézem, tényleg rohadt magasak vagytok! - szólal meg Jeff majd mellénk áll 175 centisen.
- Hát Jeff.. ha lenne felálló punk séród akkor rá lehetne fogni, hogy kb. ugyanakkorák vagytok! - nevet Pierre.
- Na akkor mutasd te mekkora vagy! - szólalok meg.
- Itt mindenki előtt? - kérdez rá sunyi vigyorral.
- Oké, látom nem csak én vagyok itt túlságosan perverz! Akkor érthetőbben: gyere ide mellénk - magyarázom neki, mint egy óvodásnak.
- Így már jobb - nevet majd mellém áll.
- Ugyan olyan magas vagy, mint Abbey! - szólal meg Seb.
- Az nem lehet! Túl növöm! - mosolyog Pierre.
- Szeretnéd! - nevetek én is majd Jenna egymás hátának támasztott minket, hogy rá jöjjünk végül is ki a magasabb, közben Alex leült.
- Egyforma! - állapítja meg Chuck.
- De rajta magassarkú van! - mutogat Pierre a lábamra.
- Ez neked mióta magassarkú Pierre? - veszem le a jobb lábamról a lapos talpú cipőt.
- Azt hittem...tévedni emberi dolog na! - védi magát.
- Neked is Viagra kell szülinapodra? - kérdi tőle komoly arckifejezéssel Jenna erre mindenki röhög megint.
- Pierre papa! - rohan oda hozzá izgatottan David, mint egy kisgyerek - Mit kapok karácsonyra? - néz fel rá csillogó szemekkel.
- Ló faszt a seggedbe kis unokám! - simogatja meg David fejét, aki egy olyan 10 mp re ledöbbent.
- De jóóó! - tapsikol David, erre aztán tényleg mindenki szét esett a röhögéstől.
- Srácok mindjárt lejár a stúdió bérlés ideje.. szóval jobb lesz ha mentek! - küld ki minket Ron, bár láthatóan jókat nevetett rajtunk. Kimentünk az épületből és ott mindenki megtorpant.
- Na akkor sziasztok.. nagyon jól éreztem magam - köszönök el a srácoktól - És még egyszer bocsánat a történtekért..
- Nyugodj meg Abbey, elhiszem milyen rossz - mosolyog kedvesen Seb.
- Igen, ezért ne gyötörd magad - nyugtat Chuck is. David azt se tudta miről van szó, de inkább nem szólalt meg, biztos úgy volt vele hogy a srácok majd elmesélik neki.
- Egyébként a kaját is nagyon köszönjük - köszöni meg Jenna az én nevemben is.
- Nincs mit - villant egy mosolyt David - De legközelebb jöhetne velem valaki, ha ilyen sok embernek kell kaja!
- Te nem szóltál - mondja neki Chuck.
- Na srácok akkor kicsit a bandával kapcsolatban. Elintéztem pár dolgot, csináltatok egy hivatalos weboldalt ahol a frisseket lehet majd találni rólatok. Az album címén meg gondolkozzatok, holnapra kéne.. itt találkozunk a stúdióban reggel 9-kor szóval ne késsetek! - tájékoztatja őket Alex.
- Oké, akkor holnap, de csajok ti is gyertek ám! - kacsint rám Pierre.
- Ott leszünk! - vágja rá Jenna.
- Nekem most mennem kell, a szüleim várnak mert az öcsém fősulira megy és segítenem kell pakolni.. sziasztok - köszön el Pierre majd elsétál. Mindenki elköszönt majd mentek a saját dolgukra.