35. rész

Na, hát sziasztok! :)
Ahogy írtam ezt a részt, rá kellett jönnöm hogy hamarosan véget fog érni ez a történet. Életemben először befejezek egy történetet, wow! :D
Nagyon fognak hiányozni a szereplők... épp ezért van egy ötletem. Nem 100% de lehet, hogy lesz a sztorinak talán egy 2. évada is ami nem biztos hogy Abbey és Pierre körül fog forogni (benne lennének ugyan így, de másik bandatag élete lenne a középpontban).. még az se biztos hogy lesz, de tényleg, csak gondoltam megosztom veletek a lehetséges terveimet hogy ne keseredjetek el ha esetleg megszerettétek őket ti is :)
A lényeg, hogy valóban nincs sok rész hátra, pontosan nem tudom mennyi de hamarosan vége lesz ennek az évadnak. Még gondolkozok rajta miközben írom a többi részt, hogy esetleg mit tudnék írni a 2. évadba és akkor ha lesznek ötleteim biztos megvalósítom őket :D
A másik dolog pedig az, hogy elgondolkoztam rajta, hogy a fogalmazó képességem mennyit fejlődött a legelső rész óta.. nevetve olvastam vissza :D Még mindig van mit fejlődnöm, de boldogan látom, hogy ez az egész írás nem csak a hangulatomra, de a fogalmazásom fejlesztésére is jó hatással volt :D
Egyébként izgatott vagyok, még nem írtam meg a végét, de már dolgozok rajta! :)
Ilyen sok hozzáfűznivalóm nem volt még egy részhez sem.. hát ezt is megéltem:D
Nem húzom tovább a szót, jó olvasást a 35. részhez :))


- Mi történt? - kérdeztem türelmetlenül.
- Figyelj, ne akadj ki mert tényleg nincs olyan nagy baj mint ahogy gondoltuk hogy lesz.. -a háttérből krákogást hallottam - oké szóval egy kicsit még is, de.. ahj.. a lényeg, hogy hallottuk Sebbel amikor Pete Alexnek elárulta, hogy látott téged és Pierre-t ma délután piknikezni és teljesen úgy hangzott, mintha ez már meg lett volna tervezve, mintha.. mintha Alex utánad küldte volna Pete-et vagy hasonló - informált Jenna, de a mondanivalója közepén leragadtam. Alex tudja. Mit? Mindent! Meg fog őrülni, le fog szidni, Pierre-t is és ... a banda! Úristen, a banda! Mi lesz a bandával?! Kérdésem több millió volt, de választ sajnos egyikre sem találtam.
- Édes.. - eközben Pierre a karom simogatta összeráncolt homlokkal és próbált szóra bírni, nem sok sikerrel. Teljesen letörtem, hirtelen nem volt semmihez se kedvem csak rohanni, de minél messzebbre innen.
- Abbey ott vagy? - szólt a telefonba ismét nyugtalankodva.
- Itt - nyögtem ki nehezen majd erőt vettem magamon. Nem, Alex nem fog parancsolni nekem! Nem leszek miatta egy érzelmi roncs!
- Hogy reagált? - érdeklődtem, már sokkal nagyobb bátorsággal a hangomban, közben Pierre kíváncsian bámult engem és tátogott valami olyasmit, hogy "Mi a baj?".
- Bezárkózott a szobájába, azóta ki se jött! Nem láttam még ilyennek - értetlenkedett Jen.
- Akkor ma nem megyek haza.. viszont - kezdett eluralkodni felettem a méreg - ha Pete-et meglátom, megbánja még hogy eljárt a pofája!
- Elmondta neki?! - tört ki Pierreből.
- El.. - sóhajtottam. - Ember, ha meglátom azt a faszt, én..-
- Most inkább gondolkozzunk azon mit kéne tennünk - szakítottam félbe Pierre szitkozódását.
- Srácok, mi letesszük mielőtt Alex észreveszi hogy veletek beszélünk.. megpróbáljuk elintézni hogy itthon maradjon és ne csináljon semmi hülyeséget, de a többi rajtatok áll - mondta Jenna -.. sziasztok! - Hali - nyomtam ki a telefon elmerülve a gondolataimban.
- Nem tudom mit tegyünk - vallottam be Pierrenek miközben felé fordultam.
- Ma már semmit- sóhajtott gondterhelten - gyere, lezuhanyzunk, adok egy pólót és egy boxert aztán lefekszünk aludni és majd holnap reggel mindent kitalálunk - csókolt meg lágyan, ezzel egy kicsit megnyugtatva. Igaza volt, alszunk rá egyet és talán könnyebben fog menni a gondolkodás, ma már úgy is fáradtak voltunk.
Így hát minden szó nélkül engedtem, hogy bevezessen a fürdőbe és óvatosan levetkőztessen, én pedig ugyan ezt tettem vele. Semmi nem történt, ekkora stressz alá téve nem tudtam most valahogy szexre gondolni. Egész fürdés alatt nagyon gyengéd volt és gondoskodó, igyekezett elfeledtetni velem minden rosszat. Sikerült elérnie, miközben a karjaiban feküdtem a kellemesen forró vízben, tisztára kimentek a fejemből az Alex lehetséges reakcióit illusztráló képek. Miután kiszálltunk a kádból és felöltöztünk (én abba amit Pierre adott nekem), befeküdtünk az ágyába minden szó nélkül. Magához ölelt hátulról és nyomott egy puszit a fejem tetejére majd váltottunk egymással egy "Jó éjszakát"-t és lekapcsoltuk a villanyt. A negatív dolgok ismét kísértettek, akárhogy is próbáltam elűzni őket a fejemből. Mintha ezt ő megérezte volna, még jobban magához szorított és belecsókolt a nyakamba. Végül is így sikerült álomba merülnöm.

Pierre szemszöge ( ennek is eljött az ideje:D ):

Elaludt végre, hallom a szuszogását. Már aggódtam, hogy sosem fogja elnyomni az álom. Óvatosan elemeltem a kezeim a dereka körül és igyekeztem minden hangadás nélkül kimászni az ágyból és felöltözni, de persze, hogy elbotlok ebben a kibaszott.. tálban?! Még is mi a fenét keres itt egy tál?! Tényleg ki kéne takarítanom..
- Hmm - fordultam automatikusan vissza a hangforráshoz, de szerencsémre csak álmában nyögött fel. Édesen alszik.. mosolyodtam el, az ablakon beszűrődő éjjeli fény csíkokban világította meg az arcát. Meg kell tennem érte, még ha kockázatos is. Miután észhez kaptam végül gyorsan felrángattam a farmerem és az egyik fekete Role Model pólóm. Ahogy elhaladtam a nappaliban lévő tükör mellett muszáj volt belepillantanom és végig mérni magam benne. Kicsit megigazgattam a hajam. Szexi. Oké, lehet hogy nem ez a lényeg most, de azért nem úgy akarok kimenni az utcára mint aki öt éve nem fésülködött volna! Legalább nézzen ki úgy.. Óvatosan bezártam magam után az ajtót.
A vezetőülésre bepattanva csak nem tudtam kiverni a fejemből azt az arckifejezést amikor Abbey telefonált.. egyszerűen nem megy. Az a rémült szempár, amik idáig vággyal égtek hirtelen fagyosakká váltak. Remélem nem kell többé látnom így... és teszek érte, hogy ennek az egésznek vége legyen.
Az autómmal lassan leparkoltam a Lemons ház előtt, majd miután leállítottam a motort mély levegőt vettem. Meg tudod csinálni, Abbey-ért.. biztattam magam és ezt követően kiszálltam a kocsiból majd a bejárati ajtó felé vettem az irányt. Konkrét tervem nincs, de egy igazi énekesnek tudnia kell improvizálni. Most erre készülök.
Egyébként nevetséges, hogy Alex mennyire félti Abbey-t, de valahol talán megérthető, korán vesztették el a szüleiket... viszont még is azért ennyire aggódni érte? Persze gyönyörű lány és biztos sok más pasi szemet vetett már rá, de elég okos ahhoz hogy lekoptassa őket. Engem is hogy faképnél hagyott az első találkozásunknál... Sokszor visszajátszódik az a jelenet a fejemben és hülye voltam akkor, mert csak a testét akartam. Most már az egész lány érdekel és ez betudható annak, hogy beleszerettem. Ezért is fogok most beszélni erről Alex-al, ha nem lenne ilyen komoly a dolog akkor hagynám az egészet, de mivel itt Abbeyról van szó, muszáj megtennem az első lépést a bátyja felé. Emellett a banda jövője is ezen forog kockán, ez se mellékes dolog.
Minden félelmemet elfolytva sikerült megnyomni a csengőt. A lábammal doboltam idegességemben, arra várva hogy végre kinyissa valaki az ajtót és nem kellett sokáig ácsorognom ott. Alex az.
- Mit akarsz? - kérdezte mogorván, látszott rajta, hogy rágódik már ezen egy jó ideje és emiatt ki is voltak az idegei.
- Beszélni.. erről az egészről - indultam volna befelé, de úgy állt ott mint egy cölöp, esze ágában se volt beengedni.
- Hol van a húgom? - a szemei szinte tüzet okádtak, de nem vártam mást, felkészültem.
- Elmondom miután beszéltünk - kerültem ki makacsul majd a nappaliba indultam - higgadtan, nem verekedni jöttem - tettem hozzá még mielőtt elfajulnának a dolgok, de ha kell megvédem magam. Nem érdekel ha Abbey bátyja ellen de meg fogom.
- Pierre, a te érdekedben, kifelé - mondta szabályzott nyugodtsággal.
- Nem! Alex, a húgod már 22 éves felnőtt, nem te mondod meg hogy mit csinálhat és mit nem - tört ki belőlem amivel már régóta fel akartam világosítani a barátnőm bátyját.
- Ki vagy te, hogy meg mondd ezt nekem?! - akadt ki - Az ÉN húgom és ÉN vagyok a bandád menedzsere ak-
- Miért kevered folyton a magánéletet az üzlettel? A bandám mit ártott neked? Már azt sem értem én mit ártottam neked, annyi az egész hogy a húgoddal járok, semmi több - védtem magam.
- Épp ez az! A húgommal jársz és ki tudja mióta a tudtom nélkül!
- Azért a tudtod nélkül mert amikor megtudtad tisztára ugyan így viselkedtél és Abbey ettől félt, hogy ha megtudod te eltiltasz tőle, ezért hazudtunk neked a szakításról - csúszott ki a számon és csak akkor realizáltam amikor megláttam a reakcióját.
- Ti nem is.. szakítottatok? - lepődött meg és így egy kicsit lenyugodott - Akkor Pete hogy jött a képbe? - állt meg a plazma tv mellett, onnan bámul rám értetlenül. Ha már elkezdtem, be is fejezem.
- Ő csak befurakodott az egészbe, semmi köze nem volt hozzá! Rá vette Abbey-t, hogy előtted úgy tegyenek mintha ők ketten járnának - amikor láttam, hogy nem érti hozzá tettem - nyugi, én se értettem miért kellett ez - válaszoltam meg a kimondatlan kérdését.
- Wow, ez kicsit sok egyszerre - ráncolta a homlokát.
- Figyelj Alex őszinte leszek veled. Ez idő alatt beleszerettem a húgodba és.. egyszerűen nem tudnám elengedni. Már akkor a "szakításnál" is éreztem, hogy ez nem egy nyári románc lesz,ezért is nem hagytam annyiban és reménykedtem, hogy ezt Abbey is érzi.. - magyaráztam neki higgadtan, de még mindig csak a földet bámulta összezavarodottan, így folytattam - Ma délután pedig rá jöttem arra, hogy tényleg szerelmes vagyok belé és bármit megtennék érte. Tényleg bármit. Most is itt vagyok pedig őszintén? Legszívesebben kerültelek volna jó messzire - nevettem enyhén - El kell hinned, hogy nem csak játszadozni akarok vele. Követtem el hibákat a múltban, de azóta már megbántam az egészet - sétáltam oda hozzá óvatosan - Minden rendbe jött közte és köztem és azt akarom, hogy veled is rendbe jöjjenek a dolgok - tettem rá a kezem a vállára amire felemelte a fejét és a szemeimbe nézett. Nem vagyok jó emberolvasó, de azt vettem ki belőlük, hogy mélyen összetört, valószínű a hazugságok miatt - Higgy nekem, már rég olajra léptem volna ha nem így lenne.. de szeretem őt, teljes szívemből!
Hatalmas csend uralkodott a szobán miután befejeztem a kis beszédemet. Fel kellett neki dolgoznia, hogy idáig végig hazudtunk neki, de nem tehettünk mást.
- Sajnálom - nyögte ki egy legyőzött sóhaj után - Tényleg sajnálom. Nekem ő még mindig a kicsi húgom, aki a két lábán is alig tudott megállni, nem hogy szerelmes lenne valakibe - nevetett szomorúan - Már tudom milyen érzés apának lenni, szerintem az apák ugyan ezt élik át..
- És milyen? - kérdeztem hirtelen, de magam se tudtam miért, talán csak folytatni akartam a beszélgetést.
- Szar! Tudod mennyit aggódtam végül a semmiért? - fogta meg a homlokát, bennem pedig felgyúlt a reménység szikrája - Nem gondoltam volna, hogy ezt fogom mondani, de... jó srác vagy Pierre, megérdemled Abbey-t - ütögette meg a vállam elismerően.
- Akkor rendben vagyunk? - nyújtottam a kezem. Izgatottan vártam rá, hogy kimondja a végszót.
- Igen - mindkettőnkből megkönnyebbülő nevetés tört ki ahogy kezet fogtunk - De hé, vigyázz rá! Csak egy húgom van - kötötte az orromra mosolyogva.
- Még szép, hogy vigyázok - vigyorogtam vissza boldogan. Minden kétség elszállt egy pillanat alatt és valami eszméletlen jó érzés vette át, amíg...
- És használjatok gumit - bólogattam rá kicsit lassan - .. várjunk! Lefeküdtetek már? - tért vissza az oltalmazó báty szerepébe amire ismét megállt bennem az ütő. Hazudj, fuss, mondj igazat! üvöltött kétségbeesetten az agyam.
- Öhm.. -haraptam az alsó ajkamra idegesen majd neki álltam hadarni - igen, mennem kell Abbey biztos vár, de holnap találkozunk a stúdióban csá! - rohantam kifelé a házból mintha az lángokban lenne. Attól féltem, hogyha nem teszem, hamarosan abban lesz.
Beültem az autómba, intettem egy utolsót és siettem vissza a lakásomba ahol a gyönyörű barátnőm várt rám. És ezt végre büszkén kijelenthetem Alex előtt is.