33. rész

Sziasztok! Megígértem, hogy még a héten hozom a kövi részt és hát itt van:) Betartottam az ígéretem, bár az utolsó pillanatban sikerült csak.. sajnálom!:/  Remélem a rész megéri a várakozást:)
Jó olvasást! :D







- Ez sem jó! Nem hiszem el! - idegeskedtem a tükör előtt a randira készülődve. Már sokadik ruhámat próbáltam fel, de egyik se volt megfelelő és kezdett az idegeimre menni.
- Pedig az előző szerintem egész jó volt - méregette a felsőt hangosan az ágyamon ülve Jenna, amire válaszképp csak egy bosszantott morgást kapott - Ne legyél már ennyire feldúlt, te is tudod hogy neki annyira mindegy mit viselsz, azt kívánja bárcsak ne lenne rajtad! - nevetett heccből.
- Szóval azt mondod menjek meztelenül? - próbáltam lazítani egy kicsit azzal, hogy poénkodtam vele, bár egy kicsit elpirultam közben. Az államra helyeztem gondolkodó pózban az ujjaim majd úgy tettem, mint aki erősen gondolkodik rajta - hmm.. nem!
- Hogy elvörösödtél, mintha nem látott volna már téged ruha nélkül - mondta ki egyszerűen Jenna majd miután felkaptam a fejem értetlenül, nevetni kezdett.
- Te honnan tudod? - kérdeztem meglepetten. Ki mondta el neki?? Nem mintha nem akartam volna elmesélni, még is a legjobb barátnőm. Úgy terveztem, hogy tőlem tudja meg, nem mástól.. és rajta kívül ki tájékozódott még erről? Mi van ha Alex is hallotta?
- Lehetnétek halkabbak legközelebb, gondolhattál volna hogy a szobád az enyém mellett van! - vágta félvállról a képembe.
- Te hallgatóztál ezek szerint! - vágtam sértődött arckifejezést majd csípőre tett kézzel bámultam rá.
- Nem kellett hallgatóznunk ahhoz, hogy halljunk titeket! - szólta el magát Jen, majd a mutató ujjam rászegeztem és vigyorogtam, ezzel jelezve neki, hogy lebukott.
- Aha! Szóval "halljunk"! - nevettem diadalmasan rámutatva a lényegre.
- Miért mit gondoltál? Hogy a szülinapján nem fogunk szexelni? - fordult el szégyenlősen - Tudod mit? Ne is válaszolj, inkább keress valami ruhát mert nem fogsz elkészülni időben - váltott témát hirtelen Jen. Igaza volt, sietnem kellett. "Röpke" egy óra múlva készen álltam a nagy tükröm előtt és magamat tanulmányoztam. Oké bevallom elégedett voltam, már csak Pierre véleményére voltam kíváncsi, de arra sajnos még várnom kellett fél órát.
- Ne mondd, hogy még se jó ez a ruha! - jelent meg mellettem Jenna majd ő is elcsendesedett a tükörbe bámulva - Hogy rohan az idő... - szólalt fel gondolkozóan.
- Igen.. mintha tegnap lett volna hogy találkoztunk a suli folyosón és rájöttél arra, hogy... -nyeltem egy nagyot az emlék felidézése hatására - szerelmes voltam Petebe..
Valóban, az a nap volt életem egyik legfontosabb mérföldköve. Kicsit fura visszaemlékezni ezekre az időkre, mivel akkoriban Pete-be voltam reménytelenül belezúgva, akinek a képét jelenleg nem tudnám elviselni. De mivel akkor lettünk Jennával legjobb barátok, ezért mindig van rá jó okom felidézni. Emlékszem amikor egyik szünetben még alsóban Pete-et bámultam messziről és hát kicsit túlságosan is belefeledkeztem a rajongásba így ahogy sétáltam a folyosón beleütköztem egy szőke hajú lányba. Barátságos volt és nem akadt ki, viszont megjegyzést tett arra, hogy azt a fiút néztem (mivel a beszélgetésünk közben se tudtam teljesen koncentrálni). Kicsit elpirultam, de aranyosan viselkedett és mondta, hogy ha van kedvem összebarátkozhatnánk.
 Ilyen egyszerűen kezdődött az egész életre szóló barátságunk. Nem is történhetett volna ennél jobban.
- Jaaj régi szép idők! Most nézd meg.. mennyit változtunk - mosolygott csodálkozóan.
- Hát igen.. - vizsgáltam magunkat én is a tükörben- De ha vén trottyos nyanyák leszünk, akik a rendelőben panaszkodnak, akkor együtt leszünk azok! - dobtam fel a hangulatot.
- Még szép! És együtt megyünk ráncfelvarrásra - nevetett - Viszont amióta itt vagyok alig voltunk valamennyit együtt.. - mutatott rá a lényegre. Igaza volt. Nekem mindig Pierre körül forgott minden és nem figyeltem a legjobb barátnőmre, pedig holnap után már utazik is vissza Miamiba! Szinte elrepült ez a két hét és még is mennyi dolog történt alatta!
- Akkor mit szólsz ahhoz, ha holnap csajos estet tartanánk, mint régen? - fordítottam felé a fejem.
- Mint régen? - mosolygott sunyin Jen - Azt nem biztos, hogy díjazná Alex!
- Ő semmit se díjaz, és különben is biztos Caithlynnel lesz vagy bulizik valahol - vontam vállat.
- Igazából nem is érdekelt, hogy örülne-e neki vagy nem, csak szimpátiából megkérdeztem te mit gondolsz erről! - kuncogott.
- Azért csodálkoztam, idáig nem foglalkoztál vele te sem! - nevettem.
- Na de ideje menned te csaj, még a végén megváratod a lovagod - kacsintott Jenna majd óvatosan a munkájával elfoglalt Alexet kikerülve eljutottunk a bejárati ajtóig.
- Vigyázz magadra kicsim! - tettette a zokogást Jenna a küszöbön állva - Sose feledd, hogy én szeretlek és mindig melletted állok! Ja és védekezzetek!
- Kösz Jenna mami! - vágtam hozzá nevetve majd elindultam a kis vendéglőhöz. Hálát adtam az égnek, hogy szombat van és nem kell dolgoznom, de mivel Pierre-t még nem találtam (túl korán értem ide) így inkább bementem üdvözölni a munkatársaimat. A konyhába beérve elmosolyodva láttam, hogy minden a rendben megy.
- Abbey! Te itt? Ma nem dolgozol! - kapott el egy ölelésre Gina majd folytatta a hagyma szeletelést.
- Csak erre jártam és gondoltam beköszönök - mondtam majd üdvözöltem mindenkit.
- Rég nem láttalak, mi van veled csajszi? Egy hétre mész el de már benne vagy az újságban! - jelent meg mosolyogva rég nem látott Rebecca kolléganőm. Ő ma állhatott vissza a munkába, mivel idáig szülési szabadságon volt. Azt kívántam bárcsak ne olvasnának újságot..
- Jól vagyok, a híreket leszámítva - mosolyogtam rá majd megöleltem - Hazug pletykákkal jönnek megint.. de meg kell szoknom, Alex mellett jóra nem számíthatok - próbáltam elviccelni.
- Jaj sajnálom - mosolygott megértően Becca - De mi tudjuk hogy nem igazak és ez a lényeg - nyugtatott a lány.
- Na viszont nekem mennem kell.. jó munkát, sziasztok - köszöntem el mindenkitől majd úton a bejár felé megláttam Pierre-t kívül ácsorogni. Gyorsan visszapillantottam, hogy nem látják-e az énekest majd kiszöktem az étteremből. Pontosan két óra volt.
- Nocsak, milyen pontos valaki - jegyeztem meg szórakozottan amire egyből hátra fordult.
- Szia - mosolygott rám édesen. Most tudtam csak megvizsgálni hogyan is öltözött: egy sötétkék farmer és egy fekete Role Model póló. Nagyon jól nézett ki - Nem gondoltam volna, hogy onnan fogsz kijönni!
- Ha velem maradsz sok meglepetés vár még - mondtam sejtelemes amire elvigyorodott - Na mi lesz, csak itt állunk vagy megyünk is valamerre? - kérdeztem türelmetlenül, de mosolyogva.
- Gyönyörű vagy - szólalt meg hirtelen, amivel el is érte, hogy elpiruljak és félre nézzek emiatt.
- Te sem panaszkodhatsz - találkozott végre a tekintetem az övével. Basszus, miért kell mindig ilyen cukin néznie?!
- Na gyere királylány - ment át az autó másik oldalára, amit eddig észre se vettem, hogy itt van aztán kinyitotta az ajtót. Rég hívott már így.. oké szóval hiányzott ez a becenév, mert az első randin kezdte.
- Köszönöm Sir Bouvier - pukedliztem hülyeségből de sikeresen belerúgtam a kocsi kerekébe így Pierre el is nevette magát, míg én a szám elé kaptam a kezem. Basszus, basszus, basszus!! - Bocsi!! Oké ezt inkább nem erőltetem! - szálltam be a kocsiba, kicsit elszégyellve magam. Az nyugtatott meg, hogy ő még mindig röhögött.
- Ennyire vicces látvány voltam? - kérdeztem miután beszállt a vezető ülésre.
- Ha tudnád, hogy mennyire! - vigyorgott még mindig majd felém nézett - De nyugi, ez a kocsi már többet is kibírt egy egyszerű rúgásnál - mosolygott rám nyugtatóan.
- Oh, szóval ezt vegyem célzásnak? - vontam fel az egyik szemöldököm, de a vicces, hogy nem kellett sok időnek eltelnie miután leesett neki.
- Aztán még én vagyok a perverz - indította be nevetve a járművet, míg én a rádiót bütyköltem.
- A mestertől tanultam - nyújtottam ki a nyelvem játékosan miközben nyomkodtam a csatornaváltó gombot egészen addig amíg meg nem szólalt a "Happy Together" című szám a Turtles-től.
- Imagine me and you, I do, I think about it day and night.. - kezdte halkan énekelni Pierre. Az arckifejezését figyeltem közben, ahogy az a szája mozog és enyhe akcentussal kiejti az angol szavakat. Eleinte annyira elmerültem a hangjában, hogy nem csatlakoztam, de pár másodperccel később már együtt daloltuk a számot.
- I can't see me loving nobody but you, for all my liiifee.. - harsogtuk boldogan egészen a dal végéig. Telhetne így minden napunk.
- És egyébként hova megyünk? - pillantottam ki az ablakon mint egy felpörgött kisgyerek.
- Meglátod! - mosolygott rám majd ismét az utat figyelte. Sértődötten az ülésbe fúródtam, a mellkasom előtt keresztbe tett karral.
- Őőő kimegyünk a városból - ráncoltam a homlokom a "Montréal" táblát látva.
- Nem foglak elrabolni, nyugodj meg - nevetett.
- Pedig pont attól féltem - mondtam szarkasztikusan, de mivel nem szólt egy szót se folytattam a viccelődét - jaj ne! Ugye nem fogsz megerőszakolni??
- Most hogy mondod, nem is rossz ötlet - nyalta meg a száját ahogy végig méregetett én pedig nevetve elfordultam.
- Inkább az utat figyeld cowboy - muszáj volt ellőnöm ezt a becenevet.
- Igen is úrnőm! - vigyorgott majd ismét a vezetésre koncentrált.
Röpke negyed óra alatt oda is értünk a... nem tudom hova mert ez a gonosz bekötötte a szemem!!
- Most pedig, bízz bennem - suttogta a fülembe kellemes hangon. Ezzel sikerült elérnie, hogy megadjam magam.
- Ismerős szituáció, csak most a szabadban vagyunk... hé! Ugye nem löksz le egy szakadékba?? - álltam meg egy helyben, majd mély sóhajtást hallottam, ezután pedig két puha ajkat éreztem az enyéimen. Egy ilyen édes csók után hogy lettem volna képes tovább hitetlenkedni? - Vezess - leheltem ki nehezen, ezt követően tovább haladtunk.
Csak a madarak csicsergését hallgattuk, egyikőnk se szólalt meg. Egészen addig, amíg Pierre le nem állított.
- Felkészültél? - kérdezte izgatottan majd bólintottam egyet és éreztem ahogy kiköti a piros kendőt, ami pár pillanaton belül már nem takarta a szemem elől azt a gyönyörű látványt ami teljesen megérte ezt a sok várakozást.
- Atya úristen! - esett le az állam. Egy aranyos kis patak tárult a szemem elé, körülöttünk egy-két fenyő nyújtózkodott az ég felé. Már értem miért titkolta ezt idáig, de nem is ez volt az egészben a lényeg. A kristályosan kék víz mellett egy piros-fehér kockás lepedő feküdt a zöld pázsiton, azon rajta pedig egy piknik kosár - Ennél... ennél gyönyörűbben még nem láttam! - akadt el a szavam is.
- Szóval tetszik? - karolta át hátulról a derekam, az állát pedig óvatosan a vállamra hajtotta hogy ezzel egy időben láthassa is az arcom.
- Milyen kérdés?? - fordítottam hátra a fejem - Köszönöm! - csókoltam meg elragadtatva.
- Hát akkor gyere, nem akarjuk, hogy tönkre menjen az étel, nem de? - fogta meg a kezem gyengéden, hogy a lepedőhöz húzhasson. Egy férfinak sem volt ennyire szép gesztusa felém és ettől különös csomókat éreztem a gyomromban, amik arra késztettek, hogy kimondjak egy bizonyos szót, de nem mertem. Ahhoz túl gyáva voltam.. még.